"A világon azért vagyunk, hogy otthon legyünk benne valahol mindannyian.." ** -- Tamási Áron

Déli Magyar Krónika

""A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét.""
-- Leonardo da Vinci --

""Az Isteni erő, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.""
-- Wass Albert --

""Az igazi természeti törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok.""
-- Bíró Csaba --

Egy bátor nő az igazi valóságról - Ghislaine Lanctot

2014.03.07 20:14

 

Egy bátor nő a valóságról - Ghislaine Lanctot.

A világsikert aratott "egészségügyi maffia" című könyv szerzője egy kanadai orvosnő: Ghiseline Lanctot, akit a könyv megjelenése után megfosztottak doktori címétől, s megtiltották neki, hogy orvosként praktizáljon. Könyvében elénk tárja utazásainak, kutatásainak, vizsgálódásainak megdöbbentő eredményét. S ami a legfontosabb: gyakorlati megoldást kínál mindannyiunk számára...

                           

Ghislaine Lanctot

-- A világsikert aratott "egészségügyi maffia" című könyv szerzője egy kanadai orvosnő: Ghiseline Lanctot, akit a könyv megjelenése után megfosztottak doktori címétől, s megtiltották neki, hogy orvosként praktizáljon. Könyvében elénk tárja utazásainak, kutatásainak, vizsgálódásainak megdöbbentő eredményét. S ami a legfontosabb: gyakorlati megoldást kínál mindannyiunk számára, akik ki akarunk szállni az egészségügyi gépezetből - élve. Akár orvos, akár páciens, akár hozzátartozó vagy, ez a könyv neked szól. Ha még élsz, akkor talán még nem késő.!. Ez az információ életet ér.!. Egy orvosnő, aki 25 év praktizálás után lerántotta a leplet a kimondhatatlan titkokról.
-- Ghislaine Lanctot: "A könyv megjelenése után tudtam, hogy mindent el fogok veszíteni: férjemet, akivel együtt vezettük a rendelőimet, a pácienseimet, a pénzemet, a megélhetésemet, a jó híremet, kollégáim elismerését. De nem féltem - készen álltam mindenre. Illetve egy félelmem volt: a gyerekeim; nehogy nekik bajuk essen.!. Magamhoz hívtam mind a négyüket, s közöltem velük: veszélyes anyát választottatok.!. S most ennek a döntésnek a Következményeivel szembe kell néznetek, mert semmit sem vonok vissza abból, amit leírtam, bármi történjék is.!. S ahogy ezt kimondtam, a félelem el is szállt."

Interjú Ghislaine Lanctot-tal - Egy bátor nő, aki szembe mert szállni az egészségügyi maffiával.

-- Milyen hatása volt "Az egészségügyi maffiá"-nak? Vitatkoztak Önnel?

-- Nem vitatkoztak. Egyszerűen csak el akartak hallgattatni. Nem vette be a gyomruk az Orvosi Kamaránál, mint testületnél, hogy egy rendes tagjuk nem követi vakon az irányvonalat. Azt kegyesen felajánlották, hogy megbocsátanak, ha nyilvánosan visszavonom mindazt, amit leírtam. De nem tettem.

-- Ghislaine, hogy lehet, hogy még életben van?

-- Úgy, hogy már nem félek. Ha félek, alacsonyabb frekvenciára süllyed a rezgésem, s akkor magamhoz vonzom a bajt. A könyv megjelenése után tudtam, hogy mindent el fogok veszíteni: férjemet, akivel együtt vezettük a rendelőimet, a pácienseimet, a pénzemet, a megélhetésemet, a jó híremet, kollégáim elismerését.
-- De nem féltem - készen álltam mindenre. Illetve egy félelmem volt: a gyerekeim; nehogy nekik bajuk essen.!. Magamhoz hívtam mind a négyüket, s közöltem velük: veszélyes anyát választottatok.!. S most ennek a döntésnek a Következményeivel szembe kell néznetek, mert semmit sem vonok vissza abból, amit leírtam, bármi történjék is.!. S ahogy ezt kimondtam, a félelem el is szállt.

-- Sok emberhez eljutott a könyv üzenete?

-- A könyv nagy szenzáció volt, a megjelenés után újságok címoldalára került, tévéműsorokban beszéltem nézeteimről. Aztán pontosan három hónappal később egycsapásra leállítottak minden médiát. A Montreal-i közkönyvtárakat utasították, hogy tüntessék el a könyvet. Ezután jöttek a lejáratások, a fenyegetések.
-- A könyv azonban máig hat: a hétmillió lakosú Quebec tartományban több, mint 60 ezer példányt adtunk el, összesen több mint 125 ezer eladott példánynál tartunk, s nagyon sokan köszönték meg, hogy le mertem írni olyasmit, amit ők is régen éreznek vagy sejtenek. Persze, vannak, akik lassabban értik meg, amiről szó van.

-- Mert miről is van szó?

-- Az emberek el akarják hinni, hogy a hatóságok, a kormányok, a nagy szervezetek értük vannak - hiszen az emberek tartják el őket adóikból. De ez csak illúzió. Az úgynevezett nyugati demokrácia a diktatúra álcázása, a kisebbség többsége. Az egészségügyben a kormányok akarata érvényesül, és nekik a háttérből a tőke diktál: a gyógyszeripar, a diagnosztikai-, technológiai- és kórházcégek, illetve ezek befektetői és a biztosítótársaságok. S a maffia egyre gátlástalanabb, csak a pénz számít és a hatalom.
-- A rendszer - menjünk akármelyik országba is - recseg-ropog. Elégedetlen a páciens, mert nem gyógyul; panaszkodik az orvos, mert kény-szerpályán van; kínlódik a kormány, mert az egész színjáték elképesztő költségvetési pénzekbe kerül. Miért nem változtatunk? Mert a fennálló rendszer hasznot hoz valakiknek.
-- A befizetett adóink és betegbiztosítási járulékaink a multikhoz kerülnek. A rendszer fenntartásáról gondoskodik az ENSZ, a világkormány, amelynek saját egészségügyi minisztériuma van (WHO), saját gyerekügyi (UNICEF), kulturális (UNESCO), saját mezőgazdasági (FAO) minisztériuma; saját hadserege, saját egyeteme, saját bankja (Világbank, IMF). Ma ők diktálnak a kormányoknak. Nekik pedig a pénzemberek diktálnak.

-- Tehetünk ez ellen bármit is, mi egyének?

-- Azért jöttem ide, Budapestre is, hogy megosszam az emberekkel a jó hírt: van egy másik út is! De erre az útra nekünk, egyéneknek kell rátérnünk. Ezt nem várhatjuk a hatóságoktól - sőt, ha ők azt tanácsolják nekem, menjek jobbra, én biztos balra fordulok, s nem hibázom.
-- Onnan tudom, hogy egy törekvés az emberek érdekei ellen való, hogy azt a kormány támogatja. Hiszen nem tehet mást, ő a jó pásztor, és az a dolga, hogy megnyírja a birkákat, és amikor már nincs több gyapjuk, elvezesse őket a vágóhídra. A tudati fejlődés, a tudatosság magasabb szintjére kell lépnünk.

-- Ez így egy kicsit túl spirituális... Mi az Ön konkrét tanácsa?

-- Senkit nem akarok semmiről meggyőzni. Csak elmondom, amire húsz év kutatás után rájöttem. Túl sokáig éltünk állati tudatban - a testünk emberré fejlődött, de a gondolkodásunk a majomé maradt. Létünket a félelem határozza meg. Félünk a haláltól. Ha ránk támadnak, elmenekülünk, vagy visszavágunk. Mint az állatok. Szegény, védtelen fehér bárányoknak tartjuk magunkat, áldozatnak, akiket a gonosz farkas fenyeget. Nyájat kell alkotnunk, s szükségünk van egy jó pásztorra is. Aki fellázad a rend ellen, abból lesz a fekete bárány, aki küzd, harcol, háborúzik - de a végén ő is belepusztul. A gonosz farkas, az áldozat és a megmentő alkotta sötét háromszögben vergődünk évezredek óta.
-- De ez csak illúzió. Ideje felismerni, hogy olyanok vagyunk, mint a hal az akváriumban: van vizünk is, van egy kis élelmünk is, de eszünkbe nem jut, hogy létezik egy korlátlan, szabad világ az üvegfalon túl. A vízben előbb-utóbb biztosan elpusztulunk - ideje tehát nekirugaszkodni, s kiugrani! Lehet, hogy így is meghalunk - de az is lehet, hogy a lehetőségek, az egészség, a határok nélküli egyéni szuverenitás végtelen óceánjában találjuk majd magunkat.

-- Szép gondolat... De mit tehet az, aki dolgozik, mert meg kell élnie, s közben jó anyának, jó apának kell lennie, amibe belefárad, megbetegszik, s kénytelen orvoshoz menni.

-- Igen, ma még ez a bevett minta. De eddig akárhány sírgödörbe néztem is bele, a koporsó mellett egyetlen szülőt, gyereket, házat, autót sem láttam... Ideje ráeszmélnünk, hogy nem csak teremtmények vagyunk, hanem egyben teremtők is. Isteni lények. Mi teremtünk mindent magunk körül, mindent, ami velünk történik. Az örömeinket is, a családunkat is, a főnökünket is, a daganatunkat is. S hogyan haragudhatunk arra, amit mi teremtettünk? Át kell ölelnünk, szeretnünk, hálásnak lenni mindenért, ami velünk történik, mert magasabb felismerésekhez vezet. Mindig dönthetünk másképpen is...
-- Csak egy, egyetlenegy szabály van: azt tedd, amit a lelkiismereted diktál !. Azt tedd, amit a belső hang üzen !. Ami neked és a lelkiismeretednek a legjobb. Nem kell jó anyának lenni - mit kezd a gyerek egy jó anyával, aki beteg, frusztrált és fáradt.?. Nem kell megtenned, amit a környezet, az egészségügy, a hatóságok, az egyház, a család, a kormány vár el tőled - csak ha a lelkiismereted is azt diktálja. Nem kell orvoshoz rohanni, ha beteg vagy - nincs szükséged rá, hogy más mondja meg, hogyan érzed magad. Önmagad iránti szeretetből tégy meg - vagy ne tegyél meg - olyan dolgokat, amikkel nem rezegsz egy hullámhosszon.

-- Kezdem érteni, miért nem kedvelik Önt a hatóságok...

-- Az emberiség hatalmas változás elején áll. Hatalmasabb lesz ez a változás, mint amikor a majomból ember lett. Ahogy egyre többen és többen fedezik fel saját legfelső hatalmukat, s az áldozati bárányból szuverén, szárnyas paripává fejlődnek, úgy lép a háború helyébe a szeretet, úgy váltja fel a félelmet az öröm, a nevetés, a korlátlan lelki és testi egészség. Akkor összeomlanak majd a rendszerek, a kormányok, az elnyomó szervezetek.
-- Az egészségügyi maffia nem rossz dolog, ami ellen küzdenünk kellene - különben sincs "jó" dolog és "rossz" dolog - , hanem áldás, mert módot adott nekünk arra, hogy felismerjük a rendszer igazi arcát. Legyünk hálásak, hogy a felismerés hatalmat adott kezünkbe ahhoz, hogy túllépjünk rajta, önálló döntéseket hozzunk saját egészségünk dolgában is, s közelebb jussunk a kérdés megválaszolásához: mi a fenét keresek én itt tulajdonképpen?

-- Ha jól tudom, éppen ezzel a címmel jelent meg második könyve.

-- Igen, "Az egészségügyi maffia" megírása után hat évvel, sokkal érettebb fejjel és szívvel írtam meg második könyvemet: "Mi a fenét keresek én itt tulajdonképpen...?" címmel. A könyv most jelent meg Magyarországon.

-- Ghislaine Lanctot -- Mi a fenét keresek én itt tulajdonképpen.?.
-- Részletek a könyvből --

A Változás kell az életemben

-- „Többé nem fogok félni attól, mi fog történni velem, mivel én fogom teremteni, ami velem történik.” Mindenfelé megosztottságot, háborút, szegénységet, éhínséget, terrorizmust, félelmet, betegséget, szenvedést, öregedést és halált tapasztalok. Az életnek nincs semmi értelme. Ez maga a Pokol, itt a Földön.!.
-- Egyszerűen véget vethetnék az egésznek itt és most, s visszatérhetnék oda, ahonnan jöttem. De e helyett kitartok, s megpróbálom elodázni az elkerülhetetlen végítéletet ... Miért tűröm mindezt.?. Mert lelkem mélyén tudom, hogy ez az egész értelmetlen badarság, egy mesterségesen létrehozott illúzió. Egy kis hangocska azt súgja nekem, hogy élhetek békében, hogy ez a bolygó képes eltartani mindannyiunkat, hogy a szeretet képes futótűzként terjedni, s hogy a boldogság csak arra vár, hogy kinyújtsuk érte a karunkat, és magunkhoz engedjük. Én csak rendületlenül hallgatózom tovább és kitartok. Próbálok túlélni bármi áron ...
-- Szeretném megismerni a Paradicsomot itt a Földön. De hogyan.?. Erről szól ez a könyv....
-- Arról szól, hogy: Megtalálom valódi teremtő természetem.
-- Tudatossá válok arra, hogy én idéztem elő ezt a Poklot a Földön.
-- Hogy felfedezem, hogy ennyi erővel akár Paradicsomot is teremthetek a Földön!
-- Tanulom, hogy hogyan gondolkozzam, beszéljek és cselekedjem úgy, mint az az isteni lény, aki vagyok.
-- Átalakítom képzelt félelmeimet szeretetté.
-- Felfedezem, hogy az életnek van értelmes iránya.
-- Megtapasztalom az önmegvalósítást.
-- Megtalálom a boldogságot.
-- Nevetek.
-- Fiatalabbá és egészségesebbé válok.
-- Örökké élek.
-- Ezek az én válaszaim az örök kérdésekre..

A lelkem nem eladó

-- Nem prostituálom többé a lelkemet, semmilyen körülmények között. Csak a lelkiismeretemnek engedelmeskedem. Csak a lelkem-lelkiismeretem szerint tevékenykedem, tudva, hogy minden intézmény Lucifert szolgálja. Azok nem mások, mint tükrök, amiket én teremtettem saját képemre és hasonlatosságomra, hogy tudatára ébredjek a túlélés következményeinek. Ez megtörtént. Nincs szükségem többé rájuk. Nem leszek többé a RENDSZER cinkosa. Többé már nem félek a  pokoltól, egyébként már ott is vagyok. Megteremtettem a Poklot a Földön, és tanultam belőle!"
-- Hova Megy a Pénzem.?. Az öt-ujj teszt megmutatja, hogyan illan el a pénz.
-- 1.  A HÜVELYKUJJ, a kormány. Hatalmas összegű pénzt szív el a jövedelemadón és az árucikkek és szolgáltatások egyéb adóin keresztül. Ez A HIVATALOS MAFFIA, ami a félelem révén tulajdonítja el a pénzt. Erőszakkal tartatja be törvényeit, törvényességét: rendőrség, katonaság és börtönök. A hüvelykujj a legfontosabb az ujjak közül,mert biztosítja „a szorítást” a többi négy ujj számára. A hüvelykujj nélkül a többi ujj nem működne.
-- 2.  A MUTATÓUJJ, a bankok. Hatalmas haszonra tesznek szert úgy, hogy nem csinálnak semmit. A hüvelykujj adja meg nekik a kizárólagos jogot, hogy a puszta levegőből pénzt teremtsenek, kamatra adják kölcsön, visszafizetést követeljenek, és nemfizetés esetén erőszakkal elvegyék a kölcsönvevő tulajdonát. A bankok közvetlenülés közvetetten elszegényítik az embereket a kormány közreműködésével, azáltal,hogy a kormány eladósodik feléjük.
-- 3.  A KÖZÉPSŐ UJJ, a biztosító társaságok. Ők szintén hatalmas hasznot húznak, azáltal,hogy ijesztgetnek minket. Félelmeink és a biztosítás fajták: A halálfélelem (élet biztosítás), félelem a betegségtől (egészség biztosítás), félelem a tartós fizikai munka képtelenségtől (rokkantsági biztosítás), félelem a bevétel kieséstől (jövedelem biztosítás), félelem a tűztől (tűzkár elleni biztosítás), félelem a lopástól (lopás elleni biztosítás), félelem a beperléstől (harmadik fél biztosítás), félelem a szenvedéstől (gyógyszer biztosítás). Minden, amit tenniük kell, teremteni, vagy kitalálni egy félelmet, aztán biztosítást kötni az ellen, és csinos hasznot húzni. Nem más, mint a kormány maga nyújtja ezt a kizárólagos jogot a biztosító társaságoknak.
-- 4.  A GYŰRŰSUJJ, a befektetések. Brókerházak, kölcsönös alapok, bejegyzett nyugdíj pénztárak,értéktőzsde… mind hatalmas profitot vágnak zsebre a hazárdjátékkal, amit a mi pénzünkkel játszanak, amit rájuk bízunk a nyugdíjalapok közreműködése révén,amelyekbe sápot fizetni kényszerítenek bennünket. Ez a súlyos pénzelvonás állítólagosan „az öregkorra van félretéve”. Azt sulykolja belénk, hogy megöregszünk, és képtelenek leszünk pénzt termelni. Nyomasztó és drága állítás.
-- 5.  A KISUJJ, a multik. Elárasztják a helyi piacokat, az olcsóbb termékeket (kereskedelem), és-vagy munkahely teremtést (ipar) használva, mint csalit. Először tönkreteszik a helyi üzleteket, és elszegényítik a körzetet. Az állami monopóliumoknak – mint pl. az egészség biztosításnak – ugyanez a funkciójuk. Másodsorban felháborítóan, a kimerülésig kiszipolyozzák az erőforrásokat, míg ugyanakkor a kormánytól tekintélyes anyagi támogatást és kedvezményeket élveznek. Mindkét esetben elszívják a helyi pénzt, és külföldre juttatják. Ahová csak lépnek, ott otthagyják a nyomukat: kizsákmányolás és pusztítás. Bellis vagyok, és én képviselem a birkák többségét. Fehér vagyok, göndör fürtökkel, makulátlanul tiszta. Ugyanolyan vagyok, mint a többiek – ugyanúgy gondolkodom, beszélek és cselekszem, ahogyan a többiek.  A nyáj része vagyok, követem anélkül, hogy megkérdőjeleznék bármit is. Meg vagyok győződve róla, hogy igazam van, mert  „mindenki így csinálja.”  Ragaszkodom az igazamhoz, és megkövetelem, hogy a többiek  is eszerint járjanak el. El vagyok telve magammal, és nem fogadom el a különbözőséget. Olyan normális vagyok, mint ők. Az előírt normákon belül teljesítek és tevékenykedem. Tiszteletben tartom a nagytekintélyű birkák által felállított elvárásokat. Józan gondolkodású vagyok, és rendes társasághoz tartozom. Követem a divatot, olvasom az újságokat, nézem a tévét. Azért dolgozom, hogy gondoskodjam saját és a családom biztonságáról. Engedelmeskedem a törvénynek, fizetem az adókat, védem a hazámat. És elvárom, hogy a többiek  ugyanezt csinálják Politikailag korrekt vagyok: vallásilag, családilag, szellemileg, birkailag.

Bellis a Fehér Birka

-- Bellis vagyok, és én képviselem a birkák többségét. Fehér vagyok, göndör fürtökkel, makulátlanul tiszta. Ugyanolyan vagyok, mint a többiek ugyanúgy gondolkodom, beszélek és cselekszem, ahogyan a többiek. A nyáj része vagyok, követem anélkül, hogy megkérdőjeleznék bármit is. Meg vagyok győződve róla, hogy igazam van, mert  „mindenki így csinálja.”  Ragaszkodom az igazamhoz, és megkövetelem, hogy a többiek  is eszerint járjanak el. El vagyok telve magammal, és nem fogadom el a különbözőséget. Olyan normális vagyok, mint ők. Az előírt normákon belül teljesítek és tevékenykedem. Tiszteletben tartom a nagytekintélyű birkák által felállított elvárásokat. Józan gondolkodású vagyok, és rendes társasághoz tartozom. Követem a divatot, olvasom az újságokat, nézem a tévét. Azért dolgozom, hogy gondoskodjam saját és a családom biztonságáról. Engedelmeskedem a törvénynek, fizetem az adókat, védem a hazámat. És elvárom, hogy a többiek is ugyanezt csinálják. Politikailag korrekt vagyok: vallásilag, családilag, szellemileg, birkailag.
-- Bellis vagyok, egy az élő halottak, halottak közül, egy zombi. Egy életfogytiglan reggel-kilenctől-este-ötig kényszermunkára ítélt rab. Ez életem története. Nem vagyok tudatos magamra. Olyan vagyok mint egy csokor szárazvirág, mindig jól nézek ki, de el vagyok vágva a gyökereimtől. Azt gondolom, élő vagyok, de el vagyok szakítva a lelkemtől. Robotpilótára vagyok állítva, a társadalom teremtménye vagyok: egy robot. Saját szinielőadásomon vagyok anélkül, hogy erre ráébrednék. Jelmezeket viselek, és az általam játszott szerepekké válok. Szülő vagyok, lelkipásztor, orvos, jogász, politikus, szakszervezeti vezető, tinédzser, nagyszülő, nyugdíjas, értelmiségi, alkalmazott, művész, köztisztviselő, atléta, guru, aktivista, tanár, bandavezér, szellemi vezető, humanista. Fáradhatatlanul játszom a szerepeimet. Nem teszek fel kérdéseket. Isten, a hatóságok vagy az idő majd mindent megold. Tudatlanságom posványában tespedem.
-- Bellis vagyok. Tétlenségben dagonyázom. Nem kavarok hullámokat. Olyan vagyok, mintmindenki más, így nem kerülök előtérbe. Félelemmel vagyok átitatva. Bármilyen árat hajlandó vagyok megfizetni azért, hogy békén hagyjanak. Nem kockáztatok. Befogom a számat – csitt. Tudok titkot tartani: családi titkokat, szakmai titkokat, titkos társaságokat, titkos iratokat, titkos szégyent... Utálom a változást. Az biztos, hogy a dolgok nem tökéletesek, de a helyzet lehetne rosszabb is!Ameddig tető van a fejem fölött, és jut három kiadós étkezés naponta, addig igazán szerencsésnek tarthatom magam. Csak gondoljunk azokra, akik a Harmadik Világban élnek.!. Azt akarom, hogy a dolgok úgy maradjanak, ahogy vannak, teljes mértékben helyeslem az állandóságot: a status quo-t. Soha nem avatkozom közbe, mert  „az idő majd úgyis mindent megold”. A csöndes többség tagja vagyok.
-- Bellis vagyok, hiszek a hatóságokban. Bízom bennük – ők JÓK hozzám.!. Gondoskodnak a jólétemről, és megvédenek engem. Nem mindenki egyenlő. Vannak felsőbbrendűek, és boldog vagyok, hogy ők kormányoznak engem. Máskülönben káosz és anarchia lenne, aminek még a puszta gondolata is elborzaszt engem. Az emberek egymás torkának esnének, így mindenképpen szükségünk van pásztorra, hogy megvédjen minket egymástól. Úgy gondolom, normális a hierarchia: pásztorok és birkák; az uralkodó és a leigázott, a gazdag és a szegény; az erős és a gyenge. Engedelmes vagyok. A hatóságok irányítása alá helyezem magam. Hiszem, hogy szükségünk van juhászkutyákra, hogy rendet tartsanak. Vakon engedelmeskedem a rendeleteknek, és felkínálom a hatóságoknak munkám gyümölcsét. Szolga vagyok koronával a fejemen: demokráciának hívnak.!.
-- Bellis vagyok, répát kapok jutalomként engedelmességemért és bátorításként, hogy a pásztor szolgálatában maradjak. Ezzel előnyben vagyok a többi birkával szemben. Előléptetnek, és ilyenkor egy lépéssel feljebb lépek az érvényesülés lépcsőfokain, a kivételezettek sorába. Egy nap talán még a pásztor rangjának elérésére is pályázhatom. Az Amerikai Álmot élem. A hatóságok táplálják álmaimat, ezzel megőrzik engedelmességemet és hűségemet. Háromfajta répát hajszoltatnak velem: hatalom, gazdagság, presztízs (HGP répák).
-- 1. A HATALOM répa. Végre valahára uralkodhatok más birkák fölött. Tekintélyem van felettük, rám ruházott hatalmamnál fogva. Felnéznek rám, és félnek tőlem.Feladataim a fontosság érzésével töltenek el. Most rajtam a sor, hogy parancsokat adjak,és  engedelmességet követeljek. Nem csak köznapi, névtelen birka vagyok: valaki vagyok,befolyásos vagyok, tekintélyem van!
-- 2. A GAZDAGSÁG répa. Előléptetésem meghozza gazdasági előnyeit:prémiumok, jobb fizetés, mellékjuttatások, költségszámlák. Betekinthetek benső információkba, ami nagyon hasznos lehet. Javítom életszínvonalamat:nagyobb házban élek, cserélgetem az autóimat. Lenyűgözöm a többi birkát.Követendő példa vagyok.
-- 3. A PRESZTÍZS répa.  Előléptetésem további tekintélyt hoz magával:rangok, fokozatok, diplomák, kitüntetések, megbecsülés. Kiemelkedem a tömegből. Rólam beszélnek a médiában. Még a névjegyem és a levélpapírom fejléce is tanúsítja rangomat: CEO (vezérigazgató), M.D. (orvos doktor), Ph.D. (nagydoktor), igazgató, püspök, számvevő, könyvvizsgáló, adószedő, miniszter...A többi birka Doktornak, Tanult Kollégának, Kegyelmes Úrnak, Tiszteletes Úrnak, Őfenségének, Lordnak, Őszentségének, Őrmesternek, Tábornoknak, Méltóságos Úrnak szólít... A nyáj többi birkája tisztel, csodál és még imád is. Egy nap rájuk is sor kerülhet... A legfontosabb répa: az örök PARADICSOM.   És a végén van még egy répa, a csúcsrépa.!. Ez a répa feljogosít arra, hogy belépjek az örökkévaló Paradicsomba, természetesen azzal a feltétellel, hogy példaértékűen engedelmes és alázatos életet éltem, és belenyugszom abba, hogy meghalok. Ez a répa oly nagy, hogy amíg élek, nem lehet az enyém, ez posztumusz répa. Annyira különleges, hogy nagyon megéri a Földön az egész életet rááldozni..

Rebellis, a Fekete Birka

-- Rebellis vagyok, és  különbözöm a fehér birkák nyájától. A gyapjam fekete. Elkülönülök a többitől. Erős személyiségem van. Nem nyelek le mindent, amivel megetetnek. Magam is gondolkodom, kérdéseket teszek föl, és válaszokat találok. Ellenállok a nyáj nyomásának, és néha ellenszegülök. Visszautasítom, hogy „tedd azt, amit a többiek, mert mindenki azt teszi”.
-- Rebellis vagyok, abnormálisnak tekintenek. Nem felelek meg az előírt normáknak. A magam útját járom, különc vagyok. Amikor a tömeg az egyik irányba megy, én a másikba. Ferde szemmel néznek rám. Azt csinálom, amihez kedvem van. Ha újra fehér birkává kellene válnom, belepusztulnék.
-- Rebellis vagyok, úgy tudok fennmaradni, hogy nyitva tartom a szememet. Figyelem, mi történik. Társadalom, rendszerek, emberek – tudom, hogyan működik minden. Vannak nyertesek és vesztesek. Ügyes vagyok, és tudom, hogyan kell kiszállni, amíg jól mennek a dolgok. Színlelem, hogy egyetértek, álruhát öltök, szerepet játszom, de soha nem engedem, hogy behálózzanak. Jól fel vagyok vértezve a nehéz helyzetek megoldására. Kidolgoztam néhány kiváló védőeszközt. Megvannak a sajátságos fegyvereim, és tudok velük harcolni. Az élet egy hosszú ütközet. Ha abbahagyom a küzdelmet, meghalok.
-- Rebellis vagyok, s szélsebesen reagálok mindenre. Látom, mi folyik, és ha valami nem tetszik, akkor szembeszállok, tiltakozom, ellenállok, harcolok, leleplezek, tüntetek, vádolok, elítélek, bojkottálok, sztrájkolok... Vihart kavarok magam körül: a dolgok nem mehetnek így tovább, a dolgokat meg kell változtatni. Utat török magamnak ebben az akadályokkal teletűzdelt világban. Mentem az irhámat, mentem a lelkemet. Kompromisszumokat kötök a túlélés érdekében. Van, amikor kirobbanok, és megmutatkozik igazi természetem: néha Don Quijote, néha Jeanne d’Arc, néha Robin Hood... Bajba kerülök, de ez az ára annak, hogy kilógok a sorból.
-- Rebellis vagyok, bizalmatlan vagyok a külső hatóságokkal szemben. Ők NEM JÓK hozzám.
-- Azt állítják, hogy megvédenek engem, és ezt használják mentségként, hogy elvegyék jogaimat és a tulajdonomat. A világot a Nagy Pénz mozgatja. A törvényeket a gazdagoknak csinálták. Nevezz meg egy politikust, és megneveztél egy hazug embert. Cudarul át vagyok verve. Deee mi más alternatíva van.?. A hatóságok rendet tartanak; ők a szükséges rossz. Jóllehet át kell őket szervezni, nyomást kell gyakorolni rájuk, hogy jobban szolgálják a nép érdekeit. Támogatnunk kell a szegénység, betegség, társadalmi igazságtalanság, becstelenség, erőszak elleni harcot... Használni minden rendelkezésünkre álló eszközt: kivizsgálásokat, bizottságokat, bíróságokat, passzív ellenállást, éhségsztrájkot, polgári engedetlenséget... Jó pásztorokat kell találni, akik majd gondoskodnak a birkáik jólétéről. Helyre kell állítani az igazi demokráciát. Ne adjuk fel a küzdelmet. Szervezkedjünk. Egységben az erő, sikerülni fog.
-- Rebellis vagyok, egy szakadár, nem engedelmeskedem a hatóságoknak. A hatóság az ellenség szinonimája, és én háborúban állok! Ha megadnám magam, meghalnék. Mindig is engedetlen voltam, kezdve a szüleimmel, aztán az iskolában és most is. Néha bajba sodorhat, de ugyanakkor nagy megelégedéssel is eltölt. Adót csalok, kijátszom a törvényt, saját zsebre dolgozom... Párhuzamosan még saját szervezetemet is kiépítettem, hogy a fennálló rendszerrel versenyezzen. Csak arra kell figyelnem, nehogy elkapjanak; ettől nagyon félek.
-- Rebellis vagyok, megbüntetnek engedetlenségemért. A pásztorok úgy érzik, a szakadárok fenyegetést jelentenek rájuk nézve, és ütik-verik őket, hogy a többi birkát elbátortalanítsák. Ha megérem a fáradságot, a pásztor meg akar majd nyerni a HGP répákkal, úgy mint előléptetés és magas beosztású állások.  „Mindenkinek megvan az ára.” Ha mégsem érem meg a fáradtságot, vagy éppenséggel túl lázadó vagyok, három furkósbot van, ami visszavezet az erényes életbe: kizárás, megfosztás, eltávolítás (KME furkósbotok).
-- 1. KIZÁRÁS bot. Kizárnak a nyájból, lejáratnak, nevetségessé tesznek, vagy bemocskolnak. Egyáltalán nem kímélnek. Elvesztettem a barátaimat, kollégáimat,a családomat. Nem vagyok többé a csoport tagja – nem kapok többé meghívókat,információt vagy támogatást. Olyan, mintha száj- és körömfájásom lenne. A többi birka elkerül, és sorsomra hagy. Elveszítem jó híremet. Ezentúl nincs többé répa a számomra. Az esetek 95 százalékában maga a kizárástól való félelem is elég, s ez visszakergeti az „elbitangolt birkát” a nyájba, hogy kifehérítsék a fekete birkát, míg olyan fehér nem lesz, mint a hó.
-- 2. MEGFOSZTÁS bot. Megfosztottak jogaimtól és vagyonomtól. Minden oldalról rám jár a rúd: adóellenőrzések, bírósági tárgyalások, elkobzás, rossz hitelminősítés, bírságok, üldözések... Minden energiát bevetnek, hogy elvegyék a vagyonomat: ház, megtakarítások, fizetés, vagyon, munkahely... Megfosztanak hivatásom gyakorlásának vagy a kereskedés jogától. Még szülői jogaimtól is megfoszthatnak, ha nem engedelmeskedem a pásztornak. Mindegyik eszköz nagyon hatékony.
-- 3. ELTÁVOLÍTÁS bot. Kivonnak a forgalomból a nyáj érdekeinek, mi több, a pásztor érdekeinek aláásása miatt. A fehér birkák védelmének nevében, a közös jó érdekében a pásztornak két féle börtön áll rendelkezésére: egy rácsos börtön és egy rács nélküli – azaz egy pszichiátriai intézmény. Mindkét esetben addig „tartják” ott a fekete birkát, amíg megfelelően fehérre nem mossák. És ha minden próbálkozás kudarcba fullad, és a pásztor továbbra is bosszantónak talál, elrendeli eltüntetésemet: repülő- vagy autóbaleset, mérgezés vagy egy golyó a semmiből...
-- A legfélelmetesebb furkósbot:  az örök POKOL. Az utolsó és legnagyobb bot mindegyik között az a fenyegetés, hogy örökké a Pokolban fogok égni, ha nem engedelmeskedem az Egyház parancsolatainak, amelyek tök véletlenül megegyeznek a pásztor törvényeivel. Ez a félelem bennem él régóta, és legtöbb fekete birka társamat is állandóan gyötri. Ez a félelem vezeti azokat, akik le akarnák rázni az Egyház szorítását: Nem jobb-e egy egész életen át engedelmeskedni és szenvedni, mint a Pokol örökös tüzében égni.?.

AKÁR FEHÉR, AKÁR FEKETE, A BIRKA AZ BIRKA

-- Mi különböztet meg minket egymástól, Bellist Rebellistől.?.
– A GYAPJÚNK SZÍNE.
-- Mind a ketten birkák vagyunk.
-- Miben hasonlítunk egymásra, mi, Bellis és Rebellis?
– ÁLLATI TERMÉSZETÜNKBEN..
-- Mind a ketten állatok vagyunk.
-- Mi a közös tulajdonságunk, Bellisnek és Rebellisnek?
– TUDATTALANSÁGUNK.
-- Egyikőnk sincs tudatában benső isteniségének.

Tudattalanság

-- Sem Bellis, sem Rebellis nincs tudatában  isteni természetének. Úgy gondolunk magunkra, mint szegény, gyenge és védtelen állatokra, az erősek könnyű prédájára, és mint akik alá vannak vetve törvényeiknek.
– Arra vagyunk ítélve, hogy verejtékes munkával dolgozzunk, és harcoljunk a túlélésünkért. Magunkra hagyatva elpusztulunk. Semmik vagyunk. Tehetetlenek vagyunk. Félünk.

Szaporodás

-- Mindketten, Bellis és Rebellis, legfeljebb csak másolhatjuk mások eredetijét. Büszkék vagyunk arra a képességünkre, hogy életet adunk, amikor valójában csak reprodukálunk a faj túlélésének érdekében. Mi csak ismételten továbbadjuk ugyanazt az információt, amit kaptunk. Ránk csupán a klónozás tőpéldányának szerepét osztották! Meggyőztek minket arról, hogy az igazi teremtő valahol kívül van, és azzal töltjük egész életünket, hogy őt keressük.
– Mindenhol keressük – kivéve önmagunkban. Ősi írásokat tanulmányozunk. Megpróbáljuk megfejteni a génjeinket. A Bibliához és más szent írásokhoz fordulunk. Keressük úgy a mitológiában, mint a csillagokban. Mindent megteszünk, hogy megtalálhassuk ezt a csalfa teremtőt. Ezt a hírhedt teremtőt, aki végül is felelős mindenért, ami velünk történik – vagy legalábbis így hisszük.

A Férfi Princípium Felsőbbrendűsége

-- Mindketten, Bellis és Rebellis, hisszük, hogy az az egyetlen igazság, amit az öt érzékszervünkön keresztül fizikailag megtapasztalunk. Csak a látható anyagnak van bármilyen fontossága. A láthatatlan dolgok nem léteznek, vagy ha igen, azok másodlagosak, ha egyáltalán fontosak.
– A férfi princípium felsőbbrendűségének elismerését választottuk, és a látható birtoklást részesítjük előnyben a láthatatlan létezés felett, a túlélést az élet felett. A túlélés-bármi-áron elve mindenek fölötti.
-- AKÁR FEHÉR, AKÁR FEKETE, A BIRKA AZ BIRKA

A Nyájösztön

-- Mindketten, Bellis és Rebellis, sebezhető és tehetetlen birkák vagyunk, akire a nagy gonosz farkas feni a fogát. Az a dolgunk, hogy része, vagy tagjai legyünk a nyájnak. Ha összeverődünk, képesek vagyunk szembenézni a farkassal és megvédeni magunkat „Egységben az erő”, ez Belgium mottója.  „Együtt győzelemre jutunk”, jelentik ki a szakszervezetek. „Egyesüljetek, hogy megmenekülhessetek... elől”, jelentik ki más szervezetek, titkos társaságok, vallások, családok, közösségek, társaságok, szövetségek és politikai pártok..
– Ezek a különféle nyájak mind elfogadott eszközök arra, hogy szembeszálljunk az ellenséggel, és védelmet szerezzünk a dzsungelben, ahol élünk. És jaj annak, akit megbélyegeznek és kiközösítenek, mert a nyájon kívül nincs menekvés. Ez a legnagyobb félelmünk. Egyedül mindenféle ragadozó martalékává válunk, és el fogunk pusztulni. Addig, amíg a nyáj kebelén belül vagyunk, a saját fajtánkkal, megmaradunk. Ez ugyan korlátoz bennünket, ebben egyetértünk, de nincs más választásunk: a nyáj nélkül halott birkák vagyunk.

A Hatóságok

-- Mindketten, Bellis és Rebellis, meg vagyunk róla győződve, hogy a nyájnak szüksége van pásztorra, egy hatóságra, hogy vezesse és táplálja. Én, Bellis, úgy gondolom, hogy a pásztor JÓ, szolgálja az érdekeinket. Én, Rebellis, úgy gondolom, hogy a pásztor ROSSZ, érdekeink ellen dolgozik..
– Bármilyen legyen is, mindketten hisszük, hogy szükségünk van egy pásztorra, aki vezet minket, s biztosítja védelmünket és  biztonságunkat. Nélküle a túlélés lehetetlen, éhen vesznénk. A farkasok elevenen felfalnának minket. Káosz és anarchia lenne. Hála a pásztornak, a rend fennmarad. Nem kell félnünk semmitől, mert jogaink „biztosítottak”. Két legfőbb mentsvárunk van, amire mindig támaszkodhatunk: a Biblia és az Alkotmány.

Szolgaság Láncok Nélkül

-- Mindketten, Bellis és Rebellis, normálisnak találjuk, hogy a gyapjúnkat a pásztornak adjuk,cserébe a táplálékért és védelemért. Én, Bellis, zokszó nélkül teszem ezt: önként kínálom fel magam nyírásra. Én, Rebellis, úgy gondolom, hogy a pásztor túl sok gyapjút vesz el ahhoz képest, amit cserébe ad: megrúgom és ordítok a tisztességtelenség miatt, és igyekszem ezt megértetni vele, miközben próbálom elkerülni a gyakori nyírást. A pásztor megvádol, hogy illegálisan dolgozom, és rám uszítja a juhászkutyát. És így én is megadom magamat, és végül tarra nyírnak.
– De közben a pásztor is retteg az olyan szakadároktól, mint én – ha nincs nyírás, nincs gyapjú, nincs pénz – és ezzel befellegzene a pásztornak is.!. Egykor láncon voltunk, aztán egy nap lázadásban törtünk ki. A fenyegetéssel szembesülve a pásztor átengedte nekünk a kormányzást. Most a birkák parancsolnak. Nincs szükségünk többé láncokra. Szabadok vagyunk. Mi vagyunk az urak. Mi vagyunk, aki a többség nevében dönt. Éljen soká a DEMOKRÁCIA.!.

A Hierarchia

-- Mindketten, Bellis és Rebellis, hisszük, hogy a birkák nem egyenlők: van nagy és kicsi, erős és gyenge, okos és buta, dolgos és semmittevő, egészséges és beteg, jó és rossz, uralkodó és leigázott. Ezért vannak társadalmi hierarchiák: politikai, gazdasági, vallási, szellemi, művészeti, sport, média, intellektuális és így tovább.
– Mi azt is normálisnak tartjuk, hogy a birkák hatalma és vagyonuk is egyenlőtlen. Vannak a gazdagok és a szegények, a mesterek és a tanítványok, a jól tápláltak és az éhesek, a kiváltságosak és a hátrányos helyzetűek. A társadalmi EGYENLŐTLENSÉG és IGAZSÁGTALANSÁG elkerülhetetlen. Ezek természetünk szerves részei.

A Kisebbség Kormányozza a Többséget

-- Mindketten, Bellis és Rebellis, elfogadjuk, hogy a kisebbség kormányozza a többséget. Jellemző adat, hogy a népesség 1%-a, és ez elég óvatos becslés.!. uralja és használja ki a többi 99%-ot, miközben elhitetik velünk, hogy pont az ellenkezője igaz. Micsoda teljesítmény.!. Ez az OSZD MEG ÉS URALKODJ.!. Amíg a birkák azzal vannak elfoglalva, hogy bármilyen okból belharcokba bocsátkoznak, nem veszik észre, hogy uruk, a pásztor, az oltalmazójuk és eltartójuk nyírja a gyapjat a hátukról. Nagyon ügyesen elrendezi, hogy a birkák mindig haragban legyenek egymással..
– Mindenütt az ideológiai, vallási, területi háborúkat, a természeti erőforrásokért vagy az elnyomottak védelméért indított küzdelmeket látjuk. A hatóságok mondvacsinált összetűzéseket gerjesztenek, és mindkét oldalt pénzelik. Az elővigyázatlan birka pedig beleesik a csapdába. Így megy ez évezredek óta, s a dolog még mindig működik. A társadalmi hierarchiában minden egyes birka URALKODÓ ÉS egyben LEIGÁZOTT is. Az egyik uralja a másikat, akin viszont felülről uralkodnak. Azzal, hogy uralkodunk, teremtjük az uralom hierarchiáját, és ezzel együtt azt is, hogy rajtunk uralkodjanak. Ez egy véget nem érő harc, függetlenül attól, ki milyen magasan van a ranglétrán. Mindig lesz valaki még magasabban. Még a pásztorok is harcolnak egymás közt. Ez ugyanaz a régi nyertes-vesztes kettősség. Soha, senki nem kerül a csúcsra.!.
– Végső soron mindenki, a birkák és a pásztorok is veszítenek, és elpusztulnak. Ami a birkákat és a pásztorokat is arra készteti, hogy belesodródjanak ebbe a hatalomért folytatott őrült versenybe, az A FÉLELEM, HOGY URALKODNAK RAJTUK ÉS MEGHALNAK. Az állatoknak van egy automatikus túlélési reflexük: uralkodj, vagy rajtad uralkodnak. Amint két állat találkozik, megtörténik az erőpróba. Felmérik egymást, és felvonultatják fegyverarzenáljukat: hízelgés, manipuláció, megfélemlítés, meggyőzés, agresszió, megvesztegetés, kísértés, elnyomás – hogy uralkodjanak és felülkerekedjenek.