"A világon azért vagyunk, hogy otthon legyünk benne valahol mindannyian.." ** -- Tamási Áron

Déli Magyar Krónika

""A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét.""
-- Leonardo da Vinci --

""Az Isteni erő, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.""
-- Wass Albert --

""Az igazi természeti törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok.""
-- Bíró Csaba --

Jézus Krisztus, a Pártus Jézus - Badiny Jós Ferenc

2012.12.25 17:27

 

A Jézus Krisztus - A Pártus Jézus 

A Világ Világossága nem a Hold népe közt öltött testet. Nyugodjunk hát bele abba, hogy a mi népünk a tudás népe. Ebből a hitünkből ne engedjünk egy picit sem. A Hold gyönyörű. Így igaz. Csodálatosan elbűvöl, majd becsap, megcsal. Az életét, a fényét azonban a Naptól kapja. A magyar népek régebbi és újabb elnevezésű családjai mind: fény, nap és tűzimádók voltak. Eredeti Vallásuk a Fényvallás volt.

Jézus Király a Pártus Herceg -- Badiny Jós Ferenc

- Kegyelem Néktek és Békesség !. -

-- Jézus Krisztusi szózattal indítom útjára e könyvet, mely által szeretném Őt olyannak bemutatni, amilyen a valóságban volt. Évezredek óta várt Istenfiúnak, a Földre szállt Szeretetnek és embernek is. Tudom, hogy nehéz dologra vállalkozom, de a hosszú éveket betöltő „anyag-gyüjtés" után érzem, hogy buzdít, serkent és megtanít mindarra, mely eddig - az Őt kisajátító egyházi teológiákban - a titkok-titka volt, vagy a tudatos félrevezetések útvesztőiben veszett el.
-- Jézus annak ellenére, hogy a Földre-szállása óta eltelt 2000 évnek történelmében a legtöbbször említett és kimondott szó volt: „Jézus" - a mai „kereszténység" hitvilági tartalmát és felfogását irányító vallás tudomány - közös elhatározással és „ökumenikusán" mégis csak a zsidó-Jézus alakját mutatja be, tanítja és küldetését a zsidóság érdekéhez és zavaros történetéhez ragasztja, úgy, amint az evangéliumok - a sok-sok ószövetségi „beékeléssel" és számtalanszor átalakítva, átírva - Róla elmondanak. De „kanonizálva" vannak és így „Isten szavaként" kell elfogadni az egyházfinak mindazt, amit papjaik ebből kimagyaráznak belőle...
-- Hogy az evangéliumok eredeti szövegeit az ókori és zsidó származású egyházatyák „összehangolták", a legrégibbet - Márk írását - alapul véve, az a következő azonossági adatokkal bizonyítható: Máté evangéliumának 1068 verséből 600 azonos Márkéval. - Lukácsnak 1149 verséből pedig 350 hasonló Márkéhoz. Máténak és Lukácsnak 235 verse közös. - Bizonyított tény az, hogy a görög szövegek között Márk írása az első, vagyis a legrégibb.
-- Ireneusz, Lyon-i püspök szerint: Márk Péter tanítványa és ő közli velünk mindazt, amit Péter prédikált. Megállapítható, hogy ez az evangélium nem zsidók számára íródott. Kevés földrajzi adat közlése mellett azt hangsúlyozza írásában, hogy: Jézus megjelenésével nem az ószövetségi zsidó próféciák teljesedtek be, hanem Jézus Urunk küldetése = Istentől rendelt feladatának a teljesítésével.
-- Egy érdekes megállapításra jutunk akkor, ha Márk evangéliumából kihagyjuk a szöveg folyamatosságát zavaró „ószövetségi beékeléseket" és összehasonlítjuk a Nag-Hammadiban talált ún. „gnosztikus-evangéliumoknak" Jézusra vonatkozó adataival. Meglepetve kell észlelnünk az egyezést a „nemzsidó" Jézusi alak bemutatásánál és felfedezni - még nagyobb megdöbbenéssel - a mai judai-kereszténységünkben ma már csaknem „Jehovának" nevezett Isten-alak és Jézus Urunk által prédikált „Szerető Mennyei Atya" közötti óriási különbséget.
-- Nagyon fontos ennek a ténynek a megállapítása, mert itt - az „Isten-alak", az „Isten-fogalom" bemutatásánál kell kezdeni a felvilágosítást is és a tanítást is. Ugyanis: Jézus urunk Szerető Mennyei Atyjának semmi köze nincs ahhoz az „Isten-alakhoz", amelyet a mai judai-kereszténységünk híveinek bemutat. - Mondhatjuk úgy is, hogy ahhoz a „bosszúálló" és „áldozatokat követelő" Istenhez, akinek olyan „kiválasztott népe" van, amely az ő engedélyével gyilkolhat..... Sőt rendeletével halomra gyilkolja a nem a „népéhez" tartozókat, vagyis a nemzsidó népeket.
-- Kérem e könyv olvasóit, hogy tekintsék meg az „ószövetségi szentírásban" az egyetlen példát, amit említek (a sok közül) és nézzék meg, mi van megírva Józsué könyvének 8. rész 1-2 és 21-30. verseiben. - De hallgassuk meg korunk egyik legismertebb biblia-tudósának a véleményét is erre vonatkozóan, idézet: Duquesne Jackes: „A Názáreti Jézus" című könyvének 150. oldaláról (Magyar Könyvklub kiadása. 1977, Budapest). íme az idézet: "Ennek az Istennek semmi köze ahhoz, akit a kereszténység bizonyos irányzatai bemutatnak.
-- Ezt a hamis képet röviden így írhatjuk le: kezdetben Isten bízott az emberekben, de az első emberpár visszaélt ezzel a bizalommal. Ez lett az eredendő bűn. Isten erre feldühödött és szigorú büntetést szabott ki, nemcsak rájuk, hanem valamennyi utódjukra is. Ahhoz, hogy megbékéljen az emberiséggel, áldozatra van szükség. Es mivel ez az Isten olyan nagyon jóságos, elhatározza, hogy saját fiát fogja feláldozni, azaz második énjét. Jézus tehát azért jött el a Földre, hogy „eltörölje az eredendő bűnt", és önmaga feláldozásával lecsillapítsa Atyja haragját. Legalábbis ez az, amit azóta is annyi különböző formában és oly sokszor elismételnek a hittankönyvekben és a prédikációkban.
-- Jézus tanítása mindezzel gyökeresen ellentétes. Ő sohasem beszél az eredendő bűnről. Minden, amit Jézus mond, ellenkezik a nemzedékről nemzedékre halmozódó kollektív felelősség elméletével. Soha nem állította, hogy az új társadalomba, Isten Országába csak az juthat be, aki levezekelte bűneit. Éppen ellenkezőleg: az ember azáltal tisztul meg bűneitől, hogy belép az új társadalomba. Ez persze nem azt jelenti, hogy Jézus számára közömbösek lennének a bűnök: mint láttuk, az új társadalom törvényei nagyon is sokat követelnek.
-- Jézus soha nem úgy mutatja be Istent, mint valami könyvelőt, aki egy óriási füzetbe, vagy mint egy szuper számítógép memóriájába beírja minden egyes ember valamennyi vétkét, mint megannyi, neki megfizetendő adósságot. Isten szemében csak az számít - és minden példabeszéd erről szól -, hogy minden ember az, amit saját magából csinál.
-- Jézus soha nem állítja: azért kell meghalnia, hogy „elvegye" az emberek bűneit. Ez ugyanis azt jelentené, hogy az az Isten, aki a Fián keresztül azt kéri az embertől, hogy bocsásson meg „ hetvenhétszer" is, azaz, végleg mindenkinek, maga ez az Isten nem képes megtenni ugyanezt." Még ne egyeztessük ezt a szintézist a „Szent-Pállá" lett Saul-rabbinak ideológiájával, mely szerint az „egy (Éva) által elkövetett „eredendő bűnt" a másik „EGY"-nek - Jézusnak - feláldozása „megváltja" ennél a bibliai... Istennél, hanem térjünk vissza Márkhoz, akinek írását a biblia-kutatók - „Q" jelzővel ellátva - csak „forrásnak" neveznek. („Q" = a német „quelle".) Térjünk vissza hozzá és kérdezzük meg őt, azt az „evangélistát", aki Jézust sohasem nevezi zsidónak és tudatosan, szisztematikusan elkerüli a lehetőségét annak, hogy tudósításából csak egyetlen szó, valamilyen „zsidó-Jézusra" vonatkoztatható legyen.!.
-- Kérdezzük meg öt, hogy miért nem írta le azt, hogy ki volt Jézus.?. Miért nem írta le, hogy milyen nemzetségből, fajtából származott Jézus Urunk és Édesanyja, Mária.?. Mert sohasem közli lakóhelyüket. Csak egyetlen egyszer használja Jézusra vonatkozóan azt a kifejezést: „...és méné az ő hazájába" (6., 1.,), de nem nevezi meg ezt a „hazát".!.
-- A Biblia „fordítók" és „átírok" a címszövegben azt tüntetik fel: „Jézus Názáretben", annak ellenére, hogy Márk Názáretet soha meg nem említi!.. Talán ez is jó bizonyítéka annak, hogy „Názáret" nevű település Jézus idejében nem létezett, miképpen majd a következő oldalakon ezt olvashatjuk. De mit is értünk „haza" név alatt. Feltétlen valamilyen „országot". „Hol az én Hazám.?."...kérdezheti a történelmi vihar által a nagyvilágba szétszórt valamilyen „külhonos" magyar-emigráns. ia.
-- Hol volt Jézusnak a „hazája"...az országa, ahol otthon volt valóban? - A többi evangéliumból megtudjuk, hogy „galileai" volt, de az Ő idejében ez nem „földrajzi elnevezést" jelentett, hanem - majd mint a szövegből megtudjuk - a héber „galil hag gojiim" jelentése: „A gojok (idegenek) földje szóból keletkezett a nép ajkán és vált „nép-névvé". Ha Márk még ezt sem említi meg, akkor - a logika szerint - Jézus Urunk „hazájának" nevét csak azért nem hangsúlyozza, mert az ő idejében (Kr. u. 50 körül) mindenki tudta - főként a zsidók legjobban -, hogy Jézus Édesanyja Adiabene Mária pártus királyi hercegnő volt, tehát ezt nem kellett a korabelieknek külön bejelenteni és Márknak „ide".
-- Jézus nemzetségéhez való tartozásának megvallása ez. Ugyanis ezzel a valósággal nem kellett „kérkedni", mert ebben az időben a jézusi nemzetséghez tartozóknak eszébe sem jutott az a - ma Saul-rabbi ötletének betudható - huncutság, hogy Jézus Urunkat - a Pártus Herceget - a zsidóság Messiásaként fogják kisajátítani. Ha Márk gondolta volna azt, hogy a MATÉ-nak nevezett „kicsoda?" és a zsidó LUKÁCS, az „Apostolok Cselekedeteinek" is írója és Saul-rabbi titkára, majd a - Márk által ismeretlen - „József-ácsnak" egy „Dávidi-nemzetségbeli" geneológiájával kezdik azt a tudósításukat, amelyeket ma „evangéliumi szentírásnak" nevez az utókor....
-- Ha még tudta volna azt is, hogy ezt a zsidó József-ácsot fogja a mai zsidó-kereszténységünk Jézus Urunk nevelő-apjaként tisztelni, akkor Márk biztosan részletesen leírta volna Jézus Urunk emberi származását is. És milyen kár, hogy nem írta le.!. - Most nem kellene e sorok írójának nyomozni az Igazságot a még megmaradt kevés és még el nem pusztított, régi írásokban. De most az olvasó is felteheti azt a kérdést, hogy: miért fontos a mi Jézus Urunk emberi származásának a megismerése...?
-- A választ megadja a mai zsidó-kereszténységünk „szentírása" és annak magyarázata, mely szerint: a zsidó-Jézust keresztre feszítik a gonoszok, de mint „Isten Báránya", önmaga feláldozásával elviszi, eltörli az emberiség összes bűneit. Azokét is, akik felfeszítették. Meghal - de harmadnapon feltámad és kozmikus sugárral beégetett arcképét itt hagyja halotti szemfedöjén és ezen a „szent lepelen" látható alak nem zsidó-Jézust mutat. Embertani adatai azonosak a pártus-hun királyokéval. Vércsoportja is: „AB".

- A Gnosztikusok és a Hunok -

-- A HUN-GAR-nak nevezett MAH-GAR-ok mondhatják tehát, hogy Jézus Urunk emberi adottságának azonosságát viselik magukon, így Jézus nemzetségének utódai. Ne értelmezze senki félre ezt a megállapítást, mert e sorok írója sohasem állítja azt, hogy „Jézus magyar volt", hanem éppen fordított sorrendben kell ezt értelmezni, vagyis: a magyarok Jézus Urunk vértestvérei. Most e szavakat azokhoz az olvasókhoz intézem, akik lélekben magyarnak érzik és vallják magukat: „a Szent-Lepelen lévő Jézus-arc néz szembe Veled e könyv címlapján! - Nem bálvány ez - hanem emlékeztető! - Nézz hát szembe Jézus Urunkkal és majd megérzed, hogy mit kell tenned.!"...
-- Az Isten és közéd betelepült „egyházad" azonban nem ismeri el csodának a Szent-lepelen lévő Jézus-alakot azért, mert - mint mondják - „a lepelen látható emberalak odakerülése nem minősíthető csodának, mert az a „csoda" nem a tudományos feltételezések szerint történhetett." De ugyanakkor a zsidóság összes „legendája", a Vörös-tenger szétválása, Mózes és kőtáblái, tűz csap le az égből, a Jerikói falomlás stb, mind-mind „szentírási" isteni csodáknak vannak elismerve és tanítva.
-- Jézus Urunk csodatetteit felsorolják ugyan, de többnyire gonosz szellemek és ördögök elűzésének varázslatával kapcsolják össze azokat a zsidó értelmezés szerint. Pedig Jézus Urunk valóban olyan „csodákat" tett, melyeket csak az „isteni" erő tud létrehozni. tehát - a mai értelmezéssel mindegyik „paranormális" történés, mert a „vakok látnak, a sánták járnak" és a mai biblikus „tudósok" hiába igyekeznek valamilyen „más" magyarázatot adni Jézus Urunk ily tevékenységére, az „emberfeletti", a „küldetés" Isteni-ereje van jelen minden tettében és ezeket leértékelni, bagatellizálni nem lehet..
-- Ha visszatekintünk az ún. „kereszténységi történelembe" láthatjuk, hogy a valóságos „Jézus-hitüeknek", az ún. „CHRESTOS-követőknek" semmi közük nincs azokhoz, akik Jézusban Messiást láttak. Ezeket ma „gnosztikusoknak" nevezik és „ortodoxia" név alatt azt a szervezetet értjük, mely a zsidó-Jézust egyszerű „rabbiként" sorolja be a zsidó vallási eszmevilág szolgálatába.
-- A „gnosztikusok" valóban „hittek" a csodákban, mert ők a természet-felett uralkodó ISTENT hitték és aki Benne „hisz", az nem tudja elképzelni, hogy Ő, a jóságos Mennyei Erő és Akarat sehol, egy pillanatra se avatkozzon be - közvetlenül, vagy a Földre szállt Szeretet, Jézus Urunk, vagy valamelyik „fénythozó" ember által - a világ sorsába és az emberek dolgaiba..
-- A „gnosztikusokat" legyőzte az ortodoxia és megalakult a zsidó-keresztény egyház a maga hierarchiájával, feljebb- és alábbvalóival. Az „egyház", melyet Jézus Urunk sohasem akart megszervezni, mert az Ő jelenléte már „Isten Országának" létezését jelentette a Földön. De ez az „egyház" - a mai zsidókeresztény egyházainknak sokasága, - azt ordítja állandóan a hívők fülébe: „bűnösök vagytok.!...bűnösök vagytok.! Tartsatok bűnbánatot és akkor „MI", az „anyaszentegyházatok" - feloldozunk titeket bűneitek alól! "
-- De álljunk meg ennél a kifejezésnél: „tartsatok bűnbánatot". (Márk 1.15.) Minden nyelvben másképpen fordítják ezt a görög szöveget. Károli Gáspár úgy írja: „térjetek meg". De a prédikátorok egész nemzedékei használták ugyanezeket a szavakat, hogy bűntudatot keltsenek a híveikben. "Nem tudták, hogy az evangélium görög kifejezésének nem tartsatok bűnbánatot a hiteles fordítása, nem az, hogy hintsetek hamut a fejetekre, hanem ez: változtassátok meg a lelketeket, a gondolkodásmódotokat, hogy új életet tudjatok kezdeni.
-- Idézet: Duquesne: említett munkájának 143. oldaláról. -"A normálisan gondolkodó és az égre néző embernek nincs bűntudata, mert nem érzi magát bűnösnek, mert nem születtünk bűnben. Ellenben van mindenkiben egy hatalmas reménység az Isteni Gondviselés hitében". Valami csodálatos reménykedés ez a Jóistenben. Abban, hogy jószándékunkban és a jóra való menekedésben Ő mindig velünk van az áldásával.
-- Olyan „csodavárási" állapot ez, annak ellenére, hogy az emberi erőszak, a másokon... és főleg a lelkeken való uralkodási szándék mindig megakadályozta Jézus Urunk tervének megvalósítását - Isten Országának Földünkön való létrehozását, vagyis a:.. Békesség és Szeretet uralmát... Olyan uralkodási szándékra gondolok, mint amit Józsué könyvében olvastunk és mellyel azonosak a világháborúk, az utánuk bekövetkezett terroruralmak a milliónyi emberirtással.
-- Kétségtelen, hogy megrendült a HIT, a Gondviselésben való reménység sugára csaknem kialudt és ez a megrendülés az égre kiáltotta a „HOL VAGY ISTEN"-t...? De Jézus Urunk így üzent nekünk: „VELETEK VAGYOK A VILÁG VÉGEZETÉIG.!.... és a világnak még nincs vége. Így a megmaradottakban lassan, nagyon lassan megindult a „fény" felé fordulás. Nem a megalkuvó „egyházakhoz" szaladtak a szomjúhozok, hanem - úgy mondják - a „kozmikus gondolkodás" ösztönözte őket és ebben újraéled az Isten Kegyelmétől való „csodavárás". Más szóval kifejezve, ezek a „kozmikusan gondolkodók" a saját lelkükben találták meg az Istent éppen MA, amikor előttünk zajlik le a „nagy színjáték" utolsó felvonása.
-- Az emberi világuralomra való törekvés igaztalansága áll szemben a Feltámadott és a komputer csodájával közöttünk megjelent Jézus Urunkkal, az Ő szándékával... Isten Országának a Földön való kiterjedésével... vagyis a nemzetcsaládoknak békében, szeretetben és egyenlően elosztott javakkali „jólétben" való élésével. - Mert senki sem tehet arról, hogy valamelyik „nemzetcsaládba" született. A magyarok sem, mert magyarnak születtek. Menjen hát minden Nemzetség a maga útján.!. Dolgozzon a saját Hazájáért, saját népéért, de ne úgy, hogy a másik népet leigázza, vagy kenyerét is elvegye.!.
-- Akik a „Fényben állnak, nem is gondolnak erre, hiszen életet adó Napunk minden emberre egyformán süt, ragyog és az Isten Napját senki sem tudja magának kisajátítani. De itt van köztünk Jézus Urunk - a mi Fényes Napunk, aki Isten Országának a Szeretetét hozta el hozzánk a Földre. Szembe kell állnunk tehát az emberi gonoszsággal és hinni az Igazság győzelmében, mert ez a győzelem nem csoda, hanem az Isten Fiának ajándéka. A magyaroknak pedig még segít a Pártus Herceg nemzettestvéri szeretete is. Köszönjük meg az összefogással és a Fény felé fordulással, mert így mindig elérjük Öt.
-- A mai keresztény és keresztyén egyházak úgy tanítják, hogy Jézus Dávid Fia volt, annak ellenére, hogy ez a zsidók véleményével ellenkezik. Ugyanis a zsidók nem ismerik el Jézust zsidónak, hanem galileai idegennek, gojimnak tanítják a saját „hittanukban", aki - miként a Talmud mondja: „Jézus varázslást űzött, tévútra vezette Izraelt és bűnre csábította." Sanhedrin 107. b. lap és Nazir 40. b. lap utolsó mondata.
-- Ebben a nagy ellentmondásban van a kereszténység tragédiája, amit a paulinista teológia már csaknem 2000 éve, valóban keresztként hordoztat minden kereszténnyel és keresztyénnel. Mert nem egyszerű „faji hovatartozásról" van itt szó, hanem az ember Isten felé való fordulásának, az Istenről alkotott fogalmának és a szereteten alapuló emberi élet törvényeinek meghatározása és gyakorlatba vitele a jézusi tanítás tartalma.
-- Ezzel szemben áll a zsidóság önös és minden más népet Isten kegyelméből kirekesztő és a saját faji kiválasztottságában hívő ideológiája, melynek külön Istene van, aki kegyetlen és bosszúálló (Jahwe, Jehova). Jézus viszont a szerető Mennyei Atyáról beszél, aki az Élő Isten és mindenkit egyformán szeret. - Láthatjuk tehát, hogy valójában a zsidó faji nacionalizmus által elképzelt Istenforma (Jahwe) kegyetlen követői harcolnak itt az Elő Isten békét akaró gyermekeivel. Úgy is mondhatjuk: a bosszú és az önzésen alapuló erkölcstelenség dicsérete áll szemben a Szeretet testvériségével. - Ezt a változhatatlan és egymással össze nem férő szembenállást legjobban mutatja a „Dávid Fia" kérdés, mely a jóságos Jézust, az Élő Isten Fiát, egy erkölcstelen és minden emberi jótulajdonságot nélkülöző, egyszerű és műveletlen bűnözőtől származtatja. Ugyanis Dávid ilyen volt. Vizsgáljuk meg együtt történetét.
-- Dr. Vágó Pál írását idézem itt, mert nálánál jobban mi sem tudjuk ezt a kérdést felderíteni. Átveszem tehát írását „A vérszerződés ereje" című könyve 17. oldaláról, a következőkben. Egyenesen kegyeletsértésnek érzem, ha valaki ortodox előítéletből Jézust - a tiszta erkölcs isteni jelenségét - mindenáron egy Dávidtól akarja leszármaztatni, akinek gonosztevő jelleme fémjelzi az ószövetség zsidó szellemét. A bibliaimádók csak a Dávid és a filiszteus Góliát közötti párbajt állítják az utókor bámulatának reflektorfényébe. Szeretik ezzel szemben elhallgatni a nagy hősiességet kegyetlenül cáfoló tényt, hogy Absolon fiának lázadásakor sírva menekül és házának őrzését 10 ágyasára bízza (2 Sám 15:15-16). A csatában közvetlenül nem vesz részt. Ezt a veszedelmes mesterséget zsoldosaira bízza.
-- A Pártos Birodalom fénykorát éli Jézus születésének idejében és Róma legnagyobb ellensége. Háromszor verték tönkre a pártos királyok a római légiókat. Ez a hatalmas birodalom az Eufrátesztől az Indus folyóig terjedt és 500 éven át biztosította a békét és az emberi jólétet ezen a területen. Jézus születése előtti évtizedektől kezdve Galilea és Samaria is a Pártos Birodalom fennhatósága alatt volt, Adiabene pártos herceg kormányzósága alatt. Az is közismert, hogy a pártos királyok felépítették a lerombolt sumír városokat és ápolták a régi sumír hagyományokat.
-- Ennek következtében biztosan állíthatjuk, hogy Jézus idejében még nem voltak a homok alá temetve a sumír ékiratok, és léteztek a sumír tudomány fellegvárai (Nippur, Ur, Uruk, stb.), amelyeknek egyike volt a Sippar-i csillagvizsgáló intézet, ahonnét - állítólag - a mágusok Jézushoz zarándokoltak. De az is lehet, hogy ezek a „mágusok" az uralkodó pártos királyi család tagjai voltak, hiszen a hagyomány és az utókor „mágus királyokként" iktatta be őket emlékezetébe és tiszteletet, jobban mondva királyokat megillető tiszteletet biztosít részükre, hiszen a gregoriánus naptár a „Három királyok" szent ünnepét különös kegyelettel őrzi..
-- Van azonban még egy érdekes adatunk: Mária Pártos voltának feltételezésére, és ez: a görög Parthenos szó, melyet a görög szövegekben Mária neve mellett találunk mindig. Sok szakember ezt a szót angolul „parthean", azaz „pártos" értelemmel fordította, pedig a görög szó jelentése - a biblikusok szerint: „szűz". Talán úgy értelmezhető e görög szó: „a pártus szűz". - A biblikus és Jézusra vonatkozó evangéliumi szövegeket igen nagy fenntartással kell kiértékelnünk, mert minden igyekezettel a Jézus előtti zsidó történelem és hagyomány-tanhoz akarják a jézusi létezést visszavezetni. Így sok utalást találunk a ószövetségi írásokra az evangéliumokban is...
-- Csak egyetlen példát ragadok ki. Máté evangéliuma 27:9 így mondja: „Ekkor teljesedék be Jeremiás próféta mondása, aki így szólott: és vevék a harminc ezüst pénzt, a megbecsültnek árát. akit Izrael fiai részéről megbecsültek." (Jer 32:6-9) Jézus vérét, mely „sokakért kiontatott", nem lehet a saul-páli zsidó áldozati rítus szerint említeni, mert a Betlehemi Herceg éppen ettől a felfogástól óvja övéit és a szeretetet, meg az irgalmasságot teszi a „szemet szemért, fogat fogért" kegyetlensége helyébe.
-- Az a megállapítás, hogy az ő vére „bűnöknek bocsánatára" ontatott ki, Saul-Páltól ered, aki sohasem látta, sohasem hallotta Jézust. Mi azért fordulunk tanácsért Márk evangélistához, mert ennek keletkezési ideje Kr. u. 65 körüli és mentes minden saul-páli befolyástól. Ha Jézus így értelmezte volna az „új vérszövetséget", akkor Márk biztosan úgy írta volna. Saul-Pál Jézus Urunk felfeszítését nem a világ legnagyobb bűntényének veszi, hanem a zsidó-templomi áldozati rítus azon eseményének, amikor húsvétkor egy kost áldoznak fel mindig a zsidók azért, hogy annak a vére elvigye a zsidó nép bűneit.
-- Így lett nála Jézus „áldozati bárány", mert szerinte Jézust áldozták fel a kos helyett. (Ugyanis a felfeszítés húsvétján a zsidók nem áldoztak fel egy „kos" állatot, mint az előző és a következő években. Nekik a nem zsidó, galileai ember - Jézus - helyettesítette be azt a Talmud rendelkezései és Ezékiel írása (Ez 23:20) szerint.) Maradjunk csak mi meg a Jézus értelmezésében a szkíta hitvilágban, hiszen a szkíta kincsek ábrázolásai megtanítanak minket a felebaráti szeretetre. Láthatjuk, miként kötözi egyik a másik sebeit. A beteg fogát is kihúzza a segítő, és Herodotos is bőven ír ennek a szkíta-világnak jóságáról, az egészséges társadalmi rendjükről és az önfeláldozásig menő gondoskodó segítségükről. Jézus Urunk is ezt akarta megvalósítani az elnyomott galileai világban. - Valaki azt is kérdezheti most, hogy „Miért ment akkor Jeruzsálembe...

- Jézus Krisztus a Pártus Jézus -

-- Azért kezdem a magyar népfaj ezen ágával, mert Ők voltak azok, akik közt testet öltött maga a Teremtő Isten. E népet tisztelte meg azzal, hogy közöttük öltött testet. Itt most egy rendkívül bonyolult témával fogunk foglalkozni. Az előző részek csak a földi történésekkel foglalkoztak most azonban már az igazi mélységekbe kezdünk behatolni. Először is teljesen tisztán kell látnunk azt, hogy az ún. kiválasztottsági kérdés, hogy mely nép is az teljesen eldöntetett nem más, mint a Pártus-Magyar. Ezek után számomra nem is igen van más hátra, minthogy elmondom a dolgokat, ahogy vannak.
-- Valójában nekünk itt és most nem is a Judeokrisztianizmussal kell foglalkoznunk, elegem van már abból, hogy mára már a gnoszticizmust is a zsidó írástudók magyarázzák. Ugyanakkor a világon semmi közük hozzá. Mintha nem is lenne más a világon. Ugyanakkor jó lenne legalább azt észrevenni, hogy a szemita népek mindig is a Hold-kultuszhoz vonzódtak, a magyari népek pedig mindig is a Nap-kultusz hívei voltak. Azt mára már minden gyermek tudja, hogy a Holdnak nincs önálló fénye. Fényét a Naptól kapja. Ezt szeretnék tőlünk elvenni, de nem lehet.
 
-- A Világ Világossága nem a Hold népe közt öltött testet. Nyugodjunk hát bele abba, hogy a mi népünk a tudás népe. Ebből a hitünkből ne engedjünk egy picit sem. A Hold gyönyörű. Így igaz. Csodálatosan elbűvöl, majd becsap, megcsal. Az életét, a fényét azonban a Naptól kapja. A magyar népek régebbi és újabb elnevezésű családjai is kivétel nélkül mind a fény, nap és tűzimádók voltak. Eredeti vallásuk is a Fényvallás volt. Úgy is hívták, hogy Fény-Szentháromság. Akkoriban még maradéktalanul megvolt az Édesanyánk. Akkor még nem akarta senki elvenni tőlünk. Megjegyzem ma is ugyanazok vagyunk csak nem engedik, hogy ismételten magunkra találjunk.
 
-- Itt és most kijelentem, hogy Jézus Urunknak természetesen nem csak ez az egy megjelenése volt. Vigyázat! Most aztán kerüljük el a félreértéseket. Egyre síkosabb talajra lépünk. A nevek csodálatosak, de tudomásul kell vennünk, hogy valójában a működések megismerése a leglényegesebb. Senki ne gondolja, hogy a Teremtő Úr Isten más népeket nem látogatott meg. Természetesen nem ugyanezen a néven, de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy Ő mármint az Úr Jézus Krisztus akkor és régebben is köztünk élt és egyáltalán nem biztos, hogy ma nincs köztünk. Ki tudja.?. Régi mondás – Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ugyanakkor Tudd, hogy te az Ő gyermeke vagy, és azt is tudd, hogy soha egy pillanatra sem hagyott magadra. Most is Veled van. Látod, többek között ezt is elvették tőled.
-- A judeo-krisztianista Biblia azt ír, amit akar. Én meg azt mondom, hogy Te igenis Isten gyermeke vagy! Ezt vedd igen-igen komolyan! Jó lenne, ha felfognád ezt az egészet, és értékén kezelnéd magad. Lehet, hogy most sok megdöbbentő dolgot olvasol, de azt szeretném, ha egy kicsit bővülne az ismeretanyagod. Abból a másik könyvből úgysem tudhattad meg ezeket a dolgokat. Abba ezek nem fértek bele. Jómagam teljesen szabadságpárti vagyok. Azt akarom, hogy mindenki boldog és szabad legyen. Ehhez igyekszem segítséget nyújtani. Ugyanakkor azt is tudom, hogy az embernek semmi keresnivalója sincs nem hogy a Földön, hanem egyetlen más anyagvilágban sem. Azt is tudom, hogy saját magának köszönheti ezt a hányattatott sorsot.
-- Azt azonban el ne hidd, hogy bűnben születtél. Az nem más, mint sima hazugság! Tudod, aki mondja másra, az mondja magára, de a vicc az, hogy az sem igaz. Tartsd az embert hülyeségben, nagy boldogságodra lesz majd, sok-sok pénzt termel majd neked. Aztán sok-sok halott értelmetlen dolgot vásárolhatsz majd magadnak, ami úgyis elvész, értéktelen lesz. Tudod, minden értéktelen, amit nem vihetsz magaddal az ún. halálba. Tiszta gáz. A léleknek nincs zsebe. Amit azonban azért tettél, hogy a ruhádnak, a fizikai testen levő zsebét megtömd, azt mind magaddal fogod vinni. Az ám az igazán kemény valuta. Az valóban nem semmi.
 
-- Visszatérve Pártus eleinkre, szeretném elmondani, hogy valami igen nagy varázslattal sikerült eltüntetni az Ókori Róma legnagyobb ellenfelét, akiket számtalan nagy szerző igen sok leírásban magasztalt. Magasztalta őket egyenes és tiszta jellemükért, megbízhatóságukért és még számtalan más jó tulajdonságukért. Nálunk az ókor nagy írói szinte mind háttérbe szorultak. Pedig olyanok, mint Herodotos, akit egyébként a történetírás atyjának tartanak, valami üzenetet biztosan hátrahagyott őseinkről, aztán még nem szóltam Tacitusról, Strabóról, valamint a Pártus-szittya Berossosról és a többiekről. Nem akarom elhinni, hogy magyar embert nem érdekelné a magyar történelem.
-- Valakiknek azonban úgy látszik, sokkal jobban fekszik az, ha eleinket rablóknak, senkiháziaknak, betolakodóknak, műveletlennek festik le. Mi meg ugye ezt higgyük el. Ezt a hazugság áradatot adjuk tovább gyermekeinknek, húzzák csak be a nyakukat, amikor a többi hős népről hallanak? Neveljük csak bele gyermekeinkbe a kisebbrendűségi komplexust. Neveljünk a szabadokból szolgákat a hős nyugati civilizáció számára, akiknek hálaimákat kellene zengeniük a magyar népért, hogy volt, van egy olyan nemzet, aki nem engedte meg a keleti népeknek, hogy elfoglalják területeiket.
-- Országot nem igen mondhatok, mert akkoriban, amikor minket úgymond ideszármaztattak ők még csak fejedelemségek voltak. Alkotmányuk akkor még messze nem volt. Strabo a Pártusokat Scythának is nevezi, és azt mondja, hogy ők szittya nyelven beszélnek. Ezeket a népi elnevezéseket régen gyülnévnek nevezték. Szeretném megjegyezni a pártus és római birodalom közt az Eufrates volt a határ, de egyszersmind azon közös vonal is, mely a római adó alá vetett, és az ettől mentes, ősrégi saját törvényeik szerint élt szabad nemzeteket választotta el egymástól.
 
-- Igaza van tehát Strabónak, amikor azt mondja, hogy a pártusok nagyságának oka életmódjukban és erkölcseikben fekszik, melyekben, habár sok barbár és szittya találtatik is, még is több olyan létezik, mi a kormány ügyes kezelésére és a haderőnek helyes alkalmazására szolgál. A (XI. k. 9. f. 3. §-ában) említi, hogy a pártusok mindig is jelesül viselkednek. Strabó, ki születésére nézve cappadóciai tökéletesen látja a különbséget Augustus császár és a pártus király uralkodása között. Nevezetesen az egyik, a római alatt nyög a nép, a másik pedig teljesen szabad és vidám. el.
-- A pártus seregek többször is megverik a rómaiakat ezek tények. Egyik ilyen csata alkalmával Crassusnak serege teljesen tönkretétetett, s Róma fennállásának 718. évében M. Antonius is általok lett legyőzetvén, 16 esztendővel ezután IV. Phrates király mind az elfoglalt összes zászlóikat visszaküldötte Augustusnak. Ugyanakkor a pártusoknak a rómaiak iránti barátsága legbiztosabb zálogául saját királyi véréből túszokat is küldött. Tacitusnak megemlítem egy nagylelkű bevallását ”hogy a rómaiak inkább szeretnek a pártusokkal hadban lenni, mint hadat viselni”. Tacitus nem csak nagy író, hanem mint mély eszű államférfiú teljes mértékben felfogta ennek valóságos szellemét. Erről egyébként a pártusok is így vélekedtek.
 
-- Most nézzük meg a pártus fő törvényt, melyet nem írtak ugyan kőtáblákra, de, hogy soha el ne törlődjék, kinek kinek szívébe írva s így a vérrel együtt reánk átörökítve van:

-- "Ha hadaid szerencsések, hadd meg a legyőzött nemzetségnek szokásait, törvényeit, s a szövetség kötelékére, nem pedig a szolgaság igájára legyen gondod.!.”


 
-- Ma már tudunk egy pár dolgot dicső Pártus eleinkről, de azt még nem, hogy mettől meddig terjedt ez a hatalmas ország. Nem titok. Az Eufrátesztől Indiáig terjedt és 500 éven keresztül tudják is tartani a római hadak ellen. Ugyanakkor a legérdekesebb történelmi tény pedig az, hogy ezen a területen belül nincs háború, nincs forradalom, hanem ennek az országnak a népe egységesen visel háborút Róma ellen. A pártusok függetlenségüket egy ún. ARSACIDA felkeléstől számították a Kr. e. 256. évtől kezdődött. Királyaikat is ez a család adta. Határául az Eufrátest ismerte el Augusztust császár és ugyanő hagyományozta utódaira, hogy ezt ne lépjék át.
-- A harmadik század első felében, 226-ban, Kr. u. midőn a Sassanida Artaxes vezénylete alatt felkeltek, Artabant, utolsó partus Arsacida királyt megölték, és a Partusok birodalmának Persiában véget vetettek. A nyugati történészek azonban nem akarják tudomásul venni azt a tényt, hogy Berozomad és fia Kamszár Kr. u. 326-ig uralkodva visszaállították a régi birodalom fényét. Itt szeretném megjegyezni, hogy a Pártusok családját vérségi kapcsolat fűzte az ún. euthalita-hun királyi házhoz és az Örmények Arsacida királyi házaival. Ugyanakkor meggyőződhetünk arról, hogy a Chus és Hun névszó az örmény kútfőkben egyazon jelentésű....
-- De nemcsak az örményeknél, hanem a római Tacitusnál és a zsidó Josephus Flaviusnál is consanguineus Scytha, Saca és Daha nevezetek alatt ugyanazon népfajról és ugyanazon királyairól szólnak, amely néptörzsről és királyi házról szólnak az örmény kútfők Chus és Hun elnevezések alatt. Tehát most már láthatjuk, hogy a Magyar Népfaj – nagyon sajnálom, de van ilyen - több népnév alatt, de ugyanazon Nemzetet jelenti. Többek között ezért mondhatják és mondják is ellenfeleink, hogy elég legyen már. Nem sok az, hogy lassan már minden Magyar?
 
-- Erre én azt felelem nekik, hogy nem az a sok, hogy minden Magyar, hanem az a sok, hogy lassan már csak mi maradunk, akik a Kárpát-medencében vagyunk és az a sok, hogy még itt sem lehetünk nyugodtan. Magyarságunk köreibe olyan idegen testek épülnek, melyek tovább bomlasztanak. Nem érzem azt, hogy bárki is szeretné visszaadni a Magyarság Önbecsülését, régi Hitét..
-- Addig ameddig ez nem történik meg, a magyar embernek mindig is lógni fog az orra. Elég sokan vagyunk azért még ma is! Épp ezért most hozzátok fordulok, tegyetek meg mindent annak érdekében, hogy legalább ismereti szinten terjesszétek az Igazi Magyarság Eszméjét, és ne hajtsátok meg a fejeteket az idegenek előtt. Legyetek büszkék származásotokra, kövessétek őseitek megkezdett útját.
 
-- Végül, de biztos nem utoljára álljon itt most egy pár rövid emlékeztető a Skytha-pártus jellemről az ókori írók munkáiból Zajti Ferenc munkásságán keresztül.
 
-- Justinus, Trogusból II. könyv. 3. fej. ”A skyták nemzetét mindig igen réginek tartották. Bár a skyták és egyptomiak között sokáig folyt a versengés a faj régisége felől. Azonban (a bizonyítékok súlya alatt) meggyőződvén az egyptomiak, mindig a skythákat tartották régebbieknek.”
 
-- Josephus Flavius, Antiqu. Jud. I. 7. ”Magoges, vagyis Magóg pedig a róla elnevezett magógák atyja volt, akik magukat skytháknak nevezik.”
 
-- Justinus, I. könyv. ”Dariust szégyenletes futásban űzték el Skythiából, hasonlóképpen semmisítették meg Nagy Sándor vezérét, Zopiriont összes csapataival egyetemben.”
 
-- ”A rómaiak fegyvereiről csak hallottak, de nem érezték azokat. Úgy a fáradalmakhoz, mint a háborúhoz hozzáedzett nemzet, testi erejük mérhetetlen. Semmi olyat nem szerez, aminek elvesztésétől féljen. Ha győznek, semmit sem kívánnak a dicsőségen kívül.”
 
-- Nicolaus Damascenus, (Szül. Kr. e. 64, vagy 74.) ,,A galoctophagok (tejevők): skytha nép… Ezeket Homér is említi, a hol mondja: ”A közelről harcoló mysoknak és dicső kanczafejőknek s takarékos élelmű tejevőknek, legigazságosabb embereknek.” (Illias, 13., 5-6. v.)
 
-- Megasthenes. Kr. e.( 300-247.) India dolgok (Fragm. Hist. Graec. 2. köt.) ”India… északi oldalát az Emod hegye választja el Skythiától, melyet a skythák közül az úgynevezett sákok laknak.”
 
-- ”Idanthyrs skytha, kiindulván Skythiából, Ázsiának sok népét aláigázta s az egyiptomiak földére is mint győztes érkezett.”
 
-- ”Hajdan az indusok nomádok valának, valamint a skythák közül a nem földmívelők, kik szekereken haladván, Skythiának egy részét a másikkal váltják föl, sem városokat nem lakván, sem istenek templomait nem tisztelvén.”
 
-- Chorilius. (kr. e. 472-399.) III. töred. (Dübner: Asii, Pisandri Panyasidis, Choerillis, Antimachi fragmenta, Paris, 1840.
 
-- ”A juhlegeltető sákok, származásra nézve skythák, lakták a búzatermő Ázsiát, s a Nomádoknak, igazságos embereknek, voltak gyarmatosaik.”
 
-- A felhozott példák alapján azt hiszem, nem kell szégyenkeznünk. A régi korok írói mind azt mondják, hogy becsületességben, vallásosságban és igénytelenségben nem igen múlta felül eleinket senki. Most pedig idézzünk egy kicsit még mindig nagy népünk igaz, valós történetéből. Engem valahogy olyan jó érzések kerítenek ilyenkor hatalmukba, mint szinte soha máskor. Most nagyon boldog vagyok. Remélem és bízom benne, hogy átérzitek Ti is azt, amit én érzek. Örüljetek és érezzétek azt, hogy e nép a Mi, a Te néped ismét elfoglalja eredeti helyét. Csak úgy Petőfi után szabadon.!. Rabok legyünk vagy szabadok.?. Jól tudjátok, hogy nem az anyagiak birtoklása tesz minket szabaddá, hanem a szeretet és a tudás. Csak rajtunk múlik, hogy mikor vesszük vissza ősi vallásunk. Szeresd a Te Istened teljes szívedből és elmédből. Tudod, Ő nem Jehova..
 
-- Most pedig nézzük meg a Történelem nagy színpadán a HUN népet, aki szintén Pártus, Skyta és most éppen a Hun nevet viszi.
 
-- Nem véletlenül említettem az előző sorokban a HUN népnevünket. Már csak azért is, mert egyik legnagyobb királyunk, akit máshol úgy hívnak az Isten Ostora, Attila és birodalma emlékét kívánom egy kicsit visszahozni az elmúlt több, mint másfél évezred homályából. Lássuk csak milyen is volt Ő. Le merem fogadni a nagy többség azt sem tudja, hogy hol született. A Budai Krónika (1473) szövege a következőket állítja.
-- Nagy királyunk ”Attila, Isten kegyelméből Bendegúz fia, aki Engadi-ban született, a nagy Nemróth unokája, a magyarok, médek és gótok királya, a földkerekség félelme és Isten ostora.” Attila 395-ben látta meg a napvilágot Engadiban, a Holt-tenger partján, ami nem messze van Qumrántól, ahol megtalálták azokat a bizonyos Holt-tengeri tekercseket. Hihetetlen nehéz dolgom van, mert mint egy ősforrásból tör fel belőlem a közölni való és mind-mind hihetetlennek tűnő, de szín igaz..
-- Most éppen azon igyekszem, hogy rávilágítsak a nagytiszteletű prof. dr. Badiny Jós Ferenc azon bizonyítására, miszerint az ADIABANI királyság fővárosának EDESSA-nak volt a megkülönböztető jelzője ”EN-GA-DI” jelentése a ”TÖRVÉNY-HÁZ-BIRTOKOSA (ura)”. Ez alatt a kifejezés alatt olyat kell értenünk, mint az ”országház”. Nem volt ez más, mint a királyi palota. Márpedig ez azt bizonyítja, hogy abból a királyi családból származik, ahonnan és most jól figyelj, az Úr Jézus is származott.
-- Attila tehát tudta, hogy Ő ”,Jézus-házi” király. Attila tehát ENGADI-EDESSA-ban nevelkedett és így ismerte legszentebb ereklyénket, Jézus Urunk halotti leplét, melyet ott őriztek Attila Rómában is tanult. Mikor is a ”,római császár és a hunok királya – szövetségük megpecsételésére királyfiakat cseréltek egy bizonyos időre. Így került Attila Rómába és Aetius a hun király udvarába. A csere ideje alatt kitűnően megtanulta nyelvüket éppúgy, mint Aethius a hunokét. Attila nagy műveltségű ember volt és természetesen nem pogány, hanem Hun-Pártus Jézusi keresztény.
 
-- Az csak egy jámbor gyermekmese, hogy Róma alól azért fordult vissza, mert a megijedt a pápa kezében levő kereszttől. Ebből természetesen egy szó sem igaz. Egyszerűen azért fordult vissza, mert egy nemeslelkű uralkodó volt. - Ha már a kereszténység és úgymond pogányság kérdésénél járunk, megemlítem, hogy Attilának egyszerre csak egy felesége volt és erősen hazudnak azok a történészek, akik azt állítják, hogy ”többnejű” volt. - Nagyon érdekes, hogy ezt a dolgot, mármint a kereszttől való rémüldözést Galliában is úgymond eljátszotta, de pápa nélkül. Ennek legalább megvan a történelmileg pontos időpontja. Nevezetesen 451. április 7. Hasonlóan nem esett bántódása Tricassis (régebben: Agustobana, ma Troyes) városának sem, melynek a legenda szerint Attila Szent Lupus püspök kérelmére kegyelmezett meg. Ugyanakkor Metz városában sem pusztította el a Szent Stephanus kápolnát..
-- Ezek után talán már gyanítható, hogy Attila nem a pápa miatt nem volt olyan kegyetlen, hanem azért volt elnéző velük szemben, mert Ő valóban keresztény volt, de nem judeo. Ilyen ember volt Ő. Kegyes, ha lehetett – de szigorú, ha kellett. Attila volt az első, aki PÁNEURÓPÁT tervezett konnacionalista (nemzetek közötti) alapon és az összekovácsolást meg is kezdte, de korai halála, tragédiája meggátolta ebben. Érdekességként megjegyzem, a magyar királyoknak és aztán évszázadokkal később az uralkodó osztály is igyekezett megszabadulni tőle.
 
-- Volt egy kultuszminiszterünk is, akit Trefort Ágostonnak hívtak, azt mondta: nekünk nincs szükségünk keleti szomszédokra. Mondta ezt abban az időben, mikor végre kezdtünk felébredni. Aztán többek között ennek az embernek a tevékenysége miatt kaptunk olyan ajándékot, mint a hazug: Finn-Ugor elmélet. Nincs nekem a finnekkel semmi bajom, csak az a baj, hogy azt a mesét akarják velünk megetetni, hogy az Ő nyelvük régibb, mint a mienk és a mienk származik az övékből. Köszönjük kedves Trefort, Hunfalvy, Budencz urak. Most épp nincs kedvem több ilyen negatív nevet felemlegetni. Ettől függetlenül még igen nagy köszönettel tartozunk a Magyar Tudományos Akadémiának és a minket mindig igen szerető Habsburg-háznak. Azok akik nem álltak ellen hadainak, mármint Attiláénak, azoknak valóban nem kellett tartaniok attól, hogy megváltoztatja kimondott szavát. Itt egyébként rávilágítanék arra a csekély észrevételre, hogy Attila a hadai egy részét Pannóniában vonja össze.
-- Tehát hogy is van akkor ez a honfoglalás? Ugye azért nem kell azt is bizonyítanunk, hogy a HUN nép magyar. Ezt most egyelőre csak azzal tetézem, hogy Balambér már 395-ben itt volt. Akkor mi is volt itt 896-ban? Egy biztos, honfoglalás az nem. Sem egyes, sem kettős. Attila birodalma, egyszerűbben mondva a HUN birodalom. melybe azért valahogy Pannonia is beletartozott. Ekkor e birodalom az Atlanti-óceántól az Uralig – amint azt a Hammond Historical Atlasz és Isaak Asimov Guide To The Bible című művében bizonyítja...
-- Ekkor mindenütt Noé unokái, Nimród fiai, Gomer és Javan, Góg és Magóg leszármazottai éltek, akikben még élt a mítosszá magasztosult tudat, hogy Attila, Noé és Nimród egyenes leszármazottja volt, amiről a Thuróczy Krónika közöl egy családfát. Itt most még nem írom le a sorrendet, de azt azért megmondom, hogy a 38. Attila, akinek egyenes leszármazottja volt Álmos vezér és fia a ”honmentő” Árpád. Attila természetesen tisztában volt származásával. Ha csak mítosz lenne is a Noétól és Nimródtól való személyes származás – népi származás akkor is fennáll, mert a mítoszok mögött mindig van valami történelmi valóság.
 

-- Most, hogy Attilánál járunk a HUN-nál csak úgy közbevetőleg megemlítem, hogy az egyiptomi SZFINX neve nem mást jelent, mint HUN.


Badiny Jós Ferenc