"A világon azért vagyunk, hogy otthon legyünk benne valahol mindannyian.." ** -- Tamási Áron

Déli Magyar Krónika

""A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét.""
-- Leonardo da Vinci --

""Az Isteni erő, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.""
-- Wass Albert --

""Az igazi természeti törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok.""
-- Bíró Csaba --

Idő szerepe az életünk folyamán - Bíró Csaba

2014.02.05 18:03

 

Az idő szerepe életünk folyamán.

Mindennapi életünkben az idő az események látszólag folyamatos sorrendjének érzékelésére utal. A szubjektív idő, az egyén belső időészlelése. eseményekhez, történésekhez kötődik. Az időnként mindegyikünk által tapasztalt „időeltolódás” jelensége meghatározó jelentőségű. Ez az idő sohasem egyformán telik, tartamérzete függ az életkortól és főként az események személyes jelentőségétől, körülményeitől. Az idő nem látható, érzékszervekkel nem érzékelhető mivolta a művészi képzeletben néhány allegorikus ábrázolási típus kialakulásához vezetett.

         

Az idő szerepe

-- Az emberiség történelme során a különböző kultúrákban és korokban bekövetkező jelentős tényleges és gondolati világnézeti változásoknak megfelelően az idő mibenlétéről alkotott fogalmak is jelentősen változtak. Ezen felül pedig megfigyelhető, hogy a korok gondolkodói és a mindennapok emberei gyakran eltérő nézeteket vallanak az idő és a haladás tekintetében, melyek egymást kölcsönösen befolyásolták.
-- Meg kell említenünk azt is, hogy a huszadik században a lélekelemzés és lélektudomány fejlődése új elemeket hozott e kérdéskörbe, melyek az évszázadok óta minden tudományágban folytatott vitát tovább élezik. A kérdés az, hogy az idő a világ mindenség alapvető tulajdonsága-e, vagy egyszerűen szellemi megfigyelésünk, azaz érzékelésünk terméke. Bár az e kérdésre adott válaszok ma elégtelennek látszanak az idő fogalmának tisztázására, azok értelmezése és viszonyaik feltárása érdekes válaszokat eredményez.
-- A modern fizikai időfogalom teljesen elszakadt a hétköznapi tapasztalattól és az erre épített filozófiai gondolkodástól. Fizikailag az időt a megfigyelt rendszer entrópiájának növekedéseként értelmezhetjük. Nevezetesen, a rendszer állapotának két egymást követő megfigyelése két eseményt szolgáltat, melyek a múltból a jelenen keresztül a jövőbe való haladást írják le.
-- Ténylegesen a történelem folyamán az idő mérési módszereiben bekövetkező változások nagymértékű behatással voltak az emberi gondolat fejlődésére. Az ősi kezdetleges napórák idejétől a modern atomórákig nagy utat tettünk meg. E fejlődés nemcsak az idő mérési pontosságát befolyásolta, hanem az emberek mindennapi életére és mindenekfelett a tudományos, filozófiai és vallási gondolkodásra is nagy hatással volt.

Az idő mérése

-- Az idő mérésének jelenlegi rendszere a sumér civilizációig nyúlik vissza. E mérési rendszer a megszokott tízes alap helyett hatvanas alapot használ: 60 másodperc van egy percben, és 60 perc van egy órában, valamint 360 nap (60×6) egy évben (néhánnyal kiegészítve). E számrendszerben a 12 is jelentős szám: a napnak 12 nappali és 12 éjszakai órája van (régen a napnyugta jelezte a nap végét) és 12 hónap van egy évben.

Az időmérési eszközök

-- Az idők során meglehetősen sokféle időmérési eszközt készítettek. Ezen eszközök tanulmányozásával a horológia foglalkozik.
-- A napóra egy álló pálcát használ, melynek árnyéka órára kalibrált beosztásokra vetül. Ez az eszköz mindig a helyi időt mutatja. Plinius feljegyezte, hogy Róma első napóráját a szicíliabeli Catania-ból rabolták Kr. e. 254-ben, mely egy egész évszázadig hibásan mutatta az időt, míg Kr. e. 164-ben Róma hosszúsági fokának megfelelő beosztásokat készítettek.
-- Az ókor legpontosabb időmérési eszközei az először Egyiptomban talált vízórák (clepsydra) voltak. Ezek Amenhotep (Kr. e. 1525-1504) egyiptomi fáraó sírjából kerültek felszínre. A vízórák használatosak voltak Alexandriában, s onnan terjedtek el világszerte.
-- A görögökhöz I. e. 400-ban került. Előnyük az volt, hogy a napórákkal ellentétben éjszaka is mutatták az időt. Úgy mondják, hogy Platón I. e. 378-ban vízórás ébresztőórát készített, melyben egy tartályból szivárgó víz átbillentett egy rekeszt, melyből ólomgolyók estek egy rézlapra, s a zaj felébresztette tanítványait. Csillagászati megfigyeléseikről a görögök és káldeusok egyaránt rendszeres feljegyzéseket készítettek. Ezek alapján arab mérnökök a középkorig javították a vízórát.
-- A homokóra homokszemek folyását használja az idő múlásának mérésére. Ferdinand Magellan 18 homokórát tartott minden hajóján, mikor 1522-ben körülhajózta a Földet.
-- A középkor apátságaiban, kolostoraiban és zárkáiban világszerte gyertyákat, tömjénfüstölő pálcákat használtak. A vízórák, s később mechanikus órák is elterjedtek. A Szent Alban apátság apátja, Wallingfordi Richard (1292-1336) készítette a híressé vált mechanikus óraként használt naprendszer-modelljét.
-- Hétköznapjainkban az egy napnál rövidebb idő általánosan használt időmérő eszköze az óra, annál hosszabb időhöz naptárt használunk. Az órák különböző formái a karórától a Hosszú-Most óráig terjed. Hajthatják őket rugóval, gravitációval, elektromos árammal és sokféle ingával szabályozhatják. A naptárak is sokfélék lehetnek, mint például hold-naptár, szoláris naptár, de a legáltalánosabb a Gergely-naptár.
-- A kronométer egy bizonyos pontossági szabványoknak megfelelő hordozható időmérő, melyet eredetileg a hosszúsági fokok csillagászati módszerekkel való meghatározásához használták. Az elnevezést manapság a svájci Controle Officiel Suisse Des Chronometres (COSC) ügynökség pontossági követelményeinek megfelelő karórákra is használják. Az egyenként hitelesített órák pontosságát napokon keresztül tartó különböző helyzetekben és hőmérsékleteken végzett vizsgálatokon ellenőrzik és saját sorozatszámával regisztrálják.
-- A legpontosabb időmérőeszköz az ezer évekig másodperces pontosságú atomóra, melyet más órák kalibrálására használnak. Az atomóra a cézium-133 atom rezgési tulajdonságára épül, s 1967 óta a SI mértékegységrendszer a másodpercet a 133Cs atom rezgéseként határozza meg.

Érdekességek az időről

-- Egy másodperc kb. 1,855×1043 Planck-idő hosszúságú.
-- A világmindenség kb. 4,3×1017 másodpercnyi idős az Ősrobbanás elmélete alapján, ami kb 8×1060 Planck-időnek felel meg.
-- Az átlagos emberi élet kb. 3,9×1052 Planck-idő
-- 2006-ban a legrövidebb közvetlenül mért időtartam, az atto-másodperc 10−18 nagyságrendű, ami kb. 1026 Planck-időnek felel meg.

Használatos időegységek

-- Mért legkisebb időtartam
-- Pikoszekundum 0,000 000 000 001 másodperc
-- Nanoszekundum 0,000 000 001 másodperc
-- Mikroszekundum 0,000 001 másodperc
-- Milliszekundum 0,001 másodperc
-- Másodperc SI alapegység
-- Perc 60 másodperc
-- Óra 60 perc
-- Nap 24 óra
-- Hét 7 nap
-- Fortnight 14 nap angolul 2 hét
-- Hónap 28-31 nap
-- Negyedév 3 hónap
-- Év 12 hónap
-- Év 365 nap 52 hét + 1 nap
-- Szökőév 366 nap 52 hét + 2 nap
-- Tropikus év 365,24219 nap átlag
-- Gergely év 365,2425 nap átlag
-- Olympiád 4 éves ciklus
-- Évtized 10 év
-- Score 20 év angol
-- Generáció 25 év közelítően
-- Évszázad 100 év
-- Millennium 1000 év

Idő meghatározások és szabványok

-- Az idő SI-alapegysége az SI-másodperc. Az ebből származó nagyobb időegységek, mint perc, óra és nap, nem SI-egységek, mert egyrészt nem tízes számrendszerűek, másrészt szükség van egy időnkénti 'szökőmásodperc'-re, mégis hivatalosan elfogadott az SI-rendszerrel való használatra, bár a hónapoknak és éveknek nincs meghatározott másodperc-hosszúsága.
-- A másodperc hivatalos meghatározása a következő: A másodperc a cézium 133 atom alapállapotában a két hiperfinom szint közötti átmenetnek megfelelő sugárzás periódusa.
-- Az idő definíciója egyaránt nagy fontosságú a tudományban és mindennapi életünkben is. Az idő minden ismert tulajdonsága ebből a definícióból származik. Például, az idő e definíciója a tér jelenlegi definíciójával együtt alkotott téridőnk képezi a Minkowski téridőt és a speciális relativitáselmélet e definíciók alapján abszolút igaz.

Világidő

-- Az időmérés olyan kritikus jelentőségű a modern társadalmak működése szempontjából, hogy azt nemzetközi szinten egyeztetik. A tudományos idő alapja a világ körüli atomórák másodperceinek számlálása. Ezt nemzetközi atomidőnek hívják és TAI-nak rövidítik. Ezen alapul minden más időmérce is, beleértve az egyezményes koordinált világidőt (UTC) is, mely a közidő alapja.
-- A Föld időzónákra van osztva, melynek legtöbbje pontosan egy órára van egymástól és hagyományosan a UTC-hez, vagyis a greenwichi középidőhöz (GMT) viszonyítják. Például Budapest idejét UTC+1-ként jelölik, a Párizstól Varsóig terjedő európai idősáv részeként.

Csillagidő

-- A köznapi életben is használt, fentebb említett világidő a Földnek a Nap körüli keringésén alapul, gyakran szoláris idő-nek is nevezik.
-- A csillagidő az időnek az a mértéke, melynek használata esetén a Föld egyenletes szögsebességgel forog a tengelye körül. Tekintettel arra, hogy a Föld forgási sebességében szezonális és szabálytalan ingadozások is vannak, a csillagidő az inerciaidőhöz viszonyítva nem múlik egyenletesen.
-- A csillagidő definíciójához alapul nem egy meghatározott csillag, hanem a tavaszpont szolgál (mivel ellenkező esetben az idődefiníció függne az adott csillag sajátosságaitól, például a sajátmozgásától).
-- A csillagidő egyenlő a tavaszpont óraszögével. Amikor a tavaszpont a megfigyelő helyén éppen delel, akkor ott a csillagidő pontosan 0h. A csillagnap az az időtartam, ami a tavaszpont két egymást követő delelése között eltelik.[2]

Kronológia és az Idő

-- Az időmérés másik formája a múlt tanulmányozása. A múlt eseményei idő szerinti sorrendbe rendezhetőek és azon belül csoportosíthatóak, melyet periodizálásnak neveznek. Az egyik legfontosabb ilyen periodizálási rendszer a geológiai idő (földészeti idő), mely a Földet és a rajta lévő életet formáló eseményeket rendezi. Kronológia, periodizálás és a múlt értelmezése együtt képezi a történelemtudományt.

Az idő lényegéről alkotott uralkodó nézetek

-- Az idő a legérdekesebb dolgok egyike. Szubjektív és objektív egyszerre. Elmúlt és lesz. A múltat felidézzük, kutatjuk, a jövőt tervezzük, megpróbáljuk megjósolni az elkövetkezőket. Legrövidebb a jelenben. Mire megragadnánk, tovatűnik. Az idő tehát a változás mérésére szolgáló fogalom, melyről az idők során különböző nézetek alakultak ki:
-- Az egyik nézet szerint az idő a világmindenség alapvető szerkezetének része, egy kiterjedés, melyben események egymásutáni sorrendben történnek és az idő maga is mérhető. Ez ún. "realista nézet"-et, melyet Sir Isaac Newton is használt, gyakran newtoni időnek is nevezik.
-- Az ezzel ellenkező nézet szerint az idő az emberi szellem alapvető szerkezetének része olyan elvonatkoztatott fogalmakkal együtt mint a „tér”, vagy „szám”. Immanuel Kant ezen „idealista nézet”ében az idő az emberek által használt mérési rendszer része, melyet néha kanti időnek is neveznek. Gottfried Wilhelm Leibniz szerint az idő egyfajta mérési eszköz, mellyel mi az események sorrendjét, azok időtartamát és a köztük lévő (időbeli) távolságot állapítjuk meg, valamint a tárgyak mozgását hasonlítjuk össze. Ez elmélet tehát elveti Newton olyan gondolatait, melyek szerint az idő valami ténylegesen mérhető lényeg (szubsztancia) lenne mely „folyik”, melyen a tárgyak a múltból a jövőbe „haladnak át”, vagy valami, az eseményeket tartalmazó egyfajta „edény” lenne.
-- Ugyanakkor a fizikában mi az időt a térrel együtt ún. alapmennyiségnek tekintjük, minthogy minden más fizikai fogalmat -mint sebesség, erő, energia, stb- ezek segítségével határozzuk meg. Emiatt tehát az idő fogalmát csupán operációs módon definiálhatjuk, azaz leírjuk az alkalmazott mérési módozatot és a választott mértékegységet. Ezt nevezzük fizikai időnek.
-- Másrészről pedig, minthogy az idő csupán valami megfigyelt változással együtt értelmezhető (legyen az valamilyen mozgás, vagy bizonyos események feltűnése), az időt általában e megfigyelésekhez viszonyított relatív mennyiségnek tekintjük. Az Ősrobbanás (Big Bang) elmélete óta azonban lehetővé vált az ún. galaktikus időszámítás is, ami világunkban abszolút időnek tekinthető. E tekintetben az időt a világmindenség entrópiájának növekedéseként értelmezhetjük, és bizonyos értelemben alapot adhatunk a newtoni abszolút idő fogalmának..
-- A filozófia folyamatosan kutatja az idő -világnézetünket alapjaiban befolyásoló- lényegét. A idő kulcsfontosságú a fizikai-, biológiai- és társadalomtudományokban egyaránt. Az idő alapvető fontosságú paraméter minden mozgás tanulmányozásában legyen az egy dinamikus szociológiai rendszer, gazdaságtudomány vagy akár krono-biológia. A pszichológia az idő emberi érzékelését vizsgálja.

Az érzékelt idő

-- Az Idő Kereke forog, jönnek-mennek a korok. Emlékek lassan legendákká halványulnak, majd mítoszokká válnak, s lassan a feledés homályába merülnek, mielőtt a kor, melyből eredtek, visszatérhetne. …Egy korban, amely még nem jött el, egy korban, amely rég elmúlt már, a Fény és az Árnyék újra vívja soha véget nem érő háborúját.
-- A külvilággal érzékszerveinken keresztül tartunk tanult kapcsolatot. Hasonlóan, az idő észlelését is a közösségi tapasztalataink során sajátítjuk el. Az időhöz kulturális környezetünk által támasztott elvárások és társadalmi normáknak megfelelően viszonyulunk. Ezek legtöbbje életkorunk és helyzetünkkel együtt változik, s így életünk folyamán szinte minden múló pillanat személyre szabott élménynek minősül. A tudományokban használt absztrakt időfogalommal szemben hétköznapi ember élete a munkája, ünnepnapjai és egyes rendkívülinek tartott pillanatok emlékezetessé való tételével múlik.
-- Legtöbbünk a jelenben élünk, s olykor szeretnénk megállítani az időt, vagy - legalább átmenetileg - függetleníteni magunkat tőle, s megpróbáljuk fürkészni a bizonytalan jövőt. Személyes időszámításunk születésünk után kezdődik, de tudatunk csak sokkal később válik képessé felfogni a múló idő fogalmát. Felnőtt korunkban azután semmi nem figyelmeztet bennünket jobban az idő múlására mint a feltartóztathatatlan öregedés és a közelgő halál tudata.

Természeti közösség időtudata

-- Különböző kultúrákban az időtudat jelentősen eltérően alakult a bennük élők környezetének és életformájának megfelelően. A természetes környezetben élő társadalmak nagymértékben alkalmazkodtak a területükön található állat- és növényvilág évszakos ritmusához. Például a szibériai Amur vidékén élő népek gazdasági és rituális életét két évszak, a meleg nyár és a hideg tél szabja meg. A nyár a heringek érkezésével köszönt be és halászattal telik. A halat tartósítják, bőréből ruhát készítenek. A nyár végét a lazacok és tokhalak megjelenése jelezi.
-- Az első hó leestével a családok a folyótól távolabb, az erdő peremén lévő téli szállásaikra költöznek. A tél a közösségi alkalmak, rokonlátogatás, szórakozás, szertartások és házasságkötések ideje és nyest vadászattal, prémkereskedéssel telik. A tél végét a medveszertartással jelölik meg és készülnek a heringek fogadására… Így az egyes időszakok mennyiségi mérésére sem igény, sem módszer nem alakult ki.

Vidéki időtudat

-- A kulturális különbségek időtudatunkra való hatásának érzékelésére gondoljunk csak egy paraszti közösségben élő családra, ahol az egyének élete a birtok fenntartása és gyarapítása körül szerveződik. Életük legtöbb részletét a közösségben érvényes normák szabályozzák. Az egyének öltözködése, gondolkodása, beszédmodora egyaránt e helyi közösség kultúráját tükrözi és építi.
-- A parasztok munkarendje a nap járása, az évszakok és a termesztett növények tenyészideje szerint alakult. Tavasztól őszig végigdolgozzák az egész napot, csak vasár- és ünnepnapokon pihennek. Ősztől tavaszig azután a házban és a telken végezhető munkák mellett idejük egy részét hétköznapokon is pihenéssel, mulatságokkal tölthetik.
-- Idejük használatát tehát az elvégzendő feladatok határozták meg, a munkaidő tartama ezek jellegétől és az időjárástól függ. Ebben a környezetben az évszakok mellett az évenkénti ünnepnapok szolgálnak az idő mérésére, s az események az „aratás”, „szüret”, „Szent Pál napja” vagy „télvíz” idejéhez, stb. kötődtek.

Városi időtudat

-- Hasonlóképpen, a modern városi társadalomban élő ember élete is munkája köré szerveződik, de környezetének változatossága és mérete, világát kiterjeszti, s közösségével való kapcsolata fellazul. Az időt személyes tulajdonának tekintve tervezi életpályáját.
-- Életét elvégzendő feladatok sorává alakítja saját adottságai érvényesítése útján - az adott kultúra normarendszerén belül, annak segítségével, de esetleg akár annak ellenében is. A városban és az ipartelepen élő munkások, vállalati alkalmazottak életmódját a rendszeresség jellemezi. A gyári termelési ciklus évszakoktól és időjárástól függetlenül tervezhető.
-- A munka- és a szabadidő váltakozása adja az ipari társadalom mindennapi életének ritmusát. Ez a ritmus az évet hetekre, a napokat pedig órákra bontotta le és a navigáció szükségleteire kifejlesztett egyre pontosabb időmérési eszközök számára új szükségletet teremtett: Hamarosan a munkaidőt napok helyett órákban kezdték mérni…

Nemzeti időtudat

-- Az egyéni életünk mellett, legtöbbünk ismerjük szüleinket, felmenőinket, családi örökségünket és rokonainkat, s tudatában vagyunk annak, hogy mi egy nemzedéki láncolat tagjai vagyunk. Ezzel az egyéni életidőnk némileg kitágul mely az ősök tiszteletével, hagyományok ápolásával és a történelem ismeretével erősödik. A falvak népe, a földművesek és iparosok számára a nagyobb időtávlatok gondolata nehezen volt elsajátítható, mert az emlékezet három generáción alig terjedt túl.
-- Inkább a múlt hősi figurái váltak a történelmi emlékezet tudatosulásának eszközeivé. Magyarországon a nemzeti öntudat a reformkorban, a polgárosodás folyamatával párhuzamosan fogalmazódott meg és alakult ki. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcot követő kiegyezés(1867) hozta létre azt a társadalmi légkört, ami a következő harminc évben lehetővé tette a honfoglalás ezer éves megünneplésére való nemzeti felkészülést.
-- Az emlékezés és számvetés ezen különleges alkalma a nemzeti időtudat olyan különleges kikristályosodásához vezetett, amely a mindennapi élet körülményei között nem észlelhető, csak eszmeileg megfogható időtartamra terjedt ki. A 1896-os millenniumi ünnepségek erőt, biztonságot, optimizmust sugalltak, a művészi alkotások a nép alkotóművészetének erejét, az elmúlt idők dicsőségét és a jövő reménységét mutatták. Ebben a három évtizedben -manapság elképzelhetetlen méretű építkezés keretében- épült fel Pest jelenlegi térképe, Gustave Eiffel tervezte a Nyugati Pályaudvar épületét, s a világ második földalattiját Budapesten építették…

Idő érzékelése

-- Kiviláglik az, hogy mindennapjainkban az időt nem annyira fogalmilag fogjuk fel, mint inkább kézzelfogható jelenségekkel társítjuk: Metaforákat alkotunk és azt mondjuk például, hogy az idő 'folyik'. E fogalomtársítás életünkben meglehetősen gyakori jelenség és eredetük gyakran a feledés homályába merültek és egyszerű kifejezéssé degradálódtak. Az idő esetében azonban az általánosan használt 'folyam' metafora Hérakleitosz görög filozófusig vezethető vissza. Hérakleitosz folyója feltartóztathatatlanul egy irányba halad, és csak a munka, szokások és ünnepek pillanatai osztják fel. Ez osztásokon keresztül érzékeljük az események közötti érzék szerveinkkel nem tapasztalható, de érzett- „távolságok”-at, az időviszonyokat
-- A pillanat tehát az emberi észlelés természetes biológiai működésének megnyilvánulása. E pillanatok értéke nyilvánvalóan nem egyforma, s az egyidejű érzékelők számára is meglehetősen különböző lehet. A pillanatok rögzítése, megőrzése az írás bevezetésétől a fényképezésen át a modern információhordozókon át és a tárgyak szimbolikus jelentésével történik. A személyes értékeken túl, a múlt megőrzésének a társadalomépítés keretében hatalmi, politikai jelentősége van. A múlt mítoszai, legendái és történelme mind a jelenlegi és a jövő aspiráló hatalmának szervező eszközei. Például Heribert Illig kutatásai kimutatják III. Ottó német-római császárnak a múlt ilyen célú alkalmazását.
-- Az idő érzékelését elzártság, világnézet, vallásos rituálék, szórakozás egyaránt nagymértékben befolyásolja, s megállapíthatjuk, hogy az érzékelt idő személyes, politikai és kulturális jelentőségű, így abszolút, tudományos értelemben nem tekinthető megbízhatónak, inkább csak a hit világába sorolható.

Jelen és örök

-- A filozófusok egy része hangsúlyozza, hogy az idő különböző valóságok időbeli rendeződése: Egyes dolgok léteznek egy adott időben, mások pedig nem. Szerintük ez az egyetlen valóság amivel mi bánhatunk. Például nem mondhatjuk azt, hogy Homérosz létezik, mert a jelen időben ő nincs. Ugyanakkor pedig más filozófusok úgy tartják, hogy az idő a három térbeli kiterjedéssel egyenrangú dimenzió.
-- Emiatt minden dologról - legyen az a múlté vagy jövőé - mondhatjuk, hogy ugyanolyan valós, mint a jelen dolgai. Szerintük például Homérosz ténylegesen létezik, de egy sajátos nyelvezetet használunk a múlt dolgainak említésekor ugyanúgy, mint mikor a jövő dolgairól szólunk. Az olyan szavak, mint közeli, távoli, feletti, alatti, itteni, stb. szerepe pontosan ugyanaz, mint a tegnapi, holnapi, egy évvel ezelőtt, vagy jövőre…

Tartós és állandó

-- A tárgyak állandóságáról alkotott nézetek bizonyos értelemben hasonlóak. A tartósságot vallók úgy látják, hogy az időben létező tárgyak teljesen különböző időkben léteznek, azaz a létezés minden alkalmát a múltbeli, vagy jövőbeli alkalmaktól valahogy elválasztva kell értékelnünk, még ha számszerűen azok meg is egyeznek.
-- Az állandóságot vallók - például David Lewis - ugyanakkor úgy tartják, hogy az időben létező tárgyak folyamatos valóságként léteznek, és mi azok összes időbeli létezésének egészét tartjuk a tárgyak egészének. Ez megegyezik a hagyományos nézettel, mely a velünk született belső értelmeinkből származik.
-- Például, mikor valakivel beszélgetek, beszélgetőtársamat teljes egységként kezelem, s nem csupán egy átmeneti lény egy részeként. Megfigyelhető, hogy a legtöbb esetben a Jelen és Tartós, valamint a Örök és Állandó nézetek összetartanak, bár elvétve találkozhatunk kivételes véleményekkel is.

Az idő természete a fizikai tudományokban

-- A klasszikus mechanika az un. „newtoni idő”-n alapszik. Az időt Newton korától „abszolút”-nak és minden megfigyelőnek egyenletesen „folyó”-nak tekintették egészen addig, amíg Einstein elképzelése újrafogalmazott az idővel és térrel kapcsolatos minden fizikai fogalmat.
-- Einstein speciális relativitáselméletnek alaptétele a minden megfigyelő számára állandó és véges fénysebesség volt. Kimutatta, hogy ez az alaptétel -a két esemény egyidejűségének egy elfogadható definíciójával együtt- megköveteli, hogy a megfigyelőhöz képest mozgásban lévő tárgyakhoz tartozó távolságok megrövidüljenek, és időközök meghosszabbodjanak.
-- Einstein munkájából következik, hogy ha az időt és téret elektromágneses módszerrel (mint két tükör között oda-vissza verődő fénnyel) mérjük, akkor a fénysebesség állandósága miatt a tér és idő egy bizonyos módon matematikailag összebonyolódik (un. Minkowski-tér), ami egy bizonyos 4-vektoros módon Lorentz transzformációt eredményez az összes más leszármaztatott fizikai mennyiséggel (mint energia, mozgásmennyiség, tömeg, erő, stb.).

Téridő és Abszolút tér és idő

-- A téridő a fizikában egy matematikai modell, ami egy sokaságban egyesíti a teret és az időt, a Világegyetem szerkezetét leírva. A téridő általában egy négydimenziós koordináta-rendszer, három tér- és egy idődimenzióval; a rendszer pontjai egy-egy eseménynek felelnek meg. A modern fizika a téridő tárgyak körülötti görbületét a tárgy térfogata és tömege jellemzőjének tekinti.
-- Történelmileg az időt és a teret egymással mindig közeli kapcsolatban tartották, s Einstein speciális- és általános relativitáselméletében e kettő az un. „téridő” fogalmát képezi. Ez elméletek szerint az idő fogalma a megfigyelő(k) térbeli viszonyítási pontjától függ. Az időtartamok emberi érzékelése az órákkal való műszeres mérésekhez hasonlóan a viszonylagos mozgásban lévő megfigyelők számára eltérő.
-- Még az események időbeli sorrendje is megváltozhat, de a múltat és jövőt az előre és hátra vetülő fénykúp határozza meg, melyek soha nem változnak. A múlt tehát azon események halmaza, melyek a megfigyelő számára fényjeleket küldhetnek, míg a jövő eseményei azok, amelyek a megfigyelő küldhet fényjeleket. Minden más együtt képezi a jelent, és ebben az eseményhalmazban az időbeli sorrend a különböző megfigyelők számára eltérő lehet.

Időtágulás

-- Einstein egyszer azt mondta, hogy „Az idő a természet módszere a mindennek egyszerre való történésének megakadályozására.” Woody Allen szerint az idő lényegében nem más, mint amit az óra figyel. Az óraként akármilyen aktivitás, vagy változás, mint a nap mozgása is – szolgálhat. Einstein kimutatta, hogy a különböző sebességgel mozgó emberek az események időbeli hosszát és a köztük lévő időbeli távolságot, a tárgyak közötti fizikai távolsághoz hasonlóan eltérőnek mérik, bár a különbségek nagyon kicsik, hacsak a köztük lévő sebességkülönbség a fénysebesség közelébe nem esik.
-- A legtöbb atom-részecske a laboratóriumi kísérletekben csak a pillanat törekedéig létezik és viszonylagos nyugalomban, de egyesek, a fényhez közeli sebességgel mozgók (például a müon) mérhetően messzebbre jutnak és tovább tartanak mint azt elvárhatnánk. A speciális relativitáselméletnek megfelelően a nagy sebességű részecske saját viszonyítási keretében átlagosan közepes élethossznak nevezett szabványos ideig létezik, s minthogy sebessége zérus, úgy haladási távolsága is zérus. A nyugalomban lévő viszonyítási kerethez viszonyítva ugyanakkor, az idő a részecske számára „lelassulni” látszik. A gyors részecskéhez viszonyítva a távolságok rövidülni tűnnek.
-- Még ha az időt Newton-i értelemben negyedik kiterjedésként értelmezzük is, Einstein munkájából láthatjuk, hogy nagy sebességű mozgások esetében az idő- és térbeli méretek eltorzulnak. Ő ezt így fejezte ki: „Egy rendszer 'K' két 'A' és 'B' pontjában történő események egyidejűek, ha az AB távolság 'M' közepéről megfigyelve pontosan ugyanabban a pillanatban tűnnek fel. Az idő tehát 'K'-hoz képest nyugalomban lévő, az eseményt egyidejűleg regisztráló hasonló órák jelzésének együttese.” A Relativitás-ban Einstein megemlítette, hogy az egyidejűség maga is relatív, minthogy egy bizonyos viszonyítási keretben egyidejűként megfigyelt két esemény nem szükségszerűen tűnik egyidejűnek egy másik viszonyítási keretben lévő megfigyelő számára.

Az idő iránya

-- Megfigyelhetően az időnek iránya van: a múlt rögzítve és változtathatatlanul fekszik mögöttünk, míg a jövő előttünk van, s nem szükségszerűen rögzített. Ugyanakkor a fizika legtöbb törvénye un. időtükrözés invariáns, ami azt jelenti, hogy minden, ami az időben előremozdulva megtörténhet, ugyanúgy lehetséges az időben visszafelé mozogva. Másképp megvilágítva a fizika szemén keresztül nézve, a lehetőségek tekintetében, nincs különbség abban, hogy mi történik, mikor egy filmet nézünk, vagy azt visszafelé forgatjuk.
-- Azonban időtapasztalásunk - legalábbis makroszkopikus szinten - nem „időtükrözés invariáns”: poharak gyakran leesnek és összetörnek, de még soha nem láttuk, hogy a szilánkok összegyűlnének és a pohár visszaemelkedne az asztalra. Emlékezetünk van a múltról, de nem a jövőről. Érezzük, hogy a múltat nem változtathatjuk meg, de a jövőt befolyásolhatjuk. A kérdés az, hogy miért van ez így?
-- Természetes megfigyelésünkkel egyezik a világmindenség teljes entrópiája, melyet elméletileg a kozmológiai idő mutatójának tekinthetjük. Ez a „nyíl” az ősrobbanástól irányul a jövő felé. Hasonlóan, a fénysugár is csak egy irányban halad az időben. Részecskefizikában ismert a CPT-szimmetriából és kvantummechanika méréseiből származó un. „gyenge időnyíl”.

Idő utazás

-- Az idő egyirányúsága régóta foglalkoztatja az emberek fantáziáját. Az időutazás a térben való mozgáshoz hasonlóan, az idő különböző pontjaiba való előre, vagy hátra való mozgásra utal. Sokszor ábrándozunk arról, hogy is történt egy múltbeli esemény, vagy hogy milyen lesz a jövő…
-- A történész, a régész munkáját, vagy a jövőkutatást is egyfajta időutazásnak tekinthetjük, de általános értelemben az időutazás a tudományos fantázia irodalom egyik kedvenc témája, mely nem csupán egy gondolati kísérlet, vagy tudományos trendek meghatározása, hanem a cselekvőképesség múltba, vagy jövőbe való áthelyezése, esetleg az un. párhuzamos valóságok, vagy univerzumok közötti mozgás is. Az egy dolog hogy megfigyeljük, vagy kikövetkeztetjük bizonyos események lefolyását, és egy teljesen más ügy azok (főleg a múlt eseményeinek) befolyásolása.
-- A időben való mozgás jelenlegi fizikai értelmünk szerint elméletileg is lehetetlen. A fő problémát a logika jelenti. A kauzalitás -ok>okozat lánc- megsértése, ellentmondásos helyzeteket teremthet, például ha visszamegyek és megölöm a nagyapámat kiskorában, akkor nem születek meg, és akkor nem tudok visszamenni.

Idő pszichológia

-- A mentális időmérték kutatói foglalkoznak olyan jelenségek okaival, hogy különböző embereknek miért tűnik egy adott időtartam eltérő hosszúságúnak. Magunk is tapasztalhattuk már, hogy néha repül az idő, azaz egy hosszú időszak gyorsan elmúlni tűnik, vagy éppenséggel az idő „szinte megáll”. Megfigyelhettük, hogy e jelenségek érzelmi állapotunktól függenek: Ha az adott történést érdekesnek, izgalmasnak, vagy kellemesnek, kívánatosnak tartjuk, akkor az időt rendszerint felgyorsulni érezzük, ha ugyanazt unalmasnak, vagy kellemetlennek érezzük, számunkra az idő számunkra lelasul. Jean Piaget az idő ilyen jellegű érzékelését „megélt idő”-nek nevezte.
-- Másik érdekes megfigyelés a korral függ össze. Ha az időt a tapasztalatokkal mérnénk, akkor megállapíthatnánk, hogy egy év az ötéves gyermek életének 20%-át képviseli, míg ugyanaz egy 50 éves életének csupán 2%-a, tehát az életkor növekedésével minden időszakasz a tapasztalatok összességének kisebb hányadát jelölik, s az idő öregkorban felgyorsul. A gyermek számára öt év életének kétszerese – mintegy örökké valóságnak tűnik (…ő sokkal idősebb nálam, már elmúlt hat!), míg 50 fölött minden pillanat számít, s öt év egy pillanat alatt elfut…
-- E természetes megfigyelések mellett meg kell említenünk a vegyszerek által módosított tudatállapotot is. Némely un. pszichoaktív anyagok, mint például az entheogének, megdöbbentő mértékben befolyásolják időérzékelésünket. LSD, tudattágító gombák és peyote (lophophora williamsii ~ dóm alakú kaktusz) hatására az óra furcsa eszközzé válhat, az általa mutatott idő nem egyezik a megfigyelő érzékelésével: az idő lelassul, megáll, felgyorsul és visszafelé pörögni látszik, vagy az események elvesztik egymásutániságukat, s a sorrendek összekeverednek. A megfigyelő úgy érzi: „Hihetetlen hogy még csak 8 óra van, de mit is jelent a 8 óra?” Ahogy az időérzékelés korlátai leomlanak, az idő jelentősége is lecsökken.
-- A Buddhista hagyományokban gyakorolt meditáció célja az elmének saját magáról való gondolkodása, mely az időtapasztalást megváltoztatja. Ezt a „mostba lépés”-nek , vagy egyszerűen csak „a pillanat”-nak nevezik.
-- Einstein relativitás-elméletének magyarázásakor gyakran megjegyezte: „…míg egy szép lány mellett való ülés egy órája csupán egy percnek, addig a forró tűzhely megérintése egy órának tűnik.” E megfigyelés hasonló az un. kappa hatáshoz, minthogy mindkettő a rámutat arra, hogy két esemény között eltelő időtartamot különböző megfigyelők eltérőnek érzékelnek.