"A világon azért vagyunk, hogy otthon legyünk benne valahol mindannyian.." ** -- Tamási Áron

Déli Magyar Krónika

""A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét.""
-- Leonardo da Vinci --

""Az Isteni erő, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.""
-- Wass Albert --

""Az igazi természeti törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok.""
-- Bíró Csaba --

Teleki Sámuel a híres magyar felfedező - Bíró Csaba

2013.04.17 14:06

 

Teleki Sámuel a hires magyar utazó és felfedező.

Teleki Sámuel híres magyar felfedező, utazó, a Kenya északi részébe indult első európai expedíció vezetője. Ő fedezte fel és nevezte el: Rudolf trónörökösről - a Rudolf-tavat és, Rudolf feleségéről, Stefánia belga hercegnőről - a Stefánia-tavat.



Teleki Sámuel élete és utazásai

-- Teleki Sámuel (Sáromberke, 1845. november 1. – Budapest, 1916. március 10.) magyar felfedező, a Kenya északi részébe indult első európai expedíció vezetője. Ő fedezte fel és nevezte el (Rudolf trónörökösről) a Rudolf-tavat és (Rudolf feleségéről, Stefánia belga hercegnőről) a Stefánia-tavat. A dédunokája volt Teleki Sámuel (1739–1822) erdélyi kancellárnak, aki 50 ezer kötetes könyvtárának átadásával megalapította a marosvásárhelyi Teleki Tékát, az egyik első magyar közkönyvtárat.
-- Az Ifjúkorában, ásványtant, geológiát, földrajzot és csillagászatot tanult Teleki Sámuelt 1881-ben az Országgyűlés felsőházának tagjává választották. A politikai pályán ismerkedett meg Rudolf trónörökössel a Magyar Földrajz Tudományok Társaság elnökével, és annak feleségével, Stefánia hercegnővel, II. Lipót belga király leányával, a társaság fővédnökével.
-- 1886-ban Rudolfék ösztönözték arra, hogy tervezett afrikai szafarija helyett inkább szervezzen expedíciót Baringo-tótól északra elterülő vidékre, túl azokon a területeken, amelyeket Joseph Thomson (1858–1895) skót utazó feltérképezett,hogy megtalálja a sivatagi tavat, amelynek létezését helyi legendák sugallták. A legendák szerint a sivatagban tenger van, amely körül óriások törzsei élnek, szigete pedig szörnyetegek és kísértetek otthona.



Az Első út

-- Teleki gróf és útitársa, Ludwig von Höhnel osztrák tengerészhadnagy, 1887 februárjában hagyták el Panganit (Tanzánia) 400 teherhordóval, a Ruvu folyót követve.
-- Ők lettek az első európai utazók, akik feltérképezték a Nagy-hasadékvölgy egy jelentős szakaszát. Teleki elsőként érte el a Kilimandzsáró hegy 5310 méter magasan húzódó hóvonalát, az első felfedező volt, aki a Kenya-hegyre lépett. Ez utóbbi hegyen 4300 métert haladt felfelé és ezután északra fordult, hogy felmérjen egy folyórendszert.
-- A folyókat követve jutott el 1888. március 5-én az először Jáde tengerként említett tóhoz, amelyet Teleki a trónörökösről később Rudolf-tónak nevezett el. 1975-ben átkeresztelték, a turkana törzsről elnevezve, amely a partjain él. Az expedíción felfedezett egy kisebb tavat is, amelyet Stefánia-tónak nevezett el. (Mai neve Chew Bair, Etiópia déli részében.)
-- Az utazók megfigyeléseket végeztek a feltárt területek klímájáról, állat- és növényvilágáról is. A Kenya-hegyen élő egyik óriás Lobelia fajt a grófról Lobelia telekii névre keresztelték. Növények és állatok mellett több, mint 400 néprajzi tárgyat is gyűjtött, a legtöbbet a maszáj és kikuju törzsektől.
-- Túlélve a bennszülöttek számos támadását és az éhezést, az utazók végül gazdag gyűjtéssel tértek haza és megalapozták a Néprajzi Múzeum Kelet-Afrika gyűjteményét. Számos fotót is hoztak magukkal, ezek a Kolozsvári Állami Levéltárban vannak, nagy részüket még azóta sem publikálták.



Teleki-vulkán

-- A Turkana-(Rudolf-)tótól délre. Teleki a Suguta kiszáradt folyó völgyében felfedezett egy aktív vulkánt, melyet Höhnel Telekiről Teleki-vulkánnak nevezett el, melyet mind a mai napig így hívnak. Hazafelé menet 1888 októberében Mombasa mellett elérték a kelet-afrikai partvidéket.



A Második Teleki sikertelen út

-- Tovább haladva megálltak Adenben, ahol Telekiben megszületett az elhatározás, hogy egy későbbi expedíció során az etiópiai fennsíkot utazza be és északról közelíti meg az Afrikai Nagy Tavakat. Erre azonban már nem került sor. 1895-ben a gróf még egy utolsó sikertelen próbálkozást tett, hogy megmássza a Kilimandzsáró: 5895 méteres csúcsát.
-- A felfedező hosszú betegség után Budapesten halt meg. 1886 és 1895 között írta meg a Kelet-Afrikai napló című művét magyarul. Von Höhnel szintén írt egy hosszú beszámolót az utazásról.

A Teleki utazás részletesen

-- Höhnel sorhajó hadnagy 1886. novemberében érkezik Zanzibárba, az expedíció indulási helyére, Teleki pár héttel később. Itt három hónapot töltenek előkészítéssel, megfelelő mennyiségű és minőségű teherhordó, öszvérhajcsár toborzásával. Komoly fegyveres őrséget szerveznek annak ellenére, hogy Teleki a bennszülöttekkel szemben a mosoly politikát kívánta alkalmazni.
-- Az expedíció 17 tonnányi felszerelését 470 csomagra osztották szét, melynek jelentős része a bennszülötteknek felajánlható ajándék és csereáru. Itt hallanak először az ismeretlen tavakról, melyeket célpontjukul tűztek ki. A tóvidék a még feltérképezett Baringo tavon túl volt, ezért lett az expedíció jelszava "Baringo na mbele kidogo" azaz "A Baringohoz és még valamivel tovább".
-- A 283 főből és 25 szamárból álló karaván 1887. január 23-án kezdte meg útját a Star gőzösön Panganiba hajózva. Itt további száz fő csatlakozik a karavánhoz. A tengerparttól február 4-én távolodnak el. Az út ezen első szakaszán már csőstől jelentkeznek a gondok, a szedett-vedett társaságból sokan próbálnak szökni, sokukat meg sem találják. A maradék lerészegedik, fegyveres összetűzésekre is sor kerül, de Teleki tartózkodik a büntetéstől. Az uszambara fővárosban az utazót fogadja Moszindében Szembadzsa szultán "királyi fészerében", vele azonban Teleki nem tud kereskedni.
-- Pár hetes út után érkeznek el Tavetába, ahol három hónapos szünetet tartanak. A Kilimandzsáró lábánál fekvő város a vadászok és kereskedők Mekkája. Az időt vadászattal, kirándulással töltik, olyannyira, hogy az esős évszak dacára Teleki és Höhnel június 9-én a Kibo megmászására indul. A jobb erőnlétű magyar egészen: 5310 méterig jut el, de a csúcsig ő sem ér fel. Így is ő az első ember, aki idáig feljut. Készleteiket feltöltve július 25-én indulnak tovább. A szökések száma csökken, de Höhnel beteg lesz, amely betegsége többé-kevésbé az út végéig kínozza.
-- A harcos természetűként ismert maszaiokban kellemesen csalódnak, kapcsolatuk békés, a cserekereskedelem végre virágzik. A bennszülöttek között Teleki nagy tekintélyre tesz szert, "leibon"-ná, varázslóvá válik, amikor rakétáit eregetve esőt csinált. Esőcsináló hírneve később is hasznos lesz, mivel hírük gyakran megelőzi őket. Jó vadászterületeken haladnak át és Teleki vadászpuskájával egyedül látja el a 300 fős expedíciót friss hússal. Höhnel állapota egyre rosszabb, már hordágyon utazik.
-- Augusztus végére értek el a Ngongo bagaszhoz (Ngongo patak), amely a békés maszaiok és a valóbán harcias kikujuk határa. Az elkövetkező hónapban fegyverüket kéznél tartva haladtak, három összecsapás volt a csapat és az azt követő 1-2 ezer harcos között több száz (bennszülött) halottal. Az ellenségeskedéseknek csak akkor lett vége, amikor Teleki, minden ellenérzése ellenére elrendeli a büntetőexpedíciót. A megregulázott bennszülöttek ezután már a cserekereskedelemre is hajlandóak voltak.
-- Október elejére érik el a Kenya-hegy lábát, amely megmászására Teleki 17-én indul. Ismét nincs szerencséje, 4680 méterig jut fel (ezt az eredményt később többen is kétségbe vonták). A hegy alatt fekvő Ndoroból a karaván kettéválva haladt tovább, Teleki egyenesen a Baringóhoz, Höhnel a Guasszó Nyiro (Nyiró patak) alsó folyásához tartott. December hetedikén egyesül a csapat a Baringo-parti Nyemszben, amely útjuk utolsó ismert, feltérképezett állomása. Ötven napot maradnak itt, amit a készletek feltöltésére, a kimerült, alultáplált csapat feljavítására fordítanak.
-- Teleki számára itt már megszűnik a vadászat szórakozás jellege, több tonnányi vadad ejt el étkezési célra, noha az elefántcsontot sem veti meg. Höhnel állapota ismét válságosra fordult, január 24-én majdnem meghal. Az egész expedíciót foglalkoztatja az előttük álló ismeretlen, Teleki megírja utolsó levelét a trónörökösnek, melyben többek között Höhnelt a figyelmébe ajánlja.
-- Három útvonal közül választhatnak, hosszú tárgyalások után a keletit választják. A nagy ugrást, a hat hónapos térkép nélküli bolyongást 1888. Február 10-én kezdi a "Safari a pálé, a pálé" azaz a "mindenre kész karaván".
-- Elérik a Nyiró-hegységet, ahol a burkenadzsi törzsből vezetőket fogadnak. A Baringót és a Basszó Narokot (Fekete később Rudolf-tó) végül mindössze 26 nap alatt érik el. Telekit meglepi a gyors siker, de rá is jön az eddigi sikertelenség okára; a két tavat elválasztó lakatlan, száraz vidék a sós vizű tó partján sem változik meg, ezért szinte lakhatatlan, áthatolhatatlan. Az expedíció itt veszíti el öt tagját. Mivel a tó partján szinte semmilyen növényzet sincs a marhákat márc. 16-án kénytelenek leölni. Nagy a szárazság, a menet szomjazik. Hogy az unalmat elkerüljék a forró, száraz időt hideg, nedves váltja fel, a folyók, a tó kiáradnak, Telekinek el kell hagynia a tó partját.
-- Április 7-ére érték el az északi partot, ahol az ismeretlen, de barátságos resiatokkal találkoztak. Negyvenöt napos tartózkodásuk a barátságos vidéken igazi ajándék volt az elcsigázott csapat számára. A tizedik napon Teleki a csoport nagyobb részét hátrahagyva a Basszó na Eborhoz (Fehér majd Stefánia-tóhoz) indult. Amit talált nem volt túl bizalomgerjesztő, egy kiszáradóban lévő sós tó félsivatagos vidéken, mégis örömmel keresztelte meg a helyszínen készített "pezsgővel", mely méz, víz, borkősav és szódabikarbóna keverékéből állt. Még himnuszt is írtak a nagy esemény tiszteletére, melynek éneklésétől a főtáborba visszavezető úton még egy homok vihar sem tudta kedvüket elvenni.
-- Itt azonban újabb problémával álltak szemben: Merre tovább.?. Az expedíció jellegéből adódóan a nyugati oldalt kellett volna választani, de ennek ellent mondott a lassan beköszönő esős évszak és a bennszülöttek ellenkezése. Teleki nem akart összetűzést az egyébként nagyon vendégszerető resiatokkal és féltve a legénységet, a biztosabbnak tűnő keleti oldalt választotta a visszatérésre. A felkészülés azonban nehezen ment, mivel nem tudtak elég élelmet és teherhordó állatot szerezni és már nyakukon volt az áradás. Május 4-én elindultak, a nehéz terepen a rossz körülmények ellenére a csapat annyira próbált igyekezni, hogy a tó déli csücskéhez vezető útra elég volt tizenhat nap! Innen letértek a már megismert útról és a tavat délről megkerülve haladtak tovább.
-- Ekkor fedezik fel az éppen működő, állítólag addig névtelen Teleki-vulkánt. A szuk és turkána bennszülöttek országán keresztül haladó expedíció sem vadászatból, sem kereskedelemből nem tud élelmiszert szerezni magának, már szinte éhen hal, ezért Teleki kénytelen rabló hadjáratot szervezni a Kerio folyó mentén.
-- Nyolcnapi kemény dzsungel után július 29-én érkeznek vissza Nyemszbe a Baringóhoz. Innen Taveta érintésével a leggyorsabb és legrövidebb úton tértek vissza a tengerpartra, Mombassaba. Két nap pihenő után áthajóztak Zanzibárba, ahol két hónap telik el az utólagos tennivalókkal. Kifizetik a béreket, eladják az elefánt csontot, amely a mintegy százezer forintot felemésztő vállalkozás 25-30%-át fedezi. Teleki felvetve a két tó északról való megközelítésének ötletét, ó-etiópiai kirándulás tervét gondolja ki.
-- Ádenbe hajóztak, majd 15 napnyi unalmas sivatagi lovagolás után tíz szintén unalmas napot töltöttek Harar szent városában, ahol Teleki értesül a Mayerlingi-tragédiáról, fő patronálójának haláláról. Itt határozza el expedíciójának befejezését. A hazaúton Kairóban mindkettőjüket a Geográfiai Társaság tiszteletbeli tagjává választják. Teleki London érintésével tér haza.
-- Nevezetes utazásait Höhnel írta meg két kötetes művében: „A Rudolf- és Stefánia-tavakhoz”, amely magyar, német és angol nyelven jelent meg.