Bahagavad-gítá, az igazi valóság.
A Bhagavad-gíta a védikus irodalom egyik alapműve, a védikus irodalom filozófia összefoglaló remeke. A Bhagavad-gíta szanszkrit filozófiai költemény, a hindu vallás legszentebb könyve. A cím magyar jelentése: "A magasztos szózata". A mű a Mahábhárata eposz része, de még nagyobb hírnévre tett szert, mint a teljes mű.
A Bhagavad-gítá filozófiája és tartalma
-- A Bhagavad-gíta a Védikus irodalom egyik alapműve, a Védikus irodalom filozófiájának összefoglalása. Eredetileg a Mahábhárata című eposz része (a Bhísma-parva könyv 25-42. fejezetei, mintegy 700 vers), de önállóan talán még világszerte nagyobb hírnévre és elismertségre tett szert, mint a teljes mű.
-- A Bhagavad-Gíta azt jelenti, hogy "Isten éneke". A Bhagavad-gíta összesen: 18 fejezetből és 700 szanszkrit nyelvű négysoros versből álló a mű. A Bhagavad-gíta több mint 10 ezer éve örvend köztiszteletnek szinte az egész világon. A világirodalom egyik legalapvetőbb filozófiai párbeszédének tartják.
-- A Bhagavad-gíta az Upanisadok és a Védánta-szútra mellett az ind filozófia harmadik legfontosabb forrás anyaga. Filozófiai mélységeire nemcsak Keleten figyeltek fel, hanem a Nyugati világban is. A Bhagavad-gita jelentősége a hinduizmuson belül hasonló mértékű, mint a keresztény vallásban az Újszövetségé.
-- A Mahábhárata című eposzba van beágyazva. A Mahábháratába foglalt keret történet szerint Krisna a cselekvés szükségességét magyarázza, azzal a megkötéssel, hogy puszta kötelesség tudatból, érdek nélkül kell cselekedni.
-- Ezután a meditáció fontosságát hirdeti, majd az istenség áhítatos szeretetét (Bhakti) jelöli meg az üdvözülés útjaként, amelynek segítségével az ember eljuthat az istenség legfelsőbb személyiségéig.
-- A költemény csúcspontja kozmikus vízió: Krisna látomásszerűen megmutatja Ardzsunának, hogy az egész világ mindenség pusztán az ő lényének megnyilatkozása, a világ pedig csak káprázat.
-- A Bhagavad-gíta szövegét nemcsak kiemelkedő indiai személyiségek méltatták, mint például: Gandhi, hanem olyan világszerte ismert és elismert nemzetközi személyiségek és hírességek mint: Aldous Huxley, Albert Einstein, Carl Gustav Jung, Hermann Hesse, Georg Hegel, Friedrich Nietzsche, Rudolf Steiner, Jacques Cousteau.
-- A Bhagavad-gíta volt a fő inspiráció forrása Gandhinak, aki így vallott erről: „Amikor kétségek kísértenek, ha csalódások érnek, és a szemem nem lát már remény sugarat a horizonton, a Bhagavad-gítához fordulok, ami mindig erőt és kedvet ad, mindig megvigasztal engem, és én azonnal elkezdek mosolyogni.
A Bhagavad-Gíta öt fő témája
-- A Bhagavad-gíta öt fő témája:
-- 1. Ísvara: az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről
-- 2. Prakriti: az anyagi természetről
-- 3. Dzsíva: az élőlényekről
-- 4. Kála: az örök időről
-- 5. Karma: a tettekről
1. Ísvara / a Legfelsőbb Irányító. A Bhagavad-Gíta így nevezi a legnagyobb hatalommal rendelkező lényt, aki minden dolog birtokosa és irányítója, az általunk megszokott kifejezés móddal élve maga Isten. Azt olvashatjuk Róla, hogy Ő egy örök személy, és Ő az anyagi világ, valamint az élőlények forrása. Bár van formája, ez a forma nem anyagi, hanem lelki, s ezért az idő nem befolyásolhatja. Helyzetét a legfelsőbb tudatosság jellemzi. Annak ellenére, hogy egy bizonyos helyen, eredeti lakhelyén tartózkodik, minden élőlény testéről tudatos, a Felső lélek formájában ott él minden élőlény szívében. Korlátlan energiákkal rendelkezik, az Ő energiáinak azonban nincsen forrása, azaz Saját Maga a forrás.
-- 2. Dzsíva / az Élőlények, a Lelkek. Szintén örökek, ahogyan a Legfelsőbb Lélek is az. Azonban ők a Legfelsőbb irányítása alatt állnak, vagyis nem függetlenek. Minőség tekintetében ugyanolyanok, mint a Legfelsőbb Lélek, vagyis lelkiek, azonban mennyiségileg, energiájukat tekintve különböznek Tőle. Parányi mértékben megvannak bennük a Legfelsőbb Úr tulajdonságai. Tudatosak, de tudatuk nem a legmagasabb rendű, hiszen csak saját testükön belül tudatosak. Megkülönbözteti őket az Ísvarától az is, hogy beszennyezheti őket az anyag. Vagyis az anyagi világban anyagi testet kapnak, elfelejtkeznek eredeti lelki létükről, és tetteik lekötik őket ebbe a világba.
-- 3. Prakriti / az Anyagi Természet. Az anyagi világot a Bhagavad-Gítá szintén mint a Legfelsőbb Úr egyik energiáját határozza meg. Ez az energia alsóbb rendű, mint az egyéni lelkek, és megnyilvánulása nem örök. Azaz van amikor látható, és van amikor nem. Bizonyos idő közönként megteremtődik, fennáll egy ideig, majd elpusztul, s később újra megteremtődik. Az egyéni lelkekkel ellentétben nem tudatos, és önmagában tétlen. Az Ísvara irányítása alatt áll. Ez az energia alkotja az összes tárgyat az anyagi világban, és az egyéni lelkek e világi testeit is.
-- 4. Kála / Idő. Szintén a Legfelsőbb energiája, amelynek az anyagi energia működésében van szerepe. Hatása alatt tartja az anyagi energiában élő lelkeket. Működésének következtében az anyagi világban minden létrejön, fennáll egy ideig, majd elpusztul - ez alól semmi sem kivétel, beleértve az élőlények anyagi testeit.
-- 5. Karma / Tett. Ez a kifejezés egyaránt magában foglalja az élőlények tetteit, és az azok következményeit. Az élőlények tettei minden esetben visszahatással járnak. Ha valaki elkövet egy jó tettet, annak eredménye a jövőben valami anyagi boldogság lesz (gazdagság, egészség, hírnév stb.), míg a rossz tettek, bűnök eredménye az elkövetett tettel arányos szenvedés (betegségek, anyagi problémák, halál stb.). A karma életeken át kíséri az élőlényt, vagyis az egyik életben elkövetett tettek kihatnak az illető következő életeinek eseményeire. Az elkövetett cselekedetek tehát tulajdonképpen láncok, amelyek az anyagi világhoz kötözik az élőlényt.
A Bhagavad-gíta négy jógája
-- A Bhagavad-gíta négy jógája:
-- 1. Dnyána-jóga: A Tudás-jógája
-- 2. Bhakti-jóga: Az Odaadás-jógája
-- 3. Karma-jóga: A Cselekvés-jógája
-- 4. Dhjána-jóga: A Meditáció-jógája
-- Krisna (Isten) felvázolja több jógáját, amely a testi és a szellemi erők felébresztésével hozzá segíti Ardzsunát ahhoz, megismerje saját létezésének értelmét, karmájának lényegét. A Bhagavad-gíta így négy jógából áll, amely négy jóga egy teljes egységet alkot. 1. A tudás jógája (Dnyána-jóga), 2. Az odaadás jógája (Bhakti-jóga), 3. A cselekvés jógája (Karma-jóga), 4. A meditáció jógája (Dhjána-jóga).
-- Az első jóga a tudás jógája, (Dnyána-jóga), amely magában foglalja a betekintést a "Végső Valóság" világába, a Brahman természetébe. Ez a gyakorlat a végső meditatív összpontosítás állapotát mutatja meg, amely túlmutat minden eddigi világi formán és eddig ismert kategórián.
-- A második jóga az odaadás jógája, (Bhakti-jóga), amely tartalmazza Istenre (Krisnára) történő összpontosítást, amelyben kialakul a tudatosságnak egy állandó jóga-egyensúlya, beleértve önmagunk istenségnek való feltétlen odaadását, annak a lénynek, amely mindent ellenőriz az univerzumban.
-- A harmadik jóga a cselekvés jógája, (Karma-jóga). Krisna elmagyarázta a karma jelentését, amely a cselekvés és annak következménye. A karma megváltoztathatatlan és örök. A születés és halál körforgása örök és isteni, ebből a megszabadulás csak Isten feltétel nélküli elfogadásával valósítható meg.
-- A negyedik jóga, a meditáció jógája, (Dhjána jóga), amelye meditációs gyakorlatot be kell gyakorolni annak érdekében, hogy az összes többi eredményes lehessen. A meditáció a tudat közép pontjába jutás módszere, ahonnan a tudatosság különböző fokokban és mértékekben kiáramlik.
-- Krisna hangsúlyozza, hogy az embernek a karmáját be kell teljesítenie. A csatában elhullott ellenségek és barátok nem halnak meg véglegesen, új létformában élnek tovább, abban, amit számukra cselekedeteik meghatároznak, legyenek azok jók vagy rosszak. Az ember lényege örök és nem hal meg sosem.
A Bhagavad-gíta 5 fő fejezete
-- 1. Karma-yoga - (43 vers)
-- 2. Transzcendentális tudás - (42 vers)
-- 3. Karma-yoga - cselekvés Krsna tudatban - (29 vers)
-- 4. Abszolútról szóló tudás - (30 vers)
-- 5. Legfelsőbb elérése - (28 vers)
A Bhagavad-gíta legszebb verseiből
1.) Karma-yoga - (43 vers)
1. vers
Arjuna szólt:
Óh, Janardana! Óh, Kesava! Miért késztetsz, hogy részt
vegyek ez iszonyatos harcban, ha véleményed szerint az
értelem jobb a gyümölcsöző munkánál?
2. vers
Két értelmű utasításaid megtévesztették értelmemet. Ezért
kérlek, mondd meg nekem világosan, mi a leghasznosabb
számomra!
3. vers
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége szólt:
Óh, bűntelen Arjuna, már megmagyaráztam, hogy az emberek két
rétege valósítja meg az Abszolútat. Némelyek empirikus,
filozófiai spekuláció útján, mások odaadó szolgálat által
kívánják azt megérteni.
4. vers
Az ember nem szabadulhat meg a visszahatásoktól csupán
azáltal, hogy eláll a munkától, és pusztán lemondással sem
érhet el tökéletességet.
5. vers
Minden ember akaratlanul kényszerítve van, hogy az anyagi
kötő erőkből születő impulzusok szerint cselekedjen; ezért
senki sem maradhat tétlen, még egy pillanatra sem.
6. vers
Aki vissza tartja érzékeit és cselekvésre szolgáló szerveit,
ám elméje továbbra is az érzékek tárgyain csüng, az
bizonyára becsapja magát, és az ilyet álszentnek hívják.
7. vers
Sokkal jobb az, aki elméjével uralkodik érzékein,
cselekvésre szolgáló szerveit pedig ragaszkodás nélkül
odaadó munkával foglalja le.
8. vers
Végezd előírt kötelességed, mert a cselekvés jobb a
tétlenségnél! Az ember még fizikai testét sem képes
fenntartani munka nélkül.
9. vers
Az ember végezze úgy munkáját, hogy az áldozat legyen
Visnunak, mert különben a munka leköti az anyagi világhoz.
Ezért, óh, Kunti fia, teljesítsd előírt kötelességed az ő
örömére, s ily módon mindig mentes maradsz a ragaszkodástól,
és megszabadulsz a kötelékektől!
10. vers
A teremtés kezdetén az összes élőlény Ura az emberek és
félistenek generációit bocsátotta előre Visnunak szánt
áldozatokkal, aztán megáldotta őket, mondván: "Legyetek
boldogok e yajna (áldozat) által, mert ennek végrehajtása
majd megajándékoz benneteket minden kívánatos dologgal!"
11. vers
A félistenek, akiket az áldozatok megörvendeztettek, szintén
a kedvedben fognak járni, és általános jólét fog uralkodni,
ha ily módon tápláljátok egymást.
12. vers
Ha a különféle élet szükségletekről gondoskodó félistenek
elégedettek a yajna végzésével, ellátják az embereket minden
szükségessel. De minden bizonnyal tolvaj az, aki élvezi ezen
adományokat anélkül, hogy vissza ajánlaná a félisteneknek.
13. vers
A bhakták megszabadulnak mindenféle bűntől, mert csak olyan
ételt fogyasztanak, amit először felajánlottak áldozat
gyanánt. Mások, akik személyes érzéki élvezetükre készítenek
ételt, bizony csak bűnt esznek.
14. vers
Mindenki teste gabona féléken él, melyeket az eső termel.
Yajna (áldozat) végzéséből ered az eső, yajna pedig az
előírt kötelességekből.
15. vers
A szabályozó cselekedeteket a Vedák írják elő, a Vedák pedig
az Istenség Legfelsőbb Személyiségének közvetlen
megnyilvánulásai. Következés képpen a mindent átható
Transzcendencia mindig jelen van az áldozati tettekben.
16. vers
Kedves Arjuna, ha valaki nem követi ezt az előírt védikus
áldozatkört, az biztosan bűnös életet él, mert léte
hiábavaló annak, aki csak az érzékekben leli örömét.
17. vers
De aki az önvalóban találja meg örömét, az önvalóban
felvilágosult és egyedül az önvalóval teljesen elégedett -
számára nincsen kötelesség.
18. vers
Az önmegvalósult embernek nincsen személyes szándéka, amit
teljesíteni akarna előírt kötelességei végrehajtása közben,
de arra sincs semmi oka, hogy ne hajtson végre ilyen munkát;
ő nem függ semmilyen más élőlénytől.
19. vers
Ezért kellene az embernek a kötelesség kedvéért cselekednie
állandóan, anélkül, hogy ragaszkodna tettei gyümölcseihez.
Aki így, vonzódás nélkül cselekszik, az eléri a
Legfelsőbbet.
20. vers
Előírt kötelességük teljesítésével még a királyok is - mint
Janaka és mások - elérték a tökéletes állapotot. Cselekedned
kell hát a köznép tanítása érdekében!
21. vers
Bármit is tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek
nyomdokába lépnek; és bármilyen irányadó mértéket is szabjon
meg saját példájával, az egész világ követi őt.
22. vers
Óh, Prtha fia, Számomra nincsen előírt munka a három
bolygórendszerben. Semmire sincs szükségem, és nincs semmi,
amit el kellene érnem - mégis végzek munkát.
23. vers
Mert ha Én nem cselekednék, óh, Partha, az emberek minden
bizonnyal követnék példámat.
24. vers
Mert ha Én abbahagynám a munkát, romba dőlne az egész világ.
Én lennék az oka a nemkívánatos népességnek is, s ezáltal
véget vetnék minden érző lény békéjének.
25. vers
Óh, Bharata leszármazottja, a tudatlanok eredményre vágyva
hajtják végre kötelességeiket. Hogy az embereket a helyes
úton vezesse, a bölcs is cselekszik, de a tetteihez való
ragaszkodás nélkül.
26. vers
A bölcs ne zavarja meg a gyümölcsöző tettekhez ragaszkodó
tudatlanok elméjét. Nem a tétlenségre kell buzdítani őket,
hanem az odaadó szellemben végzett munkára.
27. vers
A megtévesztett szellemi lélek az anyagi természet három
kötőerejének hatása alatt önmagát hiszi a tettek
végrehajtójának, pedig valójában a természet végzi azokat.
28. vers
Óh, Erős karú, az Abszolút Igazság ismerője nem lesz
rabszolgája érzékeinek és azok kielégítésének, mert jól
látja az odaadó és az érdek munka közötti különbséget.
29. vers
A balgák az anyagi természet kötőerőitől megtévesztve
teljesen lefoglalják magukat a materiális munkával, és így
annak rabjává válnak. Tudatlanságuk következtében ugyan az
efféle tettek alsóbbrendűek, a bölcsnek mégsem szabad
megzavarni őket.
30. vers
Küzdj ezért, óh, Arjuna, minden munkádat Énnekem feláldozva,
elmédet Rám irányítva, haszonvágy, önzés és letargia nélkül!
31. vers
Akik kötelességeiket az Én utasításaim szerint teljesítik,
és hűségesen, irigység nélkül követik ezt a tanítást, azok
felszabadulnak a karma rabságából.
32. vers
De akik irigységből nem veszik figyelembe ezt a tanítást, és
nem gyakorolják rendszeresen, azokat minden tudástól
megfosztottnak, rászedettnek, valamint tudatlanságra és
rabságra kárhozottaknak kell tekinteni.
33. vers
Mindenki a saját természete szerint cselekszik, még a bölcs
is. Mit érünk vele tehát, ha elfojtjuk azt?
34. vers
A megtestesült lények vonzalmat és irtózatot éreznek az
érzék tárgyak iránt, de nem szabad ily módon az érzékek és
tárgyaik hatalma alá kerülni, mert ezek csak akadályok az
önmegvalósítás útján.
35. vers
Sokkal jobb a saját előírt kötelességeket végrehajtani - még
ha hibásan is -, mint másokét. Más feladatait végezni
veszélyes, ennél jobb az is, ha az embert saját kötelessége
közben éri a halál.
36. vers
Arjuna szólt:
Óh, Vrsni leszármazottja, mi az, ami az embert akarata
ellenére, szinte erőszakkal bűnös tettekre kényszeríti?
37. vers
A Magasztos Úr így válaszolt:
Csupán a kéj az, óh, Arjuna. Ez a szenvedély kötőerejével
való társulásból születik, és később haraggá alakul át: ez a
világ mindent felemésztő, bűnös ellensége.
38. vers
Mint tüzet a füst, mint tükröt a por, mint magzatot anyja
méhe, úgy burkolják be az élőlényt a kéj különböző fokai.
39. vers
Óh, Kunti fia, így fedi be az ember tiszta tudatát örök
ellensége, a kéj, mely sohasem elégedett, és lángol, mint a
tűz.
40. vers
Az érzékek, az elme és az értelem a székhelye a kéjnek,
amely beborítja az élőlény igazi tudását, és tévútra vezeti
őt.
41. vers
Ezért, óh, Arjuna, Bharata sarj legjobbja, még az elején
zabolázd meg érzékeid szabályozásával a bűn e nagy jelképét
(a kéjt), és semmisítsd meg a tudás és az önmegvalósítás e
rombolóját!
42. vers
A cselekvő érzékszervek felsőbbrendűek a tompa anyagnál, az
elme az érzékeknél, az értelem az elménél, de ő (a lélek)
még az értelemnél is felsőbbrendű.
43. vers
Ha megértette, hogy a lélek transzcendentális az anyagi
érzékekhez, az elméhez és az értelemhez képest, az ember
felsőbbrendű énjével uralkodjon az alsóbbrendű felett, s így
lelki erővel győzze le a kéjként ismert telhetetlen
ellenséget.
2.) Transzcendentális Tudás - (42 vers)
1. vers
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége szólt:
A yoga e maradandó tudományát Én tanítottam a napistennek,
Vivasvannak, aki később Manut, az emberiség atyját, Manu
pedig Iksvakut oktatta erről.
2. vers
Óh, Ellenség Fenyítője, a szent királyok ehhez a legfelsőbb
tudományhoz ily módon, a tanítványi láncon keresztül
jutottak, így értették meg azt. Idővel azonban megtört e
lánc, ezért tűnik az eredeti tudomány elveszettnek.
3. vers
A Legfelsőbbel való kapcsolat ugyanazon ősi tudományát
mondom el ma neked, s mert az Én bhaktám és barátom vagy,
megértheted e tudomány transzcendentális rejtélyét.
4. vers
Arjuna így kérdezett:
Hiszen Te jóval a napisten, Vivasvan után születtél. Hogyan
értsem hát, hogy a kezdetben őt oktattad ki erről a
tudományról?
5. vers
A Magasztos Úr így válaszolt:
Sok-sok születés van Énmögöttem és mögötted. Én képes vagyok
mindegyikre emlékezni, de te nem, óh, Arjuna, ellenség
fenyítője.
6. vers
Noha Én megszületetlen vagyok, és transzcendentális testem
sohasem pusztul el, s habár Én vagyok az összes lény Ura,
mégis megjelenek minden korszakban eredeti,
transzcendentális formámban.
7. vers
Óh, Bharata leszármazottja, bármikor és bárhol is legyen a
vallás gyakorlása hanyatlásban, és fölényes túlsúlyban a
vallástalanság, akkor alászállok Én Magam.
8. vers
A jámborok felszabadítása, a gonoszok megsemmisítése,
valamint a vallás elveinek visszaállítása végett korszakról-
korszakra megjelenek Én.
9. vers
Óh, Arjuna, aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim
transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem
születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az
Én örök tartózkodási helyemet.
10. vers
Megszabadulván a ragaszkodástól, a félelemtől és a haragtól,
teljesen elmélyülvén Én bennem, oltalmat Én nálam keresve, már
sokan megtisztultak a múltban a Rólam szóló tudás által, s
így mind elérték az Irántam érzett transzcendentális
szeretetet.
11. vers
Óh, Prtha fia, mindenkit aszerint jutalmazok meg, amilyen
mértékben átadja magát Énnekem. Mindenki, minden tekintetben
az Én utamat követi.
12. vers
Ebben a világban az emberek a gyümölcsöző tettekben kívánnak
sikert, s ezért imádják a félisteneket. Természetesen az
ilyen munka által nagyon hamar érhetnek el eredményt itt a
földön.
13. vers
Az emberi társadalom négy osztályát Én teremtettem az anyagi
természet három kötő ereje és a hozzájuk illő munka szerint.
Tudd meg, habár Én vagyok e rendszer alkotója, Én mégis nem-
cselekvő és változatlan vagyok!
14. vers
Nincs tett, ami Engem befolyásolna, és a munka gyümölcséért
sem törekszem Én. Aki megérti ezt a Rólam szóló igazságot,
az szintén nem bonyolódik bele a munka visszahatásaiba.
15. vers
A régmúlt időkben az összes felszabadult lélek ezzel az
értelemmel cselekedett, így érték el a felszabadulást. Ezért
az ősök mintájára, ebben az Isteni tudatban végezd te is
kötelességedet.
16. vers
Még az értelmesek is zavarba jönnek, amikor megpróbálják
meghatározni, hogy mi a cselekvés és mi a tétlenség. Én most
megmagyarázom neked, hogy ennek ismeretében megszabadulhass
minden bűntől.
17. vers
Nagyon nehéz megérteni a cselekvés szövevényeit. Ezért jól
kell tudni, hogy mi a cselekedet, a tiltott cselekedet és a
tétlenség.
18. vers
Aki a cselekvésben tétlenséget és a tétlenségben cselekvést
lát, az értelmes az emberek között, s az ő helyzete még
akkor is transzcendentális, ha mindenféle tettet végez.
19. vers
Szilárdan megalapozott tudással az rendelkezik, akinek
minden tette mentes az érzékkielégítés utáni vágytól. A
bölcsek azt tartják róla, hogy tökéletes tudása van, melynek
tüze felégette gyümölcsöző tetteit.
20. vers
Feladván minden ragaszkodást, melyek tettei gyümölcseihez
fűzik, bár mindenféle munkát végez, mégis elégedett mindig,
független, és mentes az anyagi cselekedetektől.
21. vers
Az ilyen értelmes ember feladja a tulajdonaihoz fűződő
összes birtoklásérzetét, és elméjén valamint értelmén
uralkodva csupán a minimális élet szükségletért cselekszik.
Aki ily módon dolgozik, arra nem hatnak a bűnös
visszahatások.
22. vers
Sohasem kötik tettei az olyan cselekvőt, aki elégedett a
számára önként kínálkozó nyereséggel, megszabadult az
ellentét pároktól, nem irigy, és rendíthetetlen a sikerben és
kudarcban egyaránt.
23. vers
Az anyagi természet kötő erőitől független, teljesen a
transzcendentális tudásban élő ember munkája egészében a
transzcendensbe olvad.
24. vers
A Krsna-tudatban teljesen elmélyedő személy biztosan eljut a
lelki birodalomba, mert teljes mértékben hozzájárult a lelki
tettekhez, melyekben a teljesítés abszolút, és amit
feláldoznak, az ugyanolyan lelki természetű.
25. vers
Némely yogi a félisteneket imádja tökéletesen, különféle
áldozatokat ajánlva fel nekik. Mások a Legfelsőbb Brahman
tüzébe ajánlják áldozataikat.
26. vers
Némelyek hallásukat és az érzékeket áldozzák a fegyelmezett
elme tüzébe, mások a hangot és az érzékek egyéb tárgyait
öntik az áldozati lángok közé.
27. vers
Akiket az elme és az érzékek szabályozására irányuló
önmegvalósítás érdekel, azok az összes érzékek működését,
valamint az életerőt (lélegzést) ajánlják áldozatként a
fegyelmezett elme tüzébe.
28. vers
Vannak mások, akik azután, hogy anyagi javaikat a szigorú
önfegyelmezésbe áldozván megvilágosultak, szigorú
fogadalmakat tesznek, és a nyolcfokú misztika yogáját
gyakorolják; míg mások a Vedákat tanulmányozzák, hogy
előrehaladhassanak a transzcendentális tudásban.
29. vers
Ismét mások a lélegzet szabályozással akarják elérni a transz
állapotát, s ennek érdekében a következőket gyakorolják:
megállítják a kilégzést a belégzésben, a belégzést pedig a
kilégzésben, míg végül is a lélegzet teljes leállításával
transzba nem merülnek. Némelyikük az étkezés csökkentésével
kilélegzést áldoz a kilélegzésbe.
30. vers
Ezek a személyek, akik ismerik az áldozat célját, mind
megtisztulnak a bűnös visszahatásoktól, majd az ilyen
áldozati maradék nektárának megízlelése után a legfelsőbb,
örök atmoszférába jutnak.
31. vers
Óh, Kuru dinasztia legjobbja, áldozat nélkül sohasem élhet
az ember boldogan ezen a bolygón vagy ebben az életben, még
kevésbé a következőben.
32. vers
A Védák helyeslik a különféle áldozatokat, melyek mind
másfajta munkából születnek. Ha így ismered őket,
felszabadulsz.
33. vers
Óh, Ellenség Fenyítője, a tudással végzett áldozat többet ér
az anyagi javak áldozatánál. Óh, Prtha fia, a munka
felajánlása végezetül a transzcendentális tudásban éri el
tetőfokát.
34. vers
Fordulj egy lelki tanító mesterhez, úgy próbáld megérteni az
igazságot! Tudakozódj alázatosan, és szolgáld őt! Az
önmegvalósult lélek képes tudásban részesíteni téged, mert ő
már látta az igazságot.
35. vers
Óh, Pandu fia, ha megismerted az igazságot, nem tévedsz meg
többé, s tudni fogod, hogy minden élőlény az Én részem,
Bennem van mind - az Enyémek ők.
36. vers
Még ha a bűnösök legbűnösebbjének is tekintenek, képes
leszel átszelni a szenvedések óceánját, ha helyet foglaltál
a transzcendentális tudás hajóján.
37. vers
Amint a lobogó lángok közt hamuvá lesz a fa, úgy hamvasztja
el a tudás tüze az anyagi cselekedetek összes visszahatását.
38. vers
Ebben a világban semmi sem olyan tiszta és magasztos, mint a
transzcendentális tudás. Ez minden misztika érett gyümölcse,
s ha valaki megízlelte, az idővel belül örvend az önvalónak.
39. vers
A transzcendentális tudásban elmélyedt és az érzékein
uralkodó, nagyhitű ember hamarosan eléri a legfelsőbb lelki
békét.
40. vers
De a kinyilatkoztatott Írásokban kételkedő tudatlan és
hitetlen személy nem éri el az Isten-tudatot, hanem
visszaesik. A kételkedő lélek nem boldog e világban, sem
ebben az életben, sem pedig a következőben.
41. vers
Óh, Bőség Meghódítója, aki lemondott munkája gyümölcséről,
kinek kétségeit szétoszlatta a transzcendentális tudás, és
aki szilárdan horgonyzik az önvalóban, azt nem kötik a
tettek.
42. vers
Ezért a tudás kardjával hasítsd szét a kétségeket, melyek
tudatlanságból támadtak szívedben. Óh, Bharata, állj fel a
yogával felfegyverkezve, és harcolj!
3.) Karma-yoga - cselekvés a Krsna-tudatban - (29 vers)
1. vers
Arjuna szólt:
Óh, Krsna, először a munka feladására kérsz, majd az
odaadással végzett munkát ajánlod. Kérlek, mondd meg nekem
határozottan, a kettő közül melyik hasznosabb?
2. vers
A Magasztos Úr így válaszolt:
A munka lemondása és az odaadással végzett munka egyaránt a
felszabaduláshoz vezet. De a kettő közül az odaadó szolgálat
a jobb.
3. vers
Óh, erőskarú Arjuna, mindig sannyasiként él az, aki nem
vágyakozik munkája gyümölcseire, és nem is gyűlöli őket. Az
ilyen mentes az ellentétpároktól, könnyen legyőzi az anyagi
kötelékeket, és teljesen felszabadul.
4. vers
Csak a tudatlanok mondják, hogy az odaadó szolgálat (karma-
yoga) különbözik az anyagi világ analitikus
tanulmányozásától, a sankhyától. A nagy tudásúak szerint,
aki helyesen halad a két út egyikén, az mindkettő eredményét
elnyeri.
5. vers
Aki tudja, hogy odaadó munkával is elérhető az, ami
lemondással, s aki ezért a munka és a lemondás útját egynek
látja - az valóban lát.
6. vers
Az ember mindaddig nem lehet boldog egyedül a tettekről való
lemondás által, míg odaadással nem szolgálja az Urat. Az
ilyen munkától megtisztult bölcsek késedelem nélkül elérik a
Legfelsőbbet.
7. vers
Az elméjén és érzékein uralkodó, odaadással dolgozó tiszta
lélek kedvel mindenkit, és mindenki kedveli őt. Az ilyen
embert, bár állandóan dolgozik, sohasem kötik tettei.
8-9. vers
Az Isteni tudatban élő, bár lát, hall, érint, szagol, eszik,
mozog, alszik és lélegzik, mindig tudja, hogy ő maga
tulajdonképpen nem tesz semmit. A beszéd, ürítés, elfogadás,
a szem kinyitása és behunyása közben állandóan tudatában van
annak, hogy csupán az anyagi érzékek foglalkoznak
tárgyaikkal, ezért felettük áll.
10. vers
Aki ragaszkodás nélkül végzi kötelességét, és minden
eredményt átad az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, azt
nem éri bűn, mint ahogyan a víz sem éri a lótuszlevelet.
11. vers
A yogik feladják a ragaszkodást, s csakis a megtisztulás
kedvéért cselekednek testükkel, elméjükkel, értelmükkel vagy
akár az érzékeikkel.
12. vers
A rendíthetetlen, odaadó lélek tökéletes békét ér el, mert
minden tette eredményét Én nekem ajánlja fel. De aki nem él
harmóniában az Abszolúttal, s munkája gyümölcseire sóvárog,
az rabja lesz cselekedeteinek.
13. vers
Amikor a megtestesült lélek fegyelmezi természetét, és
elméjében lemond minden tettről, akkor boldogan pihen a
kilenckapus városban, az anyagi testben. Nem cselekszik ő,
s nem is oka az anyagi tetteknek.
14. vers
A megtestesült lélek, a test városának ura nem hoz létre
tetteket, nem készteti cselekvésre az embereket, és a munka
gyümölcseit sem ő teremti meg; mindezt az anyagi természet
kötőerői végzik.
15. vers
A Legfelsőbb Lélek nem vállalja magára senki jó vagy bűnös
cselekedetét. A megtestesült lényeket azonban megtéveszti az
a tudatlanság, amely befedi igazi tudásukat.
16. vers
Ellenben amikor a tudatlanságot eloszlató tudás
megvilágosítja az embert, akkor az felfed mindent, ahogyan a
felkelő Nap is fényt vet mindenre.
17. vers
Amikor az ember értelme, elméje, hite és menedéke mind
szilárdan a Legfelsőbben gyökerezik, akkor tökéletes tudása
által teljesen megtisztul kétségeitől, és
feltartóztathatatlanul halad a felszabadulás útján.
18. vers
A szerény bölcs igaz tudása által egyenlőnek látja a tanult
és alázatos Brahmanát, a tehenet, az elefántot, a kutyát és
a kutyaevőt (kaszton-kívülit) is.
19. vers
Akiknek elméje megállapodott a változatlanságban és az
egyensúlyban, azok már legyőzték a születést és halált.
Hibátlanok ők, mint Brahman, s így már őbenne vannak.
20. vers
Aki nem örvendezik, ha valami kellemes éri, s nem búsul a
kellemetlenen, kinek értelme rendületlen; megtéveszthetetlen
és jártas az Istenről szóló tudományban, az már
megállapodott a Transzcendensben.
21. vers
Az ilyen felszabadult személy nem vonzódik az anyagi érzéki
élvezetekhez, sem a külső tárgyakhoz; csak az önvalóban leli
örömét, s ezért mindig transzban van. Az énjét megvalósított
ily módon határtalan boldogságot érez, mert figyelmét a
Legfelsőbbre összpontosítja.
22. vers
Az okos távol tartja magát az anyagi érzékek kapcsolatából
származó gyönyörtől, hiszen az a szenvedés eredete. Óh,
Kunti fia, az efféle élvezeteknek kezdetük és végük van,
ezért a bölcs nem bennük leli örömét.
23. vers
Ha valaki képes eltűrni az anyagi érzékek ösztönzéseit, s
még a jelen teste feladása előtt legyűrni a vágy és harag
hatalmát, az yogi, és boldog ebben a világban.
24. vers
Valójában az a tökéletes yogi, aki belsejében boldog és
aktív, onnan merít örömöt, és belsejében felvilágosult. Ő
felszabadult a Legfelsőbben, s végül el is éri Őt.
25. vers
Akik túljutnak a kettősségen és kétségen, akiknek elméjét a
lélek foglalkoztatja, állandóan az érző lények jólétéért
serénykednek, s mentesek minden bűntől, azok
felszabaduláshoz jutnak a Legfelsőbben.
26. vers
Azok a szent személyek, akik mentesek a haragtól és minden
anyagi vágytól, akik megvalósították igazi énjüket,
önfegyelmezettek és állandóan tökéletességre törekednek,
azok a közeljövőben biztosan felszabadulnak a Legfelsőbben.
27-28. vers
Amikor kizárja az összes külső érzéki tárgyat, tekintetét a
szemöldök közé rögzíti, leállítja a ki- és belélegzést az
orrlyukban, és ily módon szabályozza az elmét, az érzékeket
és az értelmet, akkor a transzcendentalista megszabadul a
vágytól, félelemtől és haragtól. Aki mindig ebben az
állapotban van, az biztos, hogy felszabadult.
29. vers
A bölcsek megszabadulnak az anyagi szenvedéstől, s békéhez
jutnak, mert tudják, hogy Én vagyok minden áldozat és
önfegyelmezés végső célja, a bolygók és félistenek
Legfelsőbb Ura, valamint az összes élőlény jóakarója és
jótevője.
4.) Abszolútról Szóló Tudás - (30 vers)
1. vers
A Magasztos Úr szólt:
Halld most, óh, Prtha fia, hogyan ismerhetsz meg Engem
teljesen, kétségtelenül, a Rólam való teljes tudat által, a
yoga gyakorlásával, az elmét Rám irányítva!
2. vers
Most részletesen megmagyarázom neked a fenomenális és a
lelki tudományt is, s ha megértetted ezeket, nem lesz már
semmi, amit tudnod kellene.
3. vers
Sok ezer ember közül talán egy törekszik tökéletességre, s a
tökéletességet elértek közül igazán alig ismer Engem egy is.
4. vers
Föld, tűz, víz, levegő, éter, elme, értelem és hamis ego - e
nyolc képezi az Én különálló anyagi energiámat.
5. vers
Óh, Erős-karú, ezen alsóbbrendű természeten kívül van egy
felsőbbrendű energiám, mégpedig az anyagi természettel küzdő
élőlények, akik fenntartják az univerzumot.
6. vers
Meggyőződhetsz arról, hogy Én vagyok a forrása és a
feloszlása minden anyaginak és lelkinek.
7. vers
Óh, bőség meghódítója, Nálamnál nincsen felsőbb igazság.
Minden Rajtam nyugszik, mint gyöngysor a fonálon.
8. vers
Óh, Kunti fia, Én vagyok a víz íze, a Nap és a Hold fénye,
az om szótag a védikus mantrákban, a hang az éterben, és az
emberi képesség.
9. vers
Én vagyok a föld eredeti illata, a tűz heve, az élők élete,
valamint minden aszkéta vezeklése.
10. vers
Óh, Prtha fia, tudd meg hát: Én vagyok minden lét eredeti
magja, az értelmesek értelme, a hatalmasok bátorsága.
11. vers
Óh, Bharaták ura, Én vagyok az erő az erősekben, azokban,
akik vágy és szenvedély nélküliek; és Én vagyok az a nemi
élet, amely nem ellenkezik a vallásos elvekkel.
12. vers
Mindegyik létállapot az Én energiámból nyilvánul meg, legyen
az a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötőerejében.
Tudd meg, hogy bizonyos értelemben Én vagyok minden, de
mégis független mindentől. Rám nem hatnak az anyagi
természet kötőerői.
13. vers
A három kötőerőtől megtévesztett világ nem ismer Engem, aki
a gunák felett állok, aki kimeríthetetlen vagyok.
14. vers
Az anyagi természet három kötőerejéből álló Isteni
energiámat nagyon nehéz legyőzni. De akik átadták magukat
Nekem, azok könnyen túllépnek rajta.
15. vers
Az alábbi bűnös emberek nem hódolnak meg Előttem: a
felettébb ostobák, az emberiség alja, akiket az illúzió
megfosztott tudásuktól, s akik a démonok ateista
természetével rendelkeznek.
16. vers
Óh, Bharaták legjobbja, négyféle jámbor ember végez odaadó
szolgálatot Nekem: aki szenved, az anyagi javakra vágyó, a
kíváncsi, és aki az Abszolútról szóló tudás után kutat.
17. vers
Ezek közül a teljes tudással rendelkező bölcs a legjobb, aki
a tiszta, odaadó szolgálat által egyesül Velem, mert nagyon
kedves Vagyok neki, és ő is kedves Számomra.
18. vers
Ezek a bhakták kétségtelenül mind nemes lelkek, de aki a
Rólam szóló tudással rendelkezik, arra mint Bennem lakozóra
tekintek Én. Transzcendentális szolgálata által ő elér
Engem, a legvégső célt.
19. vers
Sok-sok születés és halál után az igazi tudást elsajátító
ember átadja magát Nekem, mert tudja, hogy Én vagyok minden
ok oka. Az ilyen nagy lélek bizony ritka.
20. vers
Kiknek elméjét eltorzították az anyagi vágyak, meghódolnak a
félistenek előtt, és követik a saját természetük szerint
kiszabott imádatszabályokat.
21. vers
Mihelyt valaki a félisteneket kívánja imádni, Én (a mindenki
szívében jelenlevő Felső Lélek) megszilárdítom hitét, hogy
átadhassa magát annak a félistennek.
22. vers
Ilyen hittel felruházva, a kiválasztott félisten kegyét
kereső vágyai teljesülnek. Valójában azonban egyedül Én
vagyok az, aki ezeket az áldásokat adja.
23. vers
A csekély értelmű emberek a félisteneket imádják, de az
efféle hódolat gyümölcsei korlátoltak és mulandóak. A
félistenek imádói a hozzájuk tartozó bolygókra jutnak, míg
bhaktáim végül az Én legfelsőbb bolygómra kerülnek.
24. vers
Az ostobák, akik nem ismernek Engem, azt hiszik, úgy
öltöttem fel ezt a formát és személyiséget. Csekély tudásuk
révén nem ismerik felsőbb természetemet, mely változatlan és
páratlan.
25. vers
Én sohasem nyilvánulok meg a balgák és az értelem nélküliek
előtt. Számukra rejtve maradok belső teremtő energiám, a
yoga-maya által, így a megtévesztett világ Engem, a
megszületetlent és kimeríthetetlent nem ismer.
26. vers
Óh, Arjuna, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Én
tudok mindenről, ami a múltban történt, ami most történik, s
mindenről, ami a jövőben történni fog. Az összes élőlényt
ismerem, Engem azonban senki sem.
27. vers
Óh, Bharata leszármazottja, óh, ellenség fenyítője, minden
élőlény illúzióban születik, legyőzve a vágy és a gyűlölet
kettősségétől.
28. vers
Akik jámboran cselekedtek ebben és előző életükben, akiknek
bűnös tettei teljesen kipusztultak, s akik megszabadultak az
illúzió ellentétpárjaitól, azok határozottan hozzáfognak
Szolgálatomhoz.
29. vers
Az értelmes emberek, akik igyekeznek megszabadulni az
öregségtől és haláltól, menedéket keresnek a Hozzám irányuló
odaadó szolgálatban. Valójában ők a Brahman, mert mindent
tudnak a transzcendentális és a gyümölcsöző cselekedetekről.
30. vers
Akik úgy ismernek Engem, mint a Legfelsőbb Urat, mint az
anyagi megnyilvánulás irányító elvét, a félistenek eredetét
és az összes áldozat fenntartóját, azok szilárd elmével
képesek megérteni és felismerni Engem még a halál
pillanatában is.
5.) Legfelsőbb Elérése - (28 vers)
1. vers
Arjuna így kérdezett:
Óh, Uram, óh, Legfelsőbb Személy, kérlek, magyarázd meg
nekem, mi a Brahman! Mit értsek az önvaló s a gyümölcsöző
cselekedetek alatt, mi ez az anyagi megnyilvánulás, és kik a
félistenek?
2. vers
Óh, Madhusudhana, hogyan, és a test melyik részén él az
áldozat Ura? Miként tudhatnak Rólad a halál pillanatában
azok, akik odaadó szolgálatot végeznek?
3. vers
A Legfelsőbb Személy eképpen válaszolt:
Az elpusztíthatatlan, transzcendentális élőlényt Brahmannak,
örök természetét pedig önvalónak hívják. Az anyagi testek
fejlődését szolgáló tetteket karmának, vagyis gyümölcsöző
cselekedeteknek nevezik.
4. vers
A fizikai természetet végtelenül változékonynak ismerik. Az
univerzum a Legfelsőbb Személy kozmikus formája, és Én
vagyok az az Úr, akit a megtestesült lelkek szívében lakozó
Felsőlélek képvisel.
5. vers
Bárki legyen is az, ha a halál pillanatában Rám emlékezve
hagyja el testét, minden kétséget kizárva azonnal eléri az
Én természetemet.
6. vers
Ki milyen létre gondol teste elhagyásakor, azt éri majd el
kétségtelenül.
7. vers
Ezért, óh, Arjuna, gondolj mindig Rám, s ezzel egyidejűleg
hajtsd végre harcosi kötelességed! Tetteid Nekem ajánlva,
elméd és értelmed rendületlenül Rám függesztve,
kétségtelenül elérsz Engem.
8. vers
Óh, Partha, aki Rajtam, az Istenség Legfelsőbb Személyiségén
meditál, elméjében állandóan Rám emlékezve, anélkül, hogy
eltérne az útról, az biztosan elér Engem.
9. vers
Az ember úgy meditáljon a Legfelsőbb Személyen, mint
olyanon, aki mindentudó, a legősibb irányító, kisebb a
legkisebbnél, a fenntartója mindennek, túl van az anyagi
felfogáson, felfoghatatlan, s mindig egy személy. Ragyogó Ő,
mint a Nap, s mivel transzcendentális - túl van ezen az
anyagi természeten.
10. vers
Aki a halál beálltakor élet levegőjét a két szemöldöke közé
rögzíti, és teljes odaadással a Legfelsőbb Személyre
emlékezik, az minden kétséget kizárva eljut az Istenség
Legfelsőbb Személyiségéhez.
11. vers
A Vedákat jól ismerő bölcsek, akik az omkarát vibrálják, és
a lemondás rendjének nagy szentjei a Brahmanba hatolnak. Az
ilyen tökéletesség után vágyakozók cölibátusban élnek. Most
pedig röviden elmagyarázom neked azt a folyamatot, amely
által felszabadulhat az ember.
12. vers
A yoga elkülönülést jelent mindennemű érzéki tevékenységtől.
Gondolatait a szívre összpontosítva, érzékeinek összes
ajtaját bezárva, élet levegőjét a koponya felső részében
tartva, az ember egyre jobban meggyökerezhet a yogában.
13. vers
Ha a yogát elsajátító és a betűk tökéletes kombinációjából
eredő szent om szótagot vibráló személy teste elhagyásakor
az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondol, akkor minden
bizonnyal a lelki bolygókra jut.
14. vers
Óh, Prtha fia, aki szüntelenül Rám gondol, könnyen el is ér
Engem, mert az ilyen személy állandóan odaadó szolgálatban
él.
15. vers
A nagy lelkek, az odaadó yogik, miután elértek Engem, soha
többé nem térnek vissza ebbe a szenvedésekkel teli, átmeneti
világba, mert már abszolút tökéletességhez jutottak.
16. vers
Az anyagi világ a legfelsőbb bolygótól a legalacsonyabbig a
szenvedések helye, ahol az ismétlődő születés és halál
uralkodik. Óh, Kunti fia, ha valaki eljut az Én
környezetembe, annak sohasem kell újra születnie.
17. vers
Ezer földi korszak Brahma egy napja, másik ezer egy
éjszakája.
18. vers
Brahma napjának hajnalán élőlények sokasága kel életre,
alkonyán pedig minden megsemmisül.
19. vers
Óh, Partha, újra meg újra jön a nap, élénk lények tömegét
hozván, de a következő éjszakára mind eltűnik reménytelenül.
20. vers
Ám létezik egy másik természet is, amely ehhez a
megnyilvánult és megnyilvánulatlan anyaghoz képest örök,
transzcendentális, páratlan és sohasem semmisül meg. Az a
világ még akkor is megőrzi eredeti létét, amikor ebben a
világban már minden megsemmisült.
21. vers
Azt a legfelsőbb világot megnyilvánulatlannak és
múlhatatlannak hívják. Az az Én felsőbb hajlékom, s a
legvégső cél. Aki egyszer eljut oda, nem tér vissza többé.
22. vers
A mindenkinél hatalmasabb Istenség Legfelsőbb Személyiségét
kizárólag vegyítetlen szeretettel lehet elérni. Habár lelki
hajlékán tartózkodik, mégis áthat mindenen, és őbenne van
minden, ami létezik.
23. vers
Óh, Bharaták legjobbja, most a különböző időpontokat
magyarázom el neked, amikor az ember örökre, vagy pedig csak
egy időre hagyja el ezt a világot.
24. vers
A Brahmant ismerők kedvező pillanatban, a tűzisten hatásának
ideje alatt, fényben, a holdvilágos két hét és a Nap északi
pályájának hat hónapja alatt távoznak el e világból.
25. vers
A yogi ismét visszatér, ha a füst, az éjszaka, a
holdfogyatkozás két hete és a Nap déli pályájának hat
hónapja alatt hagyja el ezt a világot, illetve ha a Holdra
jut.
26. vers
Az anyagi világegyetem elhagyásának két módjáról írnak a
Vedák. Az egyik világosságban, a másik sötétségben történik.
A világosságban távozó nem jön vissza, míg a sötétségben
elmenőnek vissza kell térnie.
27. vers
Óh, Arjuna, a bhakták ismerik e két utat, és sohasem
kerülnek tévhitbe. Ezért gyökerezz szilárdan az odaadásban!
28. vers
Az odaadó szolgálat útját járó személy nincs megfosztva az
olyan eredményektől, melyek különben a Vedák
tanulmányozásából, az önsanyargató áldozatok végzéséből,
adományozásból vagy filozófiai és gyümölcsöző
cselekedetekből származnak. Ő végül is eljut a
transzcendentális világba.