"A világon azért vagyunk, hogy otthon legyünk benne valahol mindannyian.." ** -- Tamási Áron

Déli Magyar Krónika

""A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét.""
-- Leonardo da Vinci --

""Az Isteni erő, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.""
-- Wass Albert --

""Az igazi természeti törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok.""
-- Bíró Csaba --

A Bolivíai Potosi ezüsthegy titka - Francisco Gallardo

2012.12.26 17:10

 

A Bolíviai Potosi ezüsthegy titka.

A Potosi ezüsthegy: 4825 méter magas, a Cerro Potosít méltán hívták spanyolul: "Cerro Ricó"-nak, azaz "Gazdag Hegynek". A legenda szerint egy inka pásztor bukkant az ezüthegyre 1544-ben. A világ egyik legmagasabban, a tengerszint felett: 4090 méter magasan fekvő bányászvárosa a Bolivíában található Potosi.. A város hegye több mint 250 évig látta el ezüsttel Spanyolországot és Európát.

-- Potosi városa Bolíviában a világ egyik legmagasabban fekvő, a tengerszint felett 4090 méter magasan lévő 160 ezer lakosú bányászvárosa. A Potosí, melynek hegye több mint kétszázötven évig látta el ezüsttel Spanyolországot, írja Francisco Ramal.. A 4825 méteres csúcsú ezüsthegyet, kecsua nyelven: "Sumaj Urqu" - "Fenséges hegynek", spanyolul: "Cerro Ricónak", azaz "Gazdag hegynek" nevezik.
-- Az ősi indián legendák szerint a hegy: szellemek, tündérek, manók, és gnómok birodalma, így nagy tisztelet övezte mindig. A legenda szerint egy elveszett lámáját kereső inka pásztor bukkant rá véletlenül az ezüstre, 1544-ben, amikor éjszakára tüzet rakott a hegy lábánál, és egy idő után arra lett figyelmes, hogy a földből csillogó szürkés anyag folyik. Ám az inkáknak sem előtte, sem utána nem volt szabad a bányászat, a hegy szelleme sohasem engedte a bányászkodást, az ezüst kitermelését. Ha véletlenül ezt megkísérelte valamelyikük, akkor mindig relytélyes hangok figyelmeztették őket: ezt nem szabad, ezt ne tedd...
-- Ám a hódító spanyoloknak már mindent szabad volt. Alig egy évvel később a spanyol gyarmatosítók tudomást szerezve az ezüstről meg is kezdték annak kitermelését. A kibányászott nemesfémet lámákkal és öszvérekkel szállították a Csendes-óceán partjára, onnan hajóval északra, Panama Citybe, majd az „ezüst úton” öszvérkaravánnal a Panama földszoroson át Nombre de Diosba, ahol azt a Spanyolországba tartó királyi kincstári hajókra rakták át.
-- Ám persze az ezüstkaravánt előszeretettel dézsmálták meg a kalózok is, mint például a brit - Sir Francis Drake és a francia - Guillaume Le Testu, utóbbi fejével fizetett e kalandért, mivel őt később sikerült a spanyoloknak elfogniuk. 1573-ban több, mint 30 tonna aranyat és ezüstöt zsákmányoltak egy szárazföldi rajtaütés során az ezüst úton Nombre de Dios közelében...
-- A bányából egyes források szerint 1545 és 1660 között 16 ezer tonna ezüstöt szállítottak a Spanyolországi: Sevillába, ami bőven meghaladta Európa akkori ezüst tartalékát. A hivatalos feljegyzések szerint viszont a Cerro Ricóban 1556-1783 között bányászott 41 ezer tonna tiszta ezüstből mindössze 8200 tonna került az óhazába. A 16 ezer tonna ezüst a színezüst mai, kilónként 745 eurós árfolyamán nagyjából 12 milliárd eurónak felel meg, forintban ez körülbelül 3552 milliárdot ér.

-- Mindenesetre az ezüsthegyben lévő mesés vagyon egyre többeket vonzott, így a több mint 200 ezer lakosúra duzzadt a Bolivíai Potosí városa, amely hamarosan Amerika és a világ egyik legnagyobb városává nőtte ki magát. Az európaiakban Peru – miután Bolívia a perui alkirályság részeként, spanyolul: "Alto Peru" volt ismert, mielőtt kivívta függetlenségét, a mesés kincsek misztikus földjeként élt.. A Cerro Potosi jelentős szerepet játszott a kapitalizmus kialakulásában...
-- Miguel de Cervantes leghíresebb regényében, a Don Quijoté-ban Potosí például a kivételes gazdagság szinonimájaként szerepel. Egy elmélet szerint pedig a dollár $ jele az 1768-ban Potosí-ban vert spanyol királyi ezüstérmén lévő PTSI jelölésből ered.. Annak, hogy Spanyolország ezüstben dúskálásálhatott, azonban nagy ára volt. A Peru 1569-1581 közötti spanyol alkirálya, Francisco Álvarez de Toledo által dolgoztatott indián bányászok ezrei – más források szerint akár milliói – haltak meg, nem csak a brutális kényszermunka, hanem az ezüst kinyeréséhez használt higanytól való mérgezés által..
-- A bennszülött munkások számának csökkenése miatt a gyarmattartók 1608-tól évente 1500-2000 afrikai rabszolgát igényeltek Madridtól. Összességében 30 ezer afrikai rabszolgát szállíthattak Potosíba a gyarmati korszakban, akikkel a Casa de la Moneda bányáiban váltották ki az öszvéreket, mivel azok a szállítmányok terhelése miatt néhány hónap múlva elpusztultak volna. Négy öszvért húsz rabszolgával helyettesítettek...
-- A jelenleginél néhány száz méterrel magasabban végzett extenzív bányászat következtében a hegy megsüllyedt, ám az ezüstkorszaknak csak 1800-ban lett vége. Addigra a hegy ezüstkészlete jórészt kimerült. Azóta elsősorban ónt és cinket hoznak a felszínre. A reménytelenül nehéz munkakörülmények miatt a bányászok életkilátásai még mindig rosszak: a szilikózis miatt sokan a 40. évüket sem érik meg...
-- A Panamericana blog szerint az innen elhozott ezüstből akár hídat is lehetett építeni az Atlanti-óceánon keresztül a Spanyol Királyságig. „Kis túlzással még azt is lehet állítani, hogy az angol világbirodalom sem születhetett volna meg, ha Sir Francis Drake és a királynő többi kalóza nem fosztogatja kitartóan azokat a spanyol hajórajokat, amelyek rakományában a Cerro Rico ezüstje volt talán a legfontosabb összetevő”, írta: Bede Márton a helyről, amit úgy is hívnak, hogy a hegy, ami embereket eszik.

A Cerro Potosi az összeomlás szélén

-- Az összeomlás aggasztó jeleit mutatja mára a világ egykori legnagyobb ezüstlelőhelye, a Bolívia déli részén található, kecsua nevén: Sumaj Urqu - Fenséges hegy, spanyolul: Cerro Rico - Gazdag hegy. Az öt évszázada tartó termelés nyomán, de tartalékai még mindig annyira csábítóak, hogy kiaknázása egy katasztrófa kockázata ellenére is folytatódik..
-- A Cerro tökéletes kúpjának csúcsa 4825 méterre magasodik, uralja a 4090 méteren fekvő, 160 ezer lakosú Potosi városát. A kopott településen élők számára ma már csak nosztalgikus legenda, hogy városuk a 16. században Észak- és Dél-Amerika leggazdagabbja volt. A sokezer kényszer munkára ítélt szerencsétlen indián feláldozása árán annyi ezüstöt termelt, amennyiből az egykori szólás szerint - "Hidat lehetett volna verni Potosiból Spanyolországba"...
-- A várost e korszakának emlékei - a koloniál stílusú épületek, a pénzverde - alapján felvették az UNESCO világörökség-listájára. Ám a "Cerro Rico", a "Sumaj Urqu" hegy imponáló óriása valójában ma már inkább csak egy ementáli sajthoz hasonlítható, annyira össze van fúrkálva és lyuggatva. A hegy nem kevesebb mint 600 bánya üregeit rejti magában, és ezek közül 120 ma is működik.
-- A hegyből főleg ezüstércet bányásznak, de cink-, ón-, ólom- és rézérc- is található az évszázadok során anarchikus összevisszaságban megnyitott bányákban.. "Olyan, mint egy lassan lepergő homokóra, apránként fogy el" - mondja Celestino Condori, a Potosiban működő állampolgári bizottság, - Comcipo elnöke, a szervezet célja a bányászati tevékenység szabályozása és a "Fenséges hegy" megőrzése.
-- A hegy felszínén tucatnyi újkeletű földcsuszamlás és beomlás jelei láthatók. Számtalan más hasonló eseményre a Cerro mélyén, a 91 kilométernyi földalatti járatokban került sor, nem is mindegyiket tartják számon. Az ősi hegy tönkretétele jól mutatja a kapitalizmus kíméletlen és pénz hajhász módszereit, a természeti értékek semmibe vételét a minél nagyobb anyagi haszon érdekében. A Földünket is ez jutatta ide mára, egészen az összeomlás szélére...
-- 2012. augusztusában három hetes általános sztrájk bénította meg Potosit, blokkolva mintegy száz külföldi turistát. A résztvevők egyik fő követelése a "Fenséges hegy" megóvása volt az utókor számára. Talán sikerülhet még megóvni az ősi szent hegyet, jó lenne látnia még a jövő nemzedékeinek is ezt a csodát..