Bhakti-yoga - Az élet végső célja.
Korunk egyik legnagyobb indiai lelki tanító mestere: Swami Prabhupáda valóságos lelki forradalmat indított útjára, amikor a nyugati világot is megismertette a Bhakti yoga évezredes hagyományával, a tiszta isten szeretet vallásával. Ez a ritkán publikált írása nem a lelki életben kezdők számára való. Sríla Prabhupád lendületesen prédikál, magasztalja a tiszta odaadás erényeit, s végül bizalmas leírást ad a rasza-tattva, vagyis tiszta isten szeretet természetéről.
Előszó - Swámí Narasingha
-- A jelen kiadványt isteni útmutatóm és mesterem: Swámí Prabhupáda írta, nem sokkal azután, hogy 1959 őszén a lemondott életrendbe lépett. Akkoriban: Sríla Prabhupád Vrndávan-ban lakott, s olykor a mádhukarí gyakorlat szerint élt. A mádhukarí olyan adomány gyűjtést jelent, amikor az ember egyik házról a másikra járva szerzi táplálékát, mint ahogyan a méhecske gyűjti a virágport apránként, egyik virágról a másikra szállva. A mádhukarít gyakorló szentéletű emberek általában dáhlt, rizst és csapátit kérnek, ezzel szemben Sríla Prabhupád gyakran inkább papírt és tollat kért a nemeslelkű házasemberektől.
-- Ezeket az alamizsnaként kapott lapokat rótta tele Sríla Prabhupád Isten üzenetével, amit a világnak szánt. Egyes kéziratai a Vissza Istenhez (Back to Godhead) című folyóiratában jelentek meg, míg mások, mint például a "Könnyű utazás más bolygókra" című, önálló füzetként láttak napvilágot. Bár nem jelenhetett meg minden, amit papírra vetett, azért szorgalmasan írt s gyűjtötte a kéziratokat. Korai írásainak egy része sajnálatos módon elveszett, miután elhagyta Vrndávant, hogy a Bhakti jóga világméretű hirdetésébe fogjon.
-- Isteni tanító mesterünk 1977-ben távozott Srí Srí Rádhá-Krsna örök hajlékára. És éppen ezen az estén bukkantam néhány kéziratos lapra a Rádhá-Dámódar templomban, egy fém bőrönd alján. A kézírás könnyen felismerhető volt: Sríla Prabhupádtól származott. Eltávozása után mindenhová magammal vittem a kéziratot, s megmutattam az érdeklődő bhaktáknak. A hit testvéreim többször is ösztökéltek arra, hogy szélesebb körben is publikáljuk.
-- Amennyire csak lehetséges volt, igyekeztünk hamisítatlanul tolmácsolni Sríla Prabhupád eredeti, megragadó hangulatú szavait, de kérjük az olvasót, ne feledje, hogy a kézirat készültekor Sríla Prabhupád angol tudása nem volt tökéletes, s angol nyelvű emberekkel sem volt kapcsolatban. Valójában csak könyörületesen megengedte e könyv szerkesztőinek, hogy alázatos szolgálataikat letegyék lótuszvirág lábainál. Ezért kérjük az olvasót, vésse a szívébe e könyv mondandóját, szellemét, s tekintsen el próbálkozásunk esetleges hiányosságaitól.
-- E mű bizonnyal lelkesíteni fogja az Úr Csaitanja lótuszl ábainál meghódolt Bhaktákat, akik Srí Srí Rádhá-Krsna szolgáinak szolgái szeretnének lenni. Ám akik kívül rekedtek a tiszta odaadás, a rúpánuga-bhadzsan vonalán, nem érthetik meg sem e mű tartalmát, sem a jelentőségét. Alázatosan fohászkodunk isteni tanítómestereink kegyéért s az összes vaisnava áldásáért, hogy mindig részesei lehessünk az Úr Csaitanja s meghitt társai szívbéli szolgálatának, ami életünk legdrágább kincse.
Az Anyag és Antianyag világa
-- A Bahagavad-gita és más Védikus írások is élet erőként vagy élő szellemként fogadják el a felsőbbrendű szellemi energiát, az antianyagot, amelyet: jivának neveznek. Az anyagi elemekből nyolcféle van: 1. Föld, 2. Víz, 3. Tűz, 4. Levegő, 5. Éter, 6. Elme, 7. Intelligencia, 8. Ego. Ezeken kívül van még az életerő, vagyis az antianyagi lényeg, amely a felsőbbrendű energiához tartozik. Azért hívjuk ezt felsőbbrendű energiának, mert az Istenség Személyisége: Krisna irányítja.
-- Az anyagnak két formája van: anyag és antianyag. A Bahagavad-gita a lehető legtökéletesebben leírja az anyag és az antianyag fogalmát, mint az energia két formáját. Az anyag egy olyan energia, amely az anyagi világot hozza létre, és ugyanez az energia hozza létre a felsőbbrendű formájában az antianyagi (transzcendentális) világot. Az élőlények a felsőbbrendű energiához tartoznak. Az alsóbbrendű vagy anyagi energiát para prakritinek hívják. A Bahagavad-gitában tehát a teremtő energia két formája szerepel, név szerint: apara és para prakriti.
-- Két világ van: anyagi és antianyagi. Az anyagi világ nyolc anyagi elemre osztott alsóbbrendű minőségi energiából áll. Az antianyagi világ a felsőbbrendű energiából áll. Mivel mind az anyagi, mind az antianyagi energia a Legfelsőbb Transzcendensnek, az Istenség Személyiségének a kiáradása, ezért az Én, az Úr Krisna vagyok minden teremtés és megsemmisülés végső oka.
-- Hogyan lehet elmagyarázni az antianyagi részecskét. Az antianyagi részecske az anyagi testen belül van. Ennek az antianyagi részecskének a jelenléte miatt az anyagi test fokozatosan változik, a gyermekkorból a serdülőkorba, fiatalkorból a középkorba majd végül az öregkorba. Végül az antianyagi részecske elhagyja az idős, tehetetlen testet és egy másik anyagi testbe vándorol.
-- Az anyagi test elpusztítható, s így változó és átmeneti, s ugyanígy az anyagi világ is az. Az antianyagi életerő azonban elpusztíthatatlan, s így állandó. A tudósok többsége ezt nem érti, a szakavatott tudósok különbséget tesznek az anyagi és antianyagi részecskék tulajdonságai között aszerint, hogy azok ideiglenesek vagy állandóak.
-- Az antianyagi részecske finomabb felépítésű a legfinomabb felépítésű anyagi részecskénél. Ez az életerő olyan erőteljes, hogy az egész anyagi testet áthatja. Az antianyagi részecske az anyagi részecskéhez képest mérhetetlen mennyiségű energiával rendelkezik, következésképpen elpusztíthatatlan.
-- Az antianyagi részecske, amely maga az élőlény, hatással van az anyagi részecskére, s azt munkára készteti. Ezt az élőlényt sohasem lehet elpusztítani. Senki sem képes elpusztítani az antianyagi részecskét, senki sem volt képes a múltban, senki sem képes a jelenben, és senki sem lesz képes a jövőben.
-- A finom és mérhetetlen antianyagi részecskét sohasem lehet elpusztítani, állandó és örök. Egy bizonyos idő után azonban megszabadul az anyagi részecskék fogságából. Ez az elv működik az anyagi és az antianyagi világok esetében is. Senki se féljen az antianyagi részecske megsemmisülésétől, mert az mindig túléli az anyagi világ megsemmisülését.
-- A lelket semmilyen fegyver sem képes feldarabolni, tűz nem égeti, víz nem nedvesítheti, és a szél sem száríthatja. A lélek feloszthatatlan, megégethetetlen, és oldhatatlan. Mivel örök, így bármilyen testbe beköltözhet, és bármilyen testet elhagyhat. A lélek összetételénél fogva örök és változatlan. Ezért soha senki ne féltse az örökké élő antianyagot.
-- Az élőlényeknek, főként a civilizált embernek természetes vágya, hogy örökké és boldogságban éljen. Ez eléggé természetes, hiszen az élőlény eredeti állapotában egyaránt örökéletű és boldog. A jelenlegi feltételekhez kötött anyagi életben azonban az ismétlődő születés és halál elleni küzdelemmel van elfoglalva. Ezért nem éri el a boldogságot sem a halhatatlanságot.
-- Az ember egyik legnagyobb vágya az, hogy más bolygókra is elutazzon. Ez szintén nagyon természetes, mert megadatott neki, hogy eljuthasson az anyagi és a lelki egek bármelyik részére. Egy ilyen utazás nagyon csábító és izgalmas, mert ezeket az egeket számtalan bolygó népesíti be, melyeken az élőlények összes fajtája megtalálható.
-- Ez az utazási vágy teljesülhet a yoga folyamata által, amely eszközként szolgál ahhoz, hogy az ember arra a bolygóra juttassa el magát, amelyikre akarja. Lehetőleg olyan bolygókra jusson el, ahol az élet örök és gyönyörteljes, sok élvezhető energiával.
-- A tökéletességnek ez a szintje nagyon könnyen elérhető az ember egyéni akaratával. A bhakti-yoga előírt módszere könnyen követhető a saját otthonunkban is. Ez a módszer könnyen irányítható, egyszerű és élvezhető. Bárki legyen is az, ha eléri a lelki bolygók szabadságát, sosem kell többé visszatérnie a születés, betegség, öregkor és halál boldogtalan földjére.
-- A yoga rendszere a levegő áramoltatásának materialista művészete. A bhakti-yoga valójában nem más mint a felsőbbrendű energia működése. Az anyagi világ szintjén az ember nem tudja felbecsülni az antianyagi világ valódi helyzetét. A yogi az összes életerőt a szemöldökei között, középen rögzíti. Ebben a helyzetben a yogi arra a bolygóra gondol ahová el szeretne jutni és így oda is jut.
-- Ami a lelki ég bolygórendszerét illeti, a para-vyomában korlátlen számú Vaikuntha bolygó van. A Vaikunthák lelki bolygók az Úr belső energiájának megnyilvánulásai, és ezek aránya az anyagi ég anyagi bolygóihoz képest, a külső energiáihoz képest három az egyhez. A szerencsétlen materialisták politikai problémák megoldásaival foglalják le magukat az isteni teremtés legjelentéktelenebb bolygóján.
-- Mert miért is beszéljünk csak a Földről amikor az egész Univerzum megszámlálhatatlan bolygóiból álló galaxisaihoz képest a Föld olyan, mint egy szem mustármag egy zsák mustármagban. De a szerencsétlen materialisták mégis az itteni életet akarják kényelmessé tenni, és így az értékes emberi energiát olyasvalamire pazarolják el, ami bukásra van ítélve. Ahelyett hogy az üzleti spekulációkra pazarolnák az idejüket, kereshetnék az egyszerű életet és a magas szintű szellemi gondolkodást, mellyel megkímélnék magukat az örökös anyagi nyugtalanságtól.
A Világok sora
-- Az odaadó szolgálatnak a lelki művészete és tudománya az indiai bölcsek legnagyobb hozzájárulása a világ számára. Ezért minden indiában született embernek kötelessége az életét tökéletesíteni azáltal, hogy elfogadja ezt a nagy művészetet és terjeszti a világ más részein az emberek számára.
-- Az emberi társodalom az életnek ezt a tökéletességét a tudás fokozatos fejlődésével érheti el. Azonban India bölcsei már elérték ezt az állapotot. Ezért másoknak sem kell sok-sok ezer évet várniuk arra, hogy elérjék tökéletességüket. Mindenki elérheti és megkaphatja az információt élete sikeréhez.
-- Az anyagi világ csupán árnyékként képviseli az antianyagi világot. A tiszta szívű és tiszta szokásokkal rendelkező intelligens ember meg tudja tanulni dióhéjban az antianyagi világ összes jellemzőjét a Bahagavad-gitából, és valójában ezek sokkal alaposabbak bármely materialista nézeteknél.
-- Ebben az anyagi világban van aki élvez és van aki nem élvez, de valójában mindenki szenved. Annak ellenére is így van ez, hogy vannak akik az gondolják élveznek, mások pedig rádöbbenek hogy szenvednek. Ki ne szenvedne az anyagi világban: betegségtől, szegénységtől, öregkortól, és a haláltól.
-- Az antianyagi világba való bejutás folyamata különbözik az anyagi folyamatoktól. Az egyéni élőlény nagyon könnyen bejuthat az antianyagi világba azáltal, hogy még az anyagi világban antianyagi cselekedeteket végez. Tehát a Bahagavad-gita azt javasolja, ha az ember el akar jutni az antianyagi világba, akkor végezzen odaadó szolgálatot.
-- Sok univerzumról rendelkezünk tudással és mindegyik univerzumnak van egy Napja. Így sok millió és sok billió Univerzum és sok millió, sok trillió Nap, Hold és Bolygó van. Ám Krisna azt mondja, hogy ha valaki csak mechanikus szerkezetekkel próbálkozik eljutni ezekre a távoli bolygókra, csak az idejét vesztegeti.
-- Azoknak a tudósoknak akik úgy akarják felfedezni a világűrt és eljutni más bolygókra, hogy mechanikai eszközöket használnak segítségül, meg kell érteniük, hogy a Földi atmoszférához alkalmazkodott élőlények nem képesek más bolygók atmoszférájában létezni. Ezért tehát a kísérletek a Hold, Mars, Vénusz elérésére teljesen hiábavalóak, mivel sokféle atmoszféra uralkodik ezeken a bolygókon.
-- Egyénileg azonban az ember megkísérelhet eljutni bármelyik bolygóra, ahová csak vágyik, de ez csak az elmében végbemenő pszichológiai változások által lehetséges. Az elme az anyagi test magva. Az anyagi test fokozatos evolúciós fejlődése az elmében végbemenő pszichológiai változások függvénye.
-- A Védikus művekben leírják azt, hogyan utaznak a yogik a különböző bolygók bármelyikére. amint az életerőt felemeljük a kisagyba, minden esély megvan arra, hogy ez az erő elinduljon. A yogi az összes életerőt a szemöldökei között, középen rögzíti. Ebben a helyzetben a yogi arra a bolygóra gondol ahová el szeretne jutni és így oda is jut.
-- A Bahagavad-gita azt elmondja nekünk, hogy az anyagi világ boldogtalansággal teli, a születés, betegség, öregség, és halál megjelenése miatt. Még Brahamalokán, az anyagi Univerzum legfelsőbb bolygóján is jelen vannak ezek a boldogtalanságok. Egyedül az Ő Isteni legfelsőbb lakhelye mentes a gondoktól. Az élet ott örök, tudással és boldogsággal teli. Az élőlénynek haza kell térnie, vissza Istenhez.
-- A Bahagavad-gitában az áll, hogy ha az ember halála pillanatában elméjében az Istenség Személyisége: Sri Krisna formájára gondol, s mialatt így tesz, feladja a testét, akkor azonnal az antianyagi világ létformájába jut. Ez azt jelenti, hogy mindenki aki elméjét az odaadó szolgálat követésével fejleszti, az anyag helyett Isten lelki formája felé fordul, könnyen elérheti Isten birodalmát. Efelől nincs semmi kétség.
A Bolygó rendszerek fajtái
-- A Védikus irodalom szerint számtalan bolygó rendszer van. Az univerzumon belül tizennégy különböző helyzetű bolygó rendszer található, s a Nap a fő bolygó. Azt a bolygó rendszert ahol mi élünk: Bhürlokának hívják. E bolygó rendszer fölött: Bhuvarloka, afölött: Savarloka helyezkedik el. Felette: Muharloka található, afölött: Janaloka, afölött: Satyaloka.
-- Sok univerzumról rendelkezünk tudással és mindegyik univerzumnak van egy Napja. Így sok millió és sok billió Univerzum és sok millió, sok trillió Nap, Hold és Bolygó van. Ám Krisna azt mondja, hogy ha valaki csak mechanikus szerkezetekkel próbálkozik eljutni ezekre a távoli bolygókra, csak az idejét vesztegeti.
-- Az anyagi világban a négy alapvető testi követelés van: evés, alvás, párzás, védekezés. Ezeket minden körülmények között ki lehet elégíteni, akár rossz, akár jó körülmények közé születik az ember. Azonban a probléma az, hogy hogyan lehet megszabadulni a születés, betegség, öregkor, halál négy elvétől.
-- Ez az igazi probléma. Nem az, hogy: "Mit fogok enni". A madaraknak és más állatoknak nincsenek ilyen problémáik. Nem aggódnak sohasem, mert tudják azt, hogy meglesz az élelmük. Az érintetlen természetben senki sem szenved mert minden Isten irányítása alatt áll.
-- Azonban az anyagi univerzumon belül minden bolygó rendszer ideiglenes. Lehet hogy bizonyos anyagi bolygókon hosszabb ideig lehet élni, de ott is az anyagi univerzum összes élőlénye alá van vetve a megsemmisülésnek, és őjra másik testet kell öltenie.
-- Azonban van egy lelki ég, amelyben számtalan lelki bolygó kering, és számtalan lelki élőlény él benne. Azokat azonban akik nem alkalmasak arra, hogy a lelki világban éljenek, az Úr ebbe az anyagi világba juttatja. Önként fogadtuk el az anyagi testet de valójában lelkek vagyunk, akiknek nem kellett volna elfogadni ezt.
-- Nyolcmillió négyszázezer élőlény létezik, egymillió a vízben élő állatok száma, és kétmillió a növények fajainak száma. Sajnos ezt a Védikus tudást semmilyen egyetemen nem oktatják. Pedig ezek tények. Ezt a tudósoknak is tudniuk kéne. Az anyagi világ sok-sok univerzumában élő élőlényeknek mi csupán a töredék részét alkotjuk.
-- Örök kapcsolatban állunk a Legfelsőbb Úrral, de valahogyan anyagilag beszennyeződtünk. Ezért kell elfogadnunk egy olyan folyamatot, amely visszavisz minket a lelki világba. Az összekapcsoló folyamatot nevezzük yoga-nak. A yoga szó valódi jelentése: plusz.
-- Jelenleg Isten, a legfelsőbb nélkül élünk: mínusz. De amikor: plusszá tesszük magunkat, kapcsolatot teremtünk vele, akkor válik tökéletessé az emberi létformánk. Életünk folyamén meg kell próbálni megközelíteni a tökéletességnek ezt a pontját, és a halál pillanatában, amikor elhagyjuk ezt az anyagi testet, akkor meg kell valósítani ezt a tökéletességet.
-- Krisna azt mondaj: "Ez az anyagi világ nem más mint a töredék része az egésznek." Találjuk meg azt a bolygót ahonnan már senki sem tér vissza, ahol az élet örök, s ahol az ember Krisnával táncolhat. Ezt jelenti a Krisna tudat. A Krisna tudat megadja az esélyt arra, hogy elérjük Krisnát, és örökké Krisnával táncoljunk.
-- A Krisna tudatos embereket nem érdeklik az ideiglenes bolygók, még akkor sem, ha azok hosszú és könnyű életet ígérnek. Az igazi yogik nem vágynak semmilyen más bolygóra, csak a Legfelsőbbre, mert tudják, hogy az ideiglenes bolygókon ideiglenes az élet, s ezért nem érdekli éket, ez az intelligencia. Akiket kielégít az ideiglenes boldogság, azok a Bahagavad-gita szerint nem intelligensek.
-- Az anyagi légkör megfoszt minket az örökkévalóságunktól. A fejlett emberi tudat arra való, hogy megértsük a természet működését. Mi a sok-sok születés után értük el ezt a mai emberi létformánkat. Most nem szabad rosszul használnunk. Mindenki használja ezt az emberi életet Krisna tudatának fejlesztésére és legyen Boldog.
A Lemondás útja
-- A Védák a világon a legszélesebb körben elterjedt és elismert írások. A védákat 4. részre osztották fel: 1. Sama, 2. Jayur, 3. Athavra, 4. Reg, ezek összessége alkotja a védikus irodalmat. A védákban a legfelsőbb élőlényt, az Abszolút Igazságot: Bahagavannak hívják. Ő a nagy gazdagsággal rendelkező élőlény, az összes energia forrása. Ez a legfelsőbb élőlény az Istenség Személyisége: Sri Krisna, vagyis a mindenkit vonzó élőlény.
-- Egy megrögzött materialista ember el sem tudja képzelni, hogy lemondjon munkája gyümölcseiről. Az ilyen ember nem képes megválni a személyes erőfeszítése révén szerzett javaktól. A Bhagavad-gítá fentebb idézett felszólításából azonban ők is megérthetik, hogy munkájuk eredményét Istennek kell szentelniük. De mivel nincs tiszta képük az Istenség Személyiségéről és arról, miként ajánlhatnak fel bármit Istennek, csak nehezen tudnak eleget tenni e felhívásnak.
-- Miután az Úr Csaitanja elvetette a varnásram-dharma áttételes áldozatosságát és a közvetlenül Istennek szentelt fölajánlásokat, Rámánanda egy harmadik javaslattal állt elő. Azt ajánlotta, hogy a pénz szerzéssel és az élvezetekkel elfoglalt közönséges ember adja fel az anyagias életvitelt, munkája eredményét pedig szentelje Istennek. Ennek az átfogóbb eszmének alapján idézte Rámánanda a Srímad-Bhágavatam slókáját.
-- E versben az Istenség Személyisége így szól: „Az ember kötelességeit a kinyilatkoztatott írások határozzák meg. Ezeket elemezve az ember megértheti a kötelességek minden erényét és hibáját, s így könnyedén túlléphet minden egyéb kötelességen, hogy engem szolgáljon. Az ilyen embert a legmagasabb rendű szentnek kell tekinteni.”
-- E vélemény alapja az a tény, miszerint a vallás legfőbb tökéletessége Isten szolgálata. Ha vallási kötelezettségeink gyakorlása során eljutunk a tiszta odaadásig, kiváló szádhuvá, szentté válhatunk. Rámánanda tehát azt javasolta, hogy a varnásram-dharma szabályainak gyakorlása helyett az ember vegye föl a szannjász-rendet.
-- A szannjász fölvétele az anyagi élet föladását jelenti, ami után az ember teljességgel Isten szolgálatának kell szentelje magát. Rámánanda ennek alátámasztása végett idézte a Srímad-Bhágavatam fenti versét, majd Krsnát a Bhagavad-gítából. Isten itt azt kívánja, hogy minden egyéb vallási meggyőződést föladva mindenki egyedül és kizárólag Őt kövesse.
-- „Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj.” A materialista számára magasabb eszmény az anyagi tettektől való visszavonulás, vagy a természet köterőitől háborítatlan állapot elérése. Ám a pozitív elfoglaltságot nélkülöző lemondás nem tökéletes, s nem is adhatja meg gyakorlójának a hőn óhajtott istenszeretetet.
-- A Viradzsá-folyam az anyagvilág határán túl van, ahol már nem érvényesül a természet három minőségének zavaró befolyása. Az anyagi világ Isten külső energiájának terméke, a Vaikuntha, vagyis a lelki világ pedig Isten belső energiájának megnyilvánulása. A Viradzsá-folyam az anyagi- és a lelki szféra között húzódik, nem tartozik sem az anyagi, sem a lelki világhoz.
-- Az Úr Csaitanja a lelki világba szeretné elvezetni az embereket. Ezért Rámánandának ezt a javaslatát is elvetette, mert pusztán lemondással nem juthat el az ember a Vaikuntha birodalomba. Az anyagi tettek elutasítása, vagy a világi elfoglaltság iránti közömbösség még nem jelenti a pozitív lelki tettek elfogadását. A lelki tettek teljességgel a spirituális megértéstől függenek.
-- A lelki világról mit sem tudó ember még saját magát sem képes fönntartani, ha fölad minden tettet. Pozitív, transzcendentális elfoglaltságra van szükség, máskülönben a hétköznapi vallásosság merő tagadása a legcsekélyebb mértékben sem segíti az ember lelki fejlődését. Az ilyen lemondással az ember csak az ürességet táplálja életében, s a tényleges lelki aktivitás híján újra visszatér az anyagi tettekhez. Az ilyesfajta lelki törekvés is egyfajta személytelen koncepció, ezért alkalmatlan a leendő bhakta számára.
A Tudás útvesztője
-- Rámánanda fölismerte az Úr Csaitanja szándékát, s egy magasabb szintű folyamatot javasolt, a számítgató odaadást (gjána-misra bhakti). Az Abszolút Igazsággal való azonosság tévképzetétől kergetve az empirikus filozófus analitikus módon igyekszik tanulmányozni a világmindenséget, csak hogy meglelhesse az Abszolút Igazságot. Ha pedig sikerül rátalálnia, felfedezése nagy örömmel tölti el.
-- Az Abszolút Igazság teljes fölismerése Isten tiszta szolgálatához segíti hozzá az embert. Ennek a teljes fölismerésnek a jeleit a Bhagavad-gítá sorolja föl. „Aki ilyenformán eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre megvalósítja a Legfelsőbb Brahmant. Sohasem bánkódik, és nem is vágyik semmire, egyenlő minden élőlénnyel szemben. Ebben az állapotban tiszta odaadó szolgálatot ér el énirántam.” (Bg.18.54.)
-- De a brahma-bhútah tudatsík sem teljesen transzcendentális létállapot. A brahma-bhútah tudatsík kétségkívül mentes a durva anyagi tudattól, s bár az Abszolút Igazság érintő közelsége lelki érzelmeket ébreszt, ez a szint mégsem igazán transzcendentális, nem alkalmas a Vaikuntha-béli aktivitás fölismerésére, így tehát külsődleges. Magasabb fokozat a Vaikuntha lelki birodalmának tudatsíkja, amely túl van a mentális szférán.
-- Az Úr Csaitanja az anyagias tudat mindenféle formájától szeretné megszabadítani az élőlényt, beleértve az empirikus tudomány, illetve a gyümölcsöző tettek iránti közömbösséget is. Az embernek tiszta tudatsíkra kell jutnia, máskülönben az anyagi tudatosság legcsekélyebb árnyéka is személytelen istenképet eredményez, s az anyagi tudatosság eme síkjain képzelt érvek kerekednek az Abszolút Istenség fölé.
-- E képzelgések hátráltatják a tiszta odaadó szolgálatot, s ezért még a fönt említett fölszabadulás is csak külsődleges eredmény. Az efféle üdvösség olyan, mint a betegség utáni lábadozás. Ha a lábadozó betegről nem gondoskodnak kellőképp, a betegség kiújulhat, s meghiúsítja a gyógyulást.
-- A brahma-bhútah fölszabadultságában az ember még nem lelt nyugalmas helyet az Istenség Személyiségének lótuszvirág lábainál. Így az ember továbbra is támasztalan, s megvan a visszaesés veszélye az anyagi aktivitás szintjére. Ezért az ilyen fölszabadulás is anyagi, így az Úr Csaitanja Rámánanda negyedik javaslatát is elvetette.
A Tiszta odaadás
-- Rámánanda ekkor az empirikus tudástól és a gyümölcsöző munkától is mentes, tiszta odaadást javasolta. Ennek alá támasztására Brahmának Krsnához intézett bocsánatkérő fohászaiból idézett:
-- Kedves Uram, a bhakták nem kívánnak az empirikus tudás művelése révén eggyé válni veled, hanem az önmegvalósult szentek ajkairól akarják hallani dicsőségedet. Erényes életet élnek, s könnyedén elnyerhetik kegyedet, habár téged a három világon senki sem képes legyőzni!”
-- Az odaadó szolgálat eme gyakorlását az Úr Csaitanja azonmód elfogadta. A lelki megvalósítás korábban javasolt szintjeit nagyon is érthető módon elvetette, ám az Istennel való eggyé válás föladását, valamint Isten dicsőségének folytonos hallását az önmegvalósult szentek ajkairól, mint egyetemes módszert, nyomban elfogadta.
-- Az Istennel való eggyé válás mérge megöli az odaadó szolgálat csíráját. Aki valóban szeretné odaadással szolgálni Istent, egyszer s mindenkorra adja föl ezt az elképzelést. A Csaitanja-csaritámrta szerint az Istennel való eggyé válás gondolata a legmagasabb fokú elbizakodottság jele, aminek még az árnyéka is lehetetlenné teszi az odaadás fejlődését. Ez a legveszélyesebb félreértés a lelki életben, amitől nyomban meg kell szabadulni.
-- A mindenható Istennek, Srí Krsnának alárendelt tiszta élőlény hallgassa alázatosan az önmegvalósult lélek ajkairól fölcsendülő transzcendentális hangot, az Istenség Személyiségének dicsőítését. Csakis egy önmegvalósult lélek képes nagyhatású lelki hangot kelteni. A bhakták éljenek makulátlanul tiszta életet, testben, szóban és gondolatban. Ezek a lelki megvalósítás tökélyre vitelének egyszerű módszerei.
-- Az Úr Csaitanja a társadalmi vagy felekezeti hovatartozás, a képzettség vagy bőrszín különbségeitől függetlenül minden ember javára jóváhagyta eme egyszerű módszereket. E folyamatban a próbálkozókkal szemben támasztott egyetlen, megkerülhetetlen követelmény az, hogy egyszer s mindenkorra mondjanak le az Istennel való eggyé válás gondolatáról. E képzetet általában csak az empirikus filozófusok vallják, máskülönben minden ember érzi, hogy Isten nagyobb nála, s mi alárendeltjei vagyunk akaratának. Még az olyan kiválóság, mint Mahátmá Gandhi is mindig mondogatta: „Hatalmas az Isten! Egyetlen fűszál sem mozdul az Ô jóváhagyása nélkül.”
-- Így hát az Istennel való eggyé válás képzelt ideája az empirikus filozófus agyszüleménye, anyagi hiúságának eredménye. Egy tiszta szívű, egyszerű ember mindig ellenzi az ilyen mesterkélt gondolkodást. Természetes módon utasítja el az Istennel való eggyé válás gondolatát, s nem szükséges külön figyelmet fordítania eme ostobaság cáfolatára. A következő követelmény az önmegvalósult lélek szavainak alázatos és nyájas hallgatása. A Bhagavad-gítá közvetlenül Isten transzcendentális üzenete, amit a leendő bhaktának teljes jámborsággal és alázattal kell befogadnia egy önmegvalósult lélektől.
-- Az isteni üzenetet a tanítványi lánc hallgatása által ismerhetjük meg, ahogyan azt a Bhagavad-gítá negyedik fejezete is megemlíti. Szó esik arról is, hogy a lelki fejlődés rendszerét először Vivaszvánnak, a Napistennek tárták föl, aki Manunak, az emberiség ősatyjának adta tovább az üzenetet. Manu később fiára, Iksvákura hagyományozta e bölcseletet. A tanítványi láncolat transzcendentális átörökítése révén gyakorolták e módszert a szentéletű királyok, a rádzsarsik is. Sajnálatos módon megszakadt e lánc, így fel kellett eleveníteni az üzenetet, ezúttal Ardzsunával, Srí Krsna jóbarátjával és hívével kezdődően.
-- A leendő bhakta hallásvágya nem függ születéstől, örökségtől, műveltségtől, kaszttól, felekezettől, bőrszíntől vagy nemzetiségtől, hanem függ az alázatától, s attól, megleli-e a transzcendentális üzenet hiteles forrását. A Bhagavad-gítá is megerősíti, hogy e lelki üzenet misztériumát Ardzsuna nyomdokait követve kell megértenünk. A Bhagavad-gítá Ardzsuna felismeréseiről is szól, s önmegvalósult lélekként ismeretes az, aki az ő szellemében beszél.
-- A Bhagavad-gítá üzenetét ilyen önmegvalósult lélektől kell hallanunk, s nem a meddő témák vélt jelentésein spekulálóktól. A nem hiteles források hallgatása puszta időfecsérlés. A bhakta figyeljen arra, hogy az előadó tagja legyen a tanítványi láncolat, a parampará transzcendentális vonalának. A leendő bhaktának testileg, szavaiban és elméjében is tiszta életet kell folytatnia, mindenét Isten kegyétől téve függővé.
-- A spekulatív tudástól mentes odaadó szolgálat bevezető szintjét az Úr Csaitanja helyesnek fogadta el, majd arra kérte Rámánanda Rájt, fejtse ki, miként bontakoznak ki az odaadó szolgálat érzelmei az istenszeretet magasabb szintjein, egészen a tetőpontig. Rámánanda válaszában elmondta, hogy e fejlődési folyamat csúcsa Isten szeretetteljes szolgálata. Minden élőlény szívében ott szunnyad az örök istenszeretet.
-- A lelki folyamat kísérlet ennek az örök isten szeretetnek a fölélesztésére, spontaneitásának visszaállítására. E próbálkozás kezdete Isten transzcendentális üzenetének hallása a helyes forrásból, egy önmegvalósult lélektől. A lelki üzenetet megismerve, az odaadást gyarapítva el kell jutni a spontán istenszeretetig. Rámánanda a következő szavakkal ecseteli ezt a folyamatot.
-- „Amíg éhség kínozza a gyomrot, örömöt szerez az evés és ivás. Hasonlóképpen, amint föltámad a bhakta szívében a rajongó, spontán szeretet Isten iránt, igazi örömöt nyújt neki a sokféle kellékkel gyakorolt imádat.”.. E kijelentés értelme szerint a táplálkozás öröme az éhségből, míg a lelki gyakorlatok öröme a spontán istenszeretetből fakad. Srí Rámánanda egy másik verset is idézett:
-- „Bárhol találj is rá, buzgó vággyal ragadd meg a tiszta istenszeretet lehetőségét! Az Istenség szerető szolgálata iránti erős vágy fölöttébb ritka, mert csak sok ezernyi élet során gyakorolt erényes, tisztító tettek együttes eredményeként bontakozik ki.”
-- Az Istenség Személyiségének szeretetteljes szolgálata iránti vágy páratlanul értékes, s elvezet a legfőbb lelki tökéletességhez. A hétköznapi életben nagyon ritkán akadni ennek nyomára. Az Úr Csaitanja a legnagylelkűbb isteni avatár, aki a Kali korszak elesett lelkei iránti könyörületessége és kegyessége folytán hajlandó megadni az élet legnemesebb célját.
-- Az általa ajánlott lelki gyakorlat egyszerű, az Úr dicsőségét kell hallani és ismételni. Ez a kezdete a fejlődési folyamatnak, ami fokozatosan elvezet a spontán isten szeretetig.
A Meghódolás
-- A Bhagavad-gítá végső instrukciója az anyagi vallásosság föladására, és Isten fenntartás nélküli követésére buzdít. A Bhagavad-gítá elején Krsna kijelenti, a vallástalanság túlsúlyba kerülésekor alászáll a Földre, hogy megoltalmazza híveit, eltörölje a gonoszokat, s visszaállítsa a vallási elveket.
-- Krsna két állítása ellentmondásosnak tűnik. Az Istenség Személyisége a vallás megoltalmazására száll alá a Földre, mégis arra buzdítja Ardzsunát, adja föl a vallási elveket. Ennek ellenére egyértelmű a magyarázat. A vallásosság igazi alapelve a feltétel nélküli, teljes meghódolás Isten akarata előtt. Ha másképp cselekszik az ember, szolgálja bár felebarátait, az mégsem számít vallásosságnak, mert tettei a világi kéjsóvárságnak a vallás köntösében pompázó változatai csupán.
-- A Bhagavad-gítá tanácsait akkor követi igazán az ember, ha lelki meggyőződéssel Isten örök szolgájának érzi magát, és ennek szellemében cselekszik. Ám ha saját magát hiszi tettei élvezőjének, az a világi kéjsóvárság jele.
-- Aki teljesen átadja magát Srí Krsna édes akaratának, nem válik erőtlen, élettelen géppé. Ha az ember Srí Krsna örök szolgálatába szegődik, az új lelki hajtóerőt szabadít föl benne az Úr akaratának megvalósítására a lelki tanítómester isteni médiumán keresztül, aki szándékában egy Ővele. Mindez csak abban az esetben lehetséges, ha az embert a tiszta istenszeretet motiválja, ami nem más, mint a lelki élet sikerét garantáló természetfölötti értelem.
-- A világias szakhíbhékík és gauránga-nágarík természetellenes módon a gópík ruhájában ékeskednek, ám e hajlamukat nem a természetfölötti értelem irányítja. Az ilyen mesterkélt testi cicoma nem boldogítja Srí Krsna transzcendentális érzékeit, s romlásba taszítja az embert. Sríla Dzsíva Gószvámí a Bhakti-raszámrta-szindhu kommentárjában határozottan elítéli a világi emberek szakhíkat imitáló törekvéseit.
-- Figyelmeztetés ez az igaz bhaktáknak is, hogy a szakhík öltözékének viselését ne tekintsék az imádat, a bhadzsana részének. Az ilyesmi a csekély értelemmel megáldott álbhakták világi vágyait tükrözi, így nem érhet föl a Vradzsa-béli pásztorlánykák tiszta lelki odaadásával. Az efféle próbálkozás tehát vétkes és szigorúan tilos.
-- Már részletesen kifejtettük, hogy Srímatí Rádhárání és társnői, a szakhík isteni szubsztanciából valók, és minden cselekedetükkel egyesegyedül Srí Krsnát szolgálják. Tetteik nem hasonlíthatók a felszínes világi aktivitáshoz. Srí Krsna a mindenkit vonzó személyes Isten, aki elbűvöli az egész univerzumot, Őt azonban Srímatí Rádhárání bűvöli el. A Srímad-Bhágavatam a következőképpen említi a gópík lelki vonzalmát:
-- „Óh, kedvesem! Puha lótuszvirág lábaid, melyeket keblünkre szoktunk vonni, most Vrndávan erdejét járják, s biztosan fájdalmas a kavicsok szúrása. Nagy aggodalommal tölt el ez bennünket, hisz Te vagy a mi életünk!” Így éreznek a Vradzsa-béli pásztorlánykák, s példájuk azt igazolja, hogy egész életüket Srí Krsna szolgálatának szentelték, az önös érzékiség gyanújától is mentesen.
-- A szabályozott odaadó szolgálatnak hatvannégy eleme ismeretes. Ha a Bhakta őszinte hittel követi e szabályozó elveket, alkalmassá válik arra, hogy bebocsátást nyerjen Isten transzcendentális szolgálatába. Buzgó vágyának gyümölcse, hogy, a pásztorlánykákhoz hasonlatosan örök társként szolgálhatja majd Krsnát. Ehhez azonban felül kell emelkednie a varnásram-dharma világi szabályain.
-- Srí Krsna örök isteni hajlékán, Vradzsában mindenki sajátságos szeretetteljes viszonyban szolgálja az Urat. Raktaka, mint az Úr örök társa (parsada) a dászja-préma érzelmeivel viszonyul Krsnához. Madhumangal, Srídámá és Szudámá, mint barát (szakhá) a szakhja-préma, Nanda és Jasódá pedig a vátszalja-préma érzéseivel szolgálja Őt. Amelyik lelki viszony érzelmeihez vonzódik a bhakta, azt éri el tökéletessé válásakor.
-- Érzékletes példája ennek a megtestesült Upanisadok (srutik) esete. Ők is megértették, hogy Srí Krsna szerető szolgálatát egyedül a Vradzsa-béli pásztorlánykák nyomdokait követve érhetik el. Krsna rajongó szeretetére vágytak, ezért ők is a gópík nyomába szegődtek, s így jutottak el a rágánugá spontán szintjére. A Srímad-Bhágavatamban a srutik a következőképpen szólnak:
-- Az Istenség Személyiségének ellenségei, akik ugyan gonosz érzülettel, de folyton Őrá emlékeztek, a személytelen Brahman-ragyogásba olvadtak. Ezt érik el az empirikus filozófusok és a misztikusok is az elme s az érzékek szigorú fegyelmezésével, jóga-gyakorlataikkal, s a személytelen Brahmanon való meditációjukkal. Ám Vradzsa hajadonjait valósággal megbabonázta Srí Krsna kígyószerű karjainak delejes szépsége, s elnyerhették az Úr kegyét. Mi is a pásztorlánykák nyomdokait követtük, s így részesülhettünk Isten lótuszlábainak nektárjából.”
-- E vers értelme szerint a srutik a pásztorlánykák nyomdokait követték, s mikor eljutottak a tökéletességhez, ők is a gópíkéhoz hasonló testet kaptak. E transzcendentális testet elnyerve lelki gyönyörök közt élvezhették Srí Krsna társaságát.
-- Az orvostudomány fejlődése lehetővé tette, hogy sebészi beavatkozással férfiből nőt, vagy a nőből férfit csináljanak. A testek ilyesfajta átszabása az anyagi kéj megnyilvánulása, a srutik esetében tapasztalt lelki vágy torz vetülete. A testi formák megváltoztatása még a materialista elme számára is elképzelhető, de a lelki fejlődés adja meg az igazi esélyt arra, hogy testünket jobbra cseréljük.
-- „A spontán odaadó szolgálat követői könnyen elérhetik Srí Krsnát, Srímatí Jasódádéví fiát, de a meddő empirikus spekuláció hívei számára ez aligha lehetséges.” Akit magával ragad a Vradzsa-béli pásztorlánykák példája, az éjjel-nappal mindig Srí Srí Rádhá-Krsna transzcendentális kedvtelésein meditál, Vradzsában él, s ott szolgálja őket. Végül szakhí-testet ölthet, és közvetlenül imádhatja az isteni párt.
Lelki test a halált követően
-- A lelki test transzcendentális az élőlény durva- és finom- fizikai testéhez képest, és alkalmas Srí Srí Rádhá-Krsna szeretetteljes szolgálatára. Az anyagi létben a lélek testről-testre vándorlását a tettei határozzák meg, melyeket a természet három kötőerejének befolyása alatt végez. A Bhagavad-gítá érzékletesen ír erről. Az elme viszi a lelket egy újabb testbe, miként a szél sodorja az illatot. Ezért az elme állapota a halál pillanatában döntő fontosságú. Az elme hajlamos a mindennapok gondolataiba, érzéseibe és akaratosságába mélyedni.
-- Az elme állapota a test elhagyásának pillanatában a gondolkodás, érzés és akarat minőségétől függ. A bhaktáknak azt tanácsolják, hogy megszakítás nélkül meditáljanak Rádhá-Krsna transzcendentális kedvtelésein, hogy elméjüket mindig lelki gondolatok, érzések és szándékok jellemezzék. Így nyílik meg az élőlény előtt Rádhá és Krsna birodalma, ahol közvetlenül társulhat velük, s szolgálhatja Őket nagy szeretettel, abban az érzelmi viszonyban, amelyet egész életében gyakorolt.
-- Az anyagi létben az elme ahhoz szokott hozzá, hogy folyton durva érzéki élvezetekre gondoljon. Ezért a lelki ember foglalkoztassa elméjét transzcendentális gondolatokkal, melyek a gunák fölött állnak. Rádhá-Krsna isteni játékai s a Vradzsa-béli pásztorlánykák kedvtelései túl vannak az anyagi természet három kötőerején, s ha gondolataink, érzéseink és akaratunk e transzcendentális témákra irányul, bizonnyal bebocsátást nyerhetünk az isteni pár szolgálatába.
-- A déva-vraták, vagyis a jóság minőségében lévő emberek a félisteneket, például Brahmát vagy Sivát imádják, s az ő bolygójukra jutnak. A világot szenvedélyesen élvezni óhajtó pitr-vraták az eltávozott ősatyákat (pitriket) imádják, s ezek hajlékára jutnak. A bhútédzsják, vagyis az állat- és szellem- imádók a tudatlanság sötétségébe tartoznak, s az anyagi világ számukra fönntartott alsóbb régióiba jutnak. Az Istenség Személyiségének, Srí Krsnának hívei pedig az Ő legfelsőbb, örökkévaló hajlékára kerülnek, s aki egyszer eljut oda, nem tér vissza többé.
-- Minden egyéb cél időleges csupán. Vagy az idő korlátjába ütközünk, vagy vissza kell térnünk a Földre, miután föléltük korábbi jámbor tetteink eredményét. Ami pedig a bhútédzsjákat illeti, ők földi létre, vagy az univerzum még alacsonyabb régióiba kényszerülnek. A fentieket a Bhagavad-gítából tudhatjuk meg. Ennek értelmében már most felkészülhet bárki arra, hogy testének elhagyása után elérje a kívánt célállomást. Az emberi test jó esély a lélek emelkedésére.
-- Az Úr Csaitanja az élet legfőbb kincsét kínálja a Kali-korszak minden tekintetben szerencsétlen embereinek. De aki megragadja ezt a lehetőséget, az igen szerencséssé válik. Rámánanda Ráj az Úr Csaitanja ösztönzésére hirdette az odaadó szolgálat elveit, melyek követésével bárki elnyerheti a rajongó boldogság örök életét az Istenség Személyisége mellett a különböző transzcendentális raszák valamelyikében, ahogy azt Srí Krsna örök hajlékának, Vradzsának, illetve Gólóka Vrndávannak lakói élvezik.
-- Hiába imádja valaki az Urat pompázatos módon, nagy figyelemmel, a gópík nyomdokainak követése nélkül nem ölthet lelki szakhí-testet, hogy Srí Krsnát szolgálja. Ennek érzékletes példája Laksmídéví, aki szeretett volna Srí Krsna transzcendentális rásza-lílá kedvtelésének részesévé lenni, de mivel nem szegődött a Vradzsa-béli pásztorlánykák nyomába, nem nyert bebocsátást.
-- Rámánanda Ráj szavai végül teljes eksztázisba hozták az Úr Csaitanját, aki ekkor karjaiba zárta őt. A transzcendentális boldogság mindkettejük szemébe öröm könnyeket csalt. Így telt az éjszaka isteni beszélgetésekkel és pirkadatkor dolgukra indultak.